„Hülye vagy, anya?” – Házi tízparancsolat a kamasz gyerekemnek

Nem vagyok vaskalapos, maradi anya, a káromkodást sem feltétlenül ítélem el itthon, mert azt vallom, hogy annak is megvan a maga helye és ideje. A kamasz gyerekemmel is jó a kapcsolatom, sokat beszélgetünk, és ha nézeteltérésünk támad – mert valami oltári őrültséget készül elkövetni –, akkor meg tudjuk oldani szép szóval. De a legújabb mániájától, a „hülyevagy?” (így, egyben mondva) szófordulattól kiborulok.

Nem tudom, miért, talán gyerekkori beidegződés, az ősi, 80-as évekbeli időkben a hülye egy olyan szó volt, amiért pofon járt minimum. Meg ordítozás. És „mit képzelsz magadról te gyerek”, főleg, ha a szüleinknek mondtuk. Valójában ártalmatlanul használja, nem bántásból mondja a gyerekem, tényleg csak átvezető fordulatként hagyja el a száját, és fel sem merül benne, hogy hülyének gondolná az anyját, de na, hát mégis, valahol határt kell húzni, és nekem ez az egyik határom, úgy tűnik. Ez váltotta ki, hogy összeírjam, milyen szabályok mentén tudunk együtt létezni, mert tisztába kell ezt rázni a kamaszokkal, hogy lehetünk bármilyen jóban, azért még nem a haverja, hanem az anyja vagyok.

Íme a családunk házi tízparancsolata, ami igazából csak hat parancsolatból áll:

1. Tiszteld anyádat

Meg persze apádat is, de őt könnyebb tisztelni a hét pár napján, amikor találkozol vele. Anyád meg itt lábatlankodik minden délután, este és reggel, így több a lehetőség arra, hogy összeütközz vele. A tiszteletet nem alanyi jogon követelem. Nem azért kérem, mert én szültelek erre a világra – ez még kevés lenne hozzá. Hanem azért tartsd tiszteletben az igényeimet, bogaraimat, szükségleteimet, mert én is ezt teszem veled. Figyelek rád, meghallgatlak, és a határaidat maximálisan megtartom. Ugyanezt várom el tőled is. A hülyevagyozás nem fér bele.

2. Házimunkát márpedig végezni kell

Nem azért, mert lusta vagyok kipakolni a mosogatógépet – egyébként az is benne van, nyilván –, hanem azért, hogy megtanuld, hogyan gondoskodj magadról és a környezetedről. Ha mindent én csinálok helyetted, akkor szolga vagyok, márpedig nem érzem magamban a motivációt arra, hogy szolgáljalak alázatosan. A közös életterünket közösen kell rendben tartsuk, ez ilyen egyszerű.

Úgyhogy ilyen mostoha sorod lesz, amíg velem élsz, hogy meg kell fognod néha a porszívót, le kell vinned a szemetet, ki kell túrnod a macskaalmot és még a tízórai szendvicset is meg kell csinálnod magadnak. Nem miattam, hanem magadért és azért, hogy életképes felnőtt váljon belőled. Még akkor is, ha most utálsz érte.

Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)

3. Nem szórlak meg számolatlanul pénzzel

Az én keresetem nem a te kereseted. Közösen élünk belőle, eltartalak ebből a pénzből, kifizetem a ruháidat, ételedet, iskoládat, zsebpénzt adok és még a szórakozásod egy részét is fedezem, de ne várd el tőlem, hogy mindent azonnal kifizessek, amit kiejtesz a szádon. Nem a fáról szüretelem a pénzt, és ha nem értek egyet azzal, hogy megvegyél valamilyen huszadik bolondságot, akkor nem fogok rá adni. Nem ellened van ez, csak meg kell tanulnod a pénzt kezelni, mert nagyot fogsz koppanni enélkül a tudás nélkül a nagybetűs életben.

4. Elvárom, hogy őszinte legyél

Már sokszor elmondtam neked, hogy igenis tudnom kell mindenről, mert ha titkolózol és hazudozol, akkor nem tudok segíteni, amikor bajba kerülsz. Márpedig bajba kerülsz olykor, természetes ez ebben a vérzivataros kamaszkorban, és akkor ki más segíthetne rajtad, ha nem a saját anyád.

5. Nincs telefonozás, ha együtt eszünk

Csak hétvégén jut idő arra, hogy az egész család leüljön és együtt ebédeljen, ezt a fél órát kibírod telefonozás nélkül. Szó sem lehet róla, hogy miközben ott ülünk körülötted, te az Instagramot görgesd vagy felpattanj minden csippanásra, mert hátha fontos üzenet érkezett. A közös hétvégi ebéd szent és sérthetetlen, kénytelen vagy ilyenkor velünk beszélgetni, és jó pofát vágni hozzá. Hidd el, ez is a te érdekedben történik, közösséget építünk itthon, nemcsak lakótársak vagyunk, hanem egy család.

6. Mindig a családod az első

Tudom, hogy ebben az életkorban a barátok felértékelődnek, mert most éled a szociális újjászületés időszakát, de azt nem tűröm, hogy ez a testvéreid kárára menjen. Ha nekik szükségük van rád, akkor nincs az a barátság, ami náluk fontosabb lenne, mert barátok jönnek-mennek, de a családod megmarad egész életedben. Össze kell tartanotok, támogatni egymást, most rakjátok le a kapcsolatotok alapjait, és ennek szilárdnak kell lennie. Nincs nagyobb kincs, mint a biztos családi háttér a felnőtt életben, ezt sose felejtsd el.