A magát Életművész néven bemutató hölgy nem rejti véka alá a véleményét: elege van a férfiakból, házasságból és abból, hogy nincs ideje saját magára. Kendőzetlenül és brutálisan őszintén írt a saját életéről, biztos, hogy sokan magukra ismernek a soraiban.
„Az én életem úgy alakult, hogy folyton el akartak venni feleségül, de őszintén mondom, a harmadikat már igazán nem kívántam magamnak. A három év egyedüllét a három gyermekemmel – az anyagi nehézségek kivételével – boldog volt, megfelelő rutinnal, motivációval és a jövőbe vetett hittel teltek a napok. 10 év óvodáig tartó itthonlét után – miközben persze mindvégig dolgoztam a vállalkozásomban – megváltás volt a mindennapok csendje, társ nélkül pedig az esték szabadsága. Részemről mindig úgy gondoltam, hogy túl két házasságon, három gyerekkel, céggel, házzal, autóval már megtettem, amit megkövetelt tőlem a haza, engem nagyjából hagyjon mindenki békén, beleértve anyámat is, a következő 20 évre semmi mást nem tervezek, mint élvezni az életet, kihívások és minden egyéb kötelezettségek nélkül.
Értem én, hogy sokan 40 felett még bizonyítanak, mert a 40 az új 20, és fittek, tettre készek meg trendik, de én pont teszek minderre, a magam irányai szerint élek, minden más hidegen hagy. Való igaz, hogy a három év alatti ismerkedéseim nem voltak túl biztatóak, ám annál szórakoztatóbbak.
Mert ugye a 40 feletti férfiak sem pontosan tudják, mit is akarnak, jellemzően 20 év házasság után dobták őket a nejek, amit úgy tűnik, a többség nem igazán bán, így nem kell sem feleséggel, sem gyerekkel, sem háztartással törődni többet, megváltható ez némi anyagi támogatással.
Aztán a kötelezettségek letételén túl végre lehet halászni meg vadászni meg motorozni meg búvárkodni, meg egy csomó hasznos dolgot űzni, amik mellett már tényleg az égegyadta világon semmi és senki más nem fér bele, maximum egy szexpótló, mert anélkül azért ugye mégsem lehet. Ez tehát a választék a szabadidő hasznos eltöltésére, a normális az jellemzően – a teljesség igénye nélkül – buta, érdektelen, ápolatlan, hiányos fogazatú, agilitás nélküli, rosszabb esetben ezek kombinációja.
Tény azonban, hogy aki viszont kicsit is érdekes, vagy jóképű vagy szórakoztató, vagy mindez egyben, az garantáltan hozza az éretlen 18 éves formát, és javarészt nem akar semmit sem. Ellenben legalább jó helyekre visznek, az ember lánya szép ruhát meg tűsarkút húzhat, meg jókat ehet, mégiscsak egy tesztoszteron társaságában, akármilyen is, és egy estére elhagyhatja a maga kis szűkös, többgyerekes hétköznapi életét.
Csak egy kis egyedüllétre lenne szükség (Képünk illusztráció – Forrás: Getty Images)
Voltam egyszer egy randin, ebédelni vitt a fickó, és mivel előtte napokig írogattunk, meg beszéltünk, és be akart vágódni, puccos helyre vitt. Sajnos, amint megláttam, tudtam, hogy ez is a rendes érdektelen fajta, nem segített rajta sem a rózsacsokor, sem a drága autó, sem az a tény, hogy valami cég kereskedelmi igazgatója. Az autóban, az étterem felé tartva kiderült számomra, hogy a szája is büdös, mondta, hogy mindig elfelejt napközben folyadékot inni, nem akartam mondani neki, hogy pedig nem ártana, azonkívül a fogmosás is hasznos lehet. Szerencsére út közben felhívott a barátnőm, így nem kellett beszélgetnem vele, sem a szájszagát éreznem, ami csak úgy áradt szét a kocsiban. Szerencsére nincs olyan szomorú vagy reménytelen helyzet, amit pár pohár rozé fel ne oldana, így rendeltem is párat, gondoltam, legalább a hazautam boldogabb lesz.
Ilyen és ehhez hasonló történetekkel tele a padlás, szerintem kevesen randiztak (és ittak) többet nálam.
Nos, mindezen könnyed évek után jött a harmadik férjem, és vége lett az én kis randizós, Szex és New Yorkos, este pezsgőzős, laza kis életemnek. Újra jött a verkli, eltűnt minden, ami nekem fontos, eltűntek a nyugodt esték és szabad hétvégék, az énidőm már másnak az ideje lett. Lehet mondani, hogy cserébe kaptam egy társat, de valójában erre én két férj után már sosem vágytam. Én egy együttélésmentes valamire vágytam, sok közös dologgal, mindkettőnk szuverenitását megőrizve, énidővel töltve. De a férfiak valójában kétfélék. Vagy teljesen maguknak valók, vagy ha elkötelezik magukat, akkor nem tudnak lazáskodni. Nincs átmenet.
Számukra az együttélés azt jelenti, hogy ki vannak szolgálva, hogy körbe vannak véve, számomra pedig plusz egy fő, aki elviszi minden energiám. Három gyerek épp elég inger, teendő és kötelesség nekem, nem vágytam még egyre ezekből, és mellettük szükségem volt az önmagammal töltött időre, mert nem tudtam másként működni, töltődni. Mindez megszűnt, és én fáradt vagyok, motiválatlan, ledarálnak a hétköznapok, az életem. Nem erre vágytam. Így hát el- és megfáradva újra csak álmodozom a szabadságról, amit az egyedüllét adott. Immáron harmadjára.”
Olvass még több levelet:
- Nyílt levél az anyósnak: A babusgatásod miatt lett a fiadból egy követelőző, hisztis férfi
- „Most már tudom, milyen az igazi férfi” – Nyílt levél a bántalmazó exnek
- Kedves férjem, sajnálom, de el kell hogy hagyjalak
