Tény, hogy a gyerekeink sokkal több időt töltenek a képernyők előtt manapság, mint mi gyerekkorunkban. Ennek az egyik oka nyilván az, hogy a mi időnkben a tévén kívül nem nagyon volt még képernyő, amitől függhettünk volna, most meg elárasztottak minket a tabletek, okostelefonok, ezernyi tévéadó és a közösségi oldalak. Koruktól függetlenül minden gyerek talál számára megfelelő szórakozást, amihez elég, ha van előtte valamilyen képernyő.
Mike Brooks pszichológus arra kereste a választ, hogy tényleg olyan durva függőséget okoz-e a sok képernyő a gyerekeknél, mint azt a szülők gondolják. Bár érthető, hogy a szülők aggódnak, tekintve, hogy milyen sok időt töltenek a kütyük társaságában a gyerekek, a pszichológus mégis azt mondja, hogy nincs erre a fajta függőségre egyértelmű válasz, az mindenesetre biztos, hogy nem úgy okoz a képernyő függőséget, mintha a kokaint szippantaná az orrába rendszeresen az ember.
Brooks szerint első körben a szülőknek mélyen magukba kellene nézni, és elgondolkodni azon, hogy ők mennyit használják a kütyüket. Mert ha a gyerek azt látja a szülőtől, hogy az orra mindig valamelyik képernyőben van, akkor nyilván le fogja utánozni ezt a viselkedést.
Egy 2019-es felmérés szerint a gyerekek 39 százaléka érzi függőnek magát a képernyőktől, és a szülők 49 százaléka gondolja, hogy függ a telefonjától. Fontos azonban megjegyezni, hogy attól még, hogy ezt gondolják magukról az emberek, nem biztos, hogy tényleg függőségről lehet beszélni.
A pszichológus álláspontja az, hogy a képernyők, okoskütyük nagy általánosságban nem okoznak függőséget. Nem olyan módon legalábbis, mint a nikotin vagy mondjuk a ópiátok. És szerencsére nem is olyan destruktívak, mint a drogok. Ha utánaszámolunk, hogy nagyjából az emberiség 45 százaléka birtokol okostelefont, nagy bajban lennénk, ha mindenki függőségben szenvedne, aki használja a kütyüket.
Amikor képernyőfüggőségről beszélünk, akkor felnagyítunk egy alapvetően nem életellenes szokást. A túl sok kütyühasználat persze negatív hatással is lehet a gyerekre: nem akar miatta tanulni rendesen, csökken a hatékonyság, nem megy ki a levegőre szaladgálni olyan sokszor, mert inkább nyomkodni akarja a gépet… A fontos ebben nem az, hogy le kell tiltani minden képernyőről, hanem inkább kideríteni, miért akarja olyan sokat nyomogatni a kütyüket (lehet például kezdődő depresszió jele is, vagy ebből olyan sikerélményt szerez, amit nem tud elérni a valóságban), és megtanítani a gyereket a helyes használatra – elöl járva a saját példánkkal.