Adj munkát a nagyszülőknek, és boldogan otthon maradnak

Bodrogi Eszter | 2020. Április 07.
Ne gondoljuk azt egy pillanatra sem, hogy a hatvan feletti hozzátartozóink egyáltalán nem szoronganak a kialakult helyzet miatt! Ők ugyanúgy meg vannak rémülve, mint mi, esetleg azzal a különbséggel, hogy magukért már nem aggódnak annyira, mint értünk. Segítsük őket abban, hogy mind a testi, mind a lelki egészségüket megőrizhessék!

A nagyszülőknek mindenük az unoka. Ha közel laknak a gyerekeikhez, az unokáikhoz, akkor eddig bármikor mozgósíthatók voltak, ha vigyázni kellett a gyerekre nátha vagy tavaszi szünet miatt. Vasárnap, mire a család megérkezett hozzájuk, már az asztal közepén gőzölgött az ebéd, és nem lehetett úgy eljönni tőlük, hogy kétheti élelmet ne csomagoltak volna minden egyes családtagnak.

A legfontosabb, hogy ne érezzék magukat haszontalannak (Fotó: Pexels)

Ha már nyugdíjasok, akkor életük egy olyan körforgás, aminek a közepén az unokák állnak, és minden csak hozzájuk mérten számít. És most ezt a körforgást megakasztotta a járvány.

A legtöbb felelősen gondolkodó család messzire elkerüli a nagyszülőket, és csak telefonon, jobb esetben számítógépen tartják a kapcsolatot velük. A legfontosabb az egészség.

A nagyszülők viszont nagyon szenvednek ettől, és még ha az eszükkel értik is, hogy miért szükséges mindez, a szívük megszakad, amikor az unokájukra gondolnak. Az ember társas lény, méghozzá olyan, aki ragaszkodik a családjához, méghozzá nem csak verbálisan, hanem fizikai kontaktus útján is. Megöleljük, megsimogatjuk egymást, vagy csak megfogjuk a nagypapánk kezét.  Mások társasága biológiailag is hatással van ránk, már a születésünk előtt is, az anyaméhben. A közvetlen érintés, de akár csak a társasági élet is endorfint, szerotonint és oxitocint szabadítanak fel bennünk, amelyek hozzájárulnak a boldogságérzetünkhöz. Nem véletlen, hogy a nagyon magányos emberek gyakran tartanak kutyát vagy macskát, ezeknek a háziállatoknak a simogatása is képes oxitocint felszabadítani, még ha nem is annyit, mint amennyit egy valódi társ, de a semminél sokkal többet.

Mi emberek annyira társas lények vagyunk, hogy a koncerteken vagy templomban a közös éneklés is hasonlóan jó hatással lehet az egészségünkre. Gondoljuk csak arra, hogy milyen fantasztikus, hidegrázós érzés a kedvenc dalunkat együtt énekelni több ezer másik emberrel. Ilyen hatással vannak ránk az embertársaink, és most erre kell nemet mondanunk, még a közeli családtagjainknak is, mindnyájunk érdekében. Ez a mellőzöttség pedig különösen veszélyes lehet az idős embertársainkra. A hosszú egyedüllét még akkor is depresszióhoz vezethet, ha az idős ember nem is teljesen magányos, hanem egy társsal él együtt. Annak, aki sokáig nem láthatja más szeretteit, könnyen lehet magas vérnyomása vagy más szív- és érrendszeri problémája, sőt a gyengébben működő immunrendszerük is ellenük dolgozik pont akkor, amikor a vírus miatt a legnagyobb veszélyben vannak.

Ha segíthet, úgy érzi velünk lehet (Fotó: Pexels)

Mit tehetünk?

Nem újdonság, hogy az az ember, aki a társadalom hasznos tagjának érzi magát, aki talál magának feladatot, életcélt, vagy csak rendszeres elfoglaltságot, az sokkal tovább él, mint az, aki felhagy minden aktivitással.
Az idős nagyszülők jó esetben már a saját bevásárlásaikat sem maguk intézik, hanem a fiatalabb ismerősök segítik őket mindenben, hogy a lehetőség szerint egyáltalán ne kelljen elhagyniuk az otthonukat. Szerencsés az, akinek kiskertje van, és ott a tavasz beköszöntével minden nap munkát talál magának, de aki egy városi társasház emeletén él, annak is el kell foglalnia magát valamivel.

Adjunk munkát a nagyszülőknek, érezzék, hogy hasznosak!

Ha szeret a nagyi főzni, jó ötlet például úgy bevásárolni nekik, hogy az unokáknak és a gyerekeknek is főzzenek belőle egy fazéknyit a kedvenc ételükből. Senki se tud olyan finom rakott krumplit készíteni mint a mama, ráadásul a mamát semmi más nem teszi olyan boldoggá, mint amikor az unokák repetáznak, akkor miért ne főzne egy héten egyszer ő az unokákra?

Természetesen ez igényel némi logisztikát, mert nem csak az alapanyagokat kell odaszállítani, de a kész ételt is el kell hozni úgy, hogy közben ne fertőzzünk meg senkit, de azért ez egy kis odafigyeléssel megoldható, és garantáltan egy teljes hét boldogságot okoz a nagyszülőknek.
 
1.    megkérjük, hogy főzze meg a kedvencünket, de ehhez küldjön pontos bevásárló listát
2.   leszállítjuk a hozzávalókat, és a csomagba elrejtünk pár apróságot, amit az unokák küldenek (fotó, levél, rajz, stb.)
3.   elhozzuk az elkészült ételt
4.   még másnap is felhívjuk őket, hogy megdicsérjük a főztjüket
5.   ismétlés az első ponttól rendszeresen
 

Az ember társaslény, nehezen viseljük a magányt (Fotó: Pexels)

Természetesen étel helyett bármi mást kérhetünk, amiben a nagyszülők segíteni tudnak, és nekünk hasznos. Kérhetünk tavaly eltett befőtteket vagy savanyúságot, esetleg a nagypapa borából, vagy egy tövet abból a szép virágból, ami a konyhaablakban szokott telelni. De halaszthatatlan vágyat érezhetünk a papa csavarbehajtójára, esetleg a gyerek házi feladatához mindenképp szükséges a nagyszülők esküvői fotója, vagy pont az a flakon, amiben a nagyi mosogatószere van. Mindegy, mit kérünk, csak érezzék a nagyszülők, hogy valóban szükségünk van rájuk, és tudnak is segíteni nekünk.
 
Mindenki jól jár, mi segítséget kapunk, a nagyszülők láthatnak minket – még ha távolról is, de élőben, plusz a családon keresztül ismét a társadalmunk hasznos tagjának érezhetik magukat.

 

Szeretünk nagyi!

A nagymamák vérében van, hogy túletetik az unokákat

Ha szereted a gyerekedet, legyél jóban az anyósoddal

Exit mobile version