Hallgassunk a többi szülőre a játszótéren, kérdezzünk meg szakembereket, vagy látogassuk végig az összes lehetséges intézményt, és tapasztaljuk meg személyesen, milyen ott a légkör? Már most el kell dönteni, hogy a gyerek atomfizikus legyen, táncos vagy cukrász? Ahogy fogy az idő, a nagycsoportos ovisok szülei egyre kétségbeesettebbek. Mindenki a legjobbat szeretné a gyerekének, de nagyon nehéz eldönteni, mi a legjobb, ha évekre előre vagyunk kénytelenek gondolkodni. Iskolaválasztás kisokos.
Ne a tanárt nézd, hanem a tanítványait!
Az iskolák ma már ugyanúgy küzdenek az ügyfelek megszerzéséért, mint bármelyik másik szolgáltató cég vagy intézmény. Ennek érdekében megvannak a bevált marketingeszközök: nyílt napok, aktív online jelenlét, rendezvényeken való részvétel, és újabban nem ritka, hogy egy-egy iskolának megvan a maga reklámarca egy olyan pedagógus személyében, aki ismertebb a szakmában vagy a médiában, és rajta keresztül lehet arra hivatkozni, hogy „ez az a hely, ahol XY is dolgozik”. A szülők gyakran csak kapkodják a fejüket, és nem feltétlenül látják át, mik a valódi különbségek az egyes intézmények között. Iskolát választani viszont nekik kell, és ennek minden súlya és felelőssége őket terheli.
Anikó három gyerek édesanyja, közülük kettő kisiskolás. Mivel ő maga is pedagógusként dolgozik, néhány olyan szempontot is figyelembe tudott venni az iskolaválasztás során, ami más szülőnek esetleg nem jutott volna eszébe. „Nekem nagyon fontos volt, hogy ki az a tanító, akivel a gyerekem az egész napját tölti – mondja. – Ez jobban érdekelt, mint az, hogy az iskola hogyan reklámozza az intézményi stratégiáit vagy milyen kiemelt célok szerepelnek a pedagógiai programjában.
Leírni sok mindent lehet, de a gyakorlat mutatja meg igazán, hogy a vezetőség által hirdetett, jól hangzó értékek hogyan is néznek ki a valóságban.
Ezért én nagyon sok bemutató órát néztem meg, és inkább a gyerekeket figyeltem közben, mint a tanárt.
- Jól érzik-e magukat, vagy feszengenek?
- Mennyi lehetőségük van mozogni óra közben?
- Értik-e a feladatokat, és ha nem, mernek-e kérdezni?
- Megkapja-e mindenki azt a figyelmet a csoporton belül, amire szüksége van?
A fiam most negyedikes, és még mindig úgy látom, hogy jól választottunk annak idején, olyan tanítóhoz került, akiben ő és mi is megbízunk, szívesen működünk együtt.”
Mit hoz a jövő az alternatív suliknak?
Viki nagyon sokat gondolkozott, hogy milyen iskolába írassa a kislányát. „Az én nézeteimhez egy szabadabb, játékosabb, alternatív szemléletű iskola állna közel – magyarázza. – De azt is mérlegeltem, hogy mostanában ezeknek az iskoláknak a helyzete kevésbé stabil, előfordulhat, hogy váltanunk kell a tervezettnél előbb.
Így végül egy olyan állami iskolát választottam, ami nem egy versenyistálló, de nagy hangsúlyt fektet a nyelvoktatásra. Nem szeretnék a gyerekemből feltétlenül tudóst nevelni, de az fontos, hogy bárhova is sodorja később az élet, legyen talpraesett, és tudjon kommunikálni, ha kell, akkor több nyelven is.
Nem mondhatom, hogy teljesen biztos vagyok benne, hogy ez volt a leghelyesebb döntés. A barátnőm kislánya egy évvel fiatalabb az én gyerekemnél, ő most elsős egy alternatív iskolában. Nagyon sokat játszanak, nem olyan szigorúak a követelmények, kisebb az osztálylétszám. Amikor mi itt ülünk hétvégenként a másodikos házi feladatok fölött, akkor, bevallom, vannak kétségeim. De aztán végiggondolom újra, és még mindig azt hiszem, hogy a legbiztonságosabb megoldást választottam.
