Megerőszakolta a nevelőapja, verte a férje, ezért lett terapeuta a nőből

Deborah Chelette-Wilson ma már hálás azért, hogy gyerekkorában és későbbi házasságában olyan szörnyűségek történtek vele, melyeket még elképzelni is nehéz, hogyan lehet túlélni.

„Mint a béka a lassan melegedő vízben, úgy éreztem magam gyerekkoromban: a biztonságos rosszban éltem, amiről fel sem tűnt, hogy mennyire káros. Amikor iskolába kerültem, és barátaim lettek, teljesen összezavarodtam, hogy vannak, akik önmagamért szeretnek, és nem bánnak olyan rosszul velem, mint a szüleim. A barátok hatására kezdett el összekapcsolódni a szívem és lelkem, nekik köszönhető, hogy megtanultam, mi az a szeretet, empátia és gondoskodás.

Deborah 17 éves volt, amikor két hónappal az érettségi előtt hozzáment egy férfihez, aki – mint utóbb kiderült – érzéketlen és bántalmazó ember volt, épp, mint a szülei. A fiatal lány mélyen tudta, hogy borzasztó hibát követett el a házassággal, de annyira menekülni akart otthonról, hogy megragadta az első lehetőséget.

Képünk illusztráció (Forrás: iStock)

„Tíz évig megtettem minden tőlem telhetőt, hogy jó legyen a házasságunk, aztán feladtam. Állandó fenyegetésben, dührohamok között, rendszeres fizikai és szexuális bántalmazásban éltem.

Érzelmileg szétszakadtam, két lábon járó hullának éreztem magam. Mintha egy álomban mászkáltam volna, alig van tiszta emlékem arról az időszakról. Csak a túlélésre játszottam.”

Tíz év elteltével megfogalmazódott Deborah fejében, hogy ennél az életnél még a halál is jobb, ezért bejelentette, hogy elhagyja a férjét. A férfi természetesen – ahogy általában a bántalmazók – nem hagyta elmenni, megverte, pisztollyal fenyegette, a nő alig tudott elmenekülni élve. Végül sikerült elköltöznie úgy, hogy ne tudjon utánamenni az exe.

„Feljelentettem bántalmazásért a rendőrségen, de tudtam, hogy semmilyen távoltartási végzés nem fogja leállítani, ha bántani akar. Úgy költöztem el, hogy egyetlen közös ismerősünknek sem mondtam meg, hova megyek, így sikerült eltűnnöm a szeme elől. Akkor hagyott alább a rettegésem, amikor megtudtam, hogy elvett valaki mást (akivel azóta elváltak).

Mert tudom, hogy milyen az, amikor nincs kihez segítségért fordulni, és nem értjük, mi történik velünk. Arra tanítottak meg a szüleim és a férjem, hogy milyen embernek lenni, és szeretni annyira saját magamat, hogy elszakadjak tőlük. Ma már hálás vagyok, hogy átéltem és túléltem ezt az időszakot, egy sokkal szebb élethez segített hozzá.”