Amikor Ben Johnson először találkozott Dashsel menhelyi önkéntesként, azt hitte, az eb biztos tartani fog az idegenektől. Ám az egyetlen dolog, amit Dash Johnsontól akart, egy ölelés volt.
Addig nem eszi meg a kutya a reggelijét, amíg nem kap egy ölelést a gazditól. Vagy kettőt (Illusztráció: Unsplash)
„Első találkozásunk alkalmával le kellett guggolnom, így nem tűntem félelmetesnek a számára. Odajött hozzám, és a mellkasomhoz dugta a fejét. Körülbelül 10 percig kellett ölelnem a karjaim között” – meséli a meghatódott férfi. Ezután minden alkalommal ugyanez a forgatókönyv játszódott le.
Johnson hamarosan elhatározta, csatlakozik a menhely jótékonysági sétájához, és kijáratja Dasht. Az időjárás azonban annyira forró volt akkoriban, hogy a menhely engedélyezte a férfinak, hogy egy estére hazavigye a kutyát, aki nagyon hálás volt, hogy egy éjszakára egy csendes otthonban alhat, együtt Johnson labrador keverékével a kanapén. Másnap Johnson azonban nem találta Dasht, és végig kellett az egész házat forgatnia, míg rá nem lelt ötéves fia gyerekszobájában, egészen váratlan helyzetben: fia épp fogorvosi vizsgálatot tartott a hanyatt fekvő kutya szájában egy játék fogorvosi készlettel. Ekkor jöttek rá, Dash az ő kutyájuk.
Dash azóta minden napját egy öleléssel kezdi, mielőtt belefogna a reggelijébe.