És ami a legfontosabb: a kislányom szereti az iskolában szerzett barátait, szívesen megy reggelente, nem változott a személyisége a suli hatására, ugyanolyan nyitott és talpraesett, mint volt.
Ebből is azt látom, hogy nincs rossz helyen.”
Fotó: Getty Images
Személyiség és praktikum csatája
Amíg csak egy gyerek van egy családban, könnyebb alkalmazkodni hozzá, és így nagyobb a választás szabadsága is. De amikor két-három iskolás családtag napirendjét kell összehangolni a szülők időbeosztásával, akkor előtérbe kerülnek a praktikusabb szempontok is. Sokszor fizikailag lehetetlen a gyerekeket a város különböző pontjaira eljuttatni úgy, hogy közben a szülő is beérjen időben a munkahelyére. Ilyenkor jönnek a kompromisszumos megoldások: ne legyen nagyon messze, de hasonlítson az eredeti elképzelésekhez. Ez sokszor nem könnyű, de aki ezzel a dilemmával küzd, talán bele sem gondol, hogy tulajdonképpen szerencsés, mert dönthet.
A fővárosban és környékén élők sokféle intézmény közül válogathatnak. A nagyobb vidéki városokban is többféle szemléletű iskola működik. De aki vidéken él, annak sokkal komolyabb döntéseket kell hoznia. A közelebbi, vagy a jobb iskolát válassza, ha összesen ennyi a lehetőség? Elengedje-e a gyereket egyedül reggelente? Ha nem válik be a suli, hogyan váltson, ha nincs másik a közelben, amit kipróbálhatna? Nem ritka, hogy egész családok költöznek el, feladva az eredeti terveiket, csak azért, hogy a gyerek olyan iskolába járhasson, ami megfelel az igényeinek.
Az iskolaválasztás szabadságáért így más területeken kell feladniuk a szabad választás lehetőségét: például, hogy hol élhetnek, a szülők milyen időbeosztásban dolgozhatnak, mennyi megy el a család együtt töltött szabadidejéből utazásra és szervezésre.
A gyerek személyes szempontjai között is fontos, hogy az ő megszokott életritmusát mennyire borítja fel az iskola. Lehet egy intézmény csodálatosan gyerekközpontú és befogadó, ha a kicsinek minden reggel fél hatkor kell kelnie ahhoz, hogy odaérjen nyolcra, nem fogja szeretni az iskolát, és nem is fog tudni a képességeihez mérten teljesíteni nyűgösen, kialvatlanul.
De miért nem jó bármelyik iskola?
Gyakran hallani – főleg olyanoktól, akiknek nincsen iskoláskorú gyerekük –, hogy a szabad iskolaválasztás elindított egy folyamatot, aminek hatására a szülők akarják megmondani, hogyan tanítsák a gyerekeiket. Régen mindenki a körzetes iskolába ment – érvelnek –, végigküzdötte, és rendes ember lett belőle. Miért kell ebből ekkora ügyet csinálni?
Talán azért, mert az első iskolai élményeken múlik, hogy a gyerek megszereti-e a tanulást, vagy egy életre megutálja. És aki a tanulást nem lehetőségként éli meg, hanem kényszerként, az nem akar majd továbbtanulni sem, hanem ahogy lehet, menekül az iskolarendszerből. Akik azzal érvelnek, hogy ők is túlélték az iskolát, pedig utálták, azok nem látnak túl azon, hogy tanulni nem feltétlenül fáj. És lehet, hogy néhány szülő túlaggódja a dolgot – de ki más ismerné jobban a gyerekeket, mint a saját szüleik? Ki más tudná jobban, hogy mire van szükségük ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat, kíváncsiak legyenek arra, ami körülöttük zajlik, és hajlandóak legyenek erőfeszítésekre is akár? A szabad iskolaválasztás azt a lehetőséget adja meg, hogy mindenki a legtöbbet hozhassa ki a saját adottságaiból, és megtalálja a közösséget, ami később a család mellett a legnagyobb támogatást nyújthatja.
