Nem beszélhetek minden kamaszról természetesen, csak mostanában a saját gyerekeimen keresztül egész sok 16 éves lelkivilágába pillanthattam be annak köszönhetően, hogy egyfolytában itthon vannak a kamaszaim, és egész nap a barátaikkal csevegnek. Nem igazán zavarja őket, ha mi, szülők is halljuk őket, teljesen lazán kibeszélik egymás szerelmi életét előttünk – amit abszolút megtiszteltetésnek veszünk, és próbálunk meglapulni a kanapén, hogy el ne repüljön a pillanat, és észre se vegyen minket. Nem hallgatózunk, azért ezt túlzás lenne állítani, inkább úgy mondanám, hogy örülünk neki, hogy legalább így, közvetett módon megtudunk egy csomó új információt a gyerekeinkről és a barátaikról. Rajtuk keresztül pedig a kamaszok lelkivilágáról, véleményéről a szexualitással kapcsolatban.
A kamaszok a szexet nem a szülővel beszélik meg, ez teljesen érthető, és 16 évesen sokan még nem is jutottak el odáig, hogy bármilyen szexuális tapasztalatuk legyen, de most vannak abban a korban, hogy felfedezik a saját szexuális identitásukat, ami a szülőknek is tartogathat meglepetéseket. Szerencsére az én 16 éves gyerekem még hajlandó szóba állni velem, név nélkül elmesélte, hogyan állnak ők a szexualitáshoz.
„Azt hiszem biszex vagyok, mert nem érdekel, fiúba vagy lányba leszek szerelmes” – kezdte a gyerekem a mondandóját, és egyáltalán nem lepődtem meg ezen a mondatán. Tavaly a saját neméből választott maga mellé szerelmet, majd pár hónapra rá már az ellenkező neműek között találta meg a másik felét. Pontosan tudja, hogy ezzel nincs semmi gond, és ahogy mondja: „különben is, mindenki ezt csinálja.”
Lenyűgözve hallgattam, ahogy mesélt arról, milyen nyitottan fogadta minden barátja, amikor elmondta nekik, hogy a saját neméhez is vonzódik: „Nem mondanám, hogy coming out volt, mert nincs szükség rá.
Igazából nem olyan nagy dolog, hogy a fiúkat vagy a lányokat szeretjük, ezt csak a szülők fújják fel.
Van olyan osztálytársam, akit az apja megfenyegetett, hogy kirúgja otthonról, csak azért, mert lány létére lányba lett szerelmes. A baráti körömben senki sem érti az ilyen reakciókat, mert nekünk nem fontos igazán ez a kérdés. Elég sok kamasz nevében beszélek, már két iskolában tapasztaltam ugyanazt: nem az számít, melyik nemhez tartozunk, amikor szerelmesek leszünk. Én még azért, mert a saját nememhez vonzódom, soha nem kaptam bántást, beszólást, vagy akár csak egy rossz pillantást másoktól a korosztályomban.”
Bár a filmekben általában azzal találkozunk, hogy egy coming out, önmaguk felvállalása a szülők előtt valami hatalmas dolog, és két szélsőséges reakciót mutatnak be a színészeken keresztül, valójában egyik sem mutat jó példát. Nem megoldás az sem, hogy körülugrálják a szülők a gyereket és biztosítják róla, hogy „így is” szeretik – miért, amúgy van bármi, amitől nem szereti egy szülő a gyerekét? –, az pedig főleg borzalmas reakció, amikor ki akarják tagadni a szexuális irányultsága miatt. A helyes hozzáállást a mai kamaszokról kell eltanulni: ez egy olyan állapot, ami természetes épp úgy, mint hogy valakinek 40-es méretűre nőtt a lába. Csodálatos és reményt keltő, hogy a következő generáció már úgy tűnik, a szexualitás kérdését sokkal rugalmasabban kezeli, mint a szülők.