A nemek vitájának lényegét frappánsan fogalmazza meg Karinthy:
„Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt – a nő férfit”.
A nemek háborúján, és a kétségtelenül számos különbözőségen túl azonban, a sokadik párkapcsolati kudarc után érdemes feltennünk magunknak a kérdést: Miért fogok ki mindig ugyanolyan férfiakat?
Ha nagyon mögé nézünk, legbelül tényleg minden férfi ugyanolyan (fotó: Pixabay)
A kényelmes válasz erre a kérdésre a bejegyzés címében van, de ha kicsit megkapargatjuk a felszínt, és elfogadjuk, hogy a választásainkban saját felelősségünk is van más, előrevivőbb kérdéseket is találhatunk. Az első, amit érdemes feltennünk magunknak, hogy milyen párkapcsolati minták vannak előttem? Milyen volt a szüleink közötti kapcsolat? Tudtak egymással igazán beszélgetni? Egyenrangú partnerek voltak, vagy valamelyiküknek mindig meg kellett alkudni? Anyánk elégedett volt a kapcsolattal? Hogyan fejezték ki azt, hogy összetartoznak? A kapcsolat után gondolkodjunk el külön-külön szüleink, vagy a minket felnevelők szerepéről. Hogyan élte meg nőiségét anyánk a kapcsolatban, és milyen férfi volt apánk?
Akár egy listát is készíthetünk arról, hogy milyen tulajdonságai vannak szüleinknek. Ha végiggondoltuk a fentieket, nézzük meg, hogy vannak-e hasonlóságok. A látott örökölt mintákat ugyanis tudattalanul alapnak tekintjük, és igazodunk hozzájuk, párkapcsolati választásainkban, gyermeknevelésben, és más életvezetést érintő kérdéseinkben egyaránt. Hasonló szerepeket töltünk be tehát egy párkapcsolatban, mint anyánk, apánkhoz hasonló férfiakat választunk, vagy találunk vonzónak, és megpróbáljuk hasonlóan működtetni a kapcsolatunkat is. Látom magam előtt a cikk olvasóját, aki a fenti mondatra ingatja a fejét, hiszen sokan szentül elhatározzák, és nagy energiát fektetnek abba, hogy nehogy ugyanazokat a hibákat kövessék el, mint szüleik, és másképpen is csinálják. Ha tovább is olvasnád az izgalmas okfejtést, kattints a hellokudarc.cafeblog.hu-ra!
