Az anya másfél éves kislányával van otthon, fél éve pedig napi három órában, kötetlenül dolgozik, általában home office-ból, de egy héten egyszer muszáj bemennie az irodába, vagyis dolgozó anya. Ezek a pár órás távollétek egyébként – saját bevallása szerint – a hét fénypontjai. Azt gondolta, hogy minden további nélkül kibírja egy egész hónapig a nyolcvanas évek stílusában, de egy hét után feladta. Elmeséli miért.
Ha részidőben is, de muszáj dolgozni (Fotó: Pexels)
„Nagyon jóban vagyunk anyuval, soha nem szólna bele az életembe, és mindig, akár kérés nélkül is segít, ha szükség van rá, múltkor mégis napokig kattogott az agyam azon amin mondott, végül elhatároztam, hogy megcsinálom ezt a kihívást” – meséli Zsófi.
Amikor pár hete arról panaszkodott az édesanyjának, hogy úgy érzi, a munkája és a mosogatógép körül forog az élete, mert vagy be, vagy ki kell pakolnia azt, akkor az anyja megjegyezte, hogy az ő idejében mosogatógép sem volt, úgyhogy nem lehet ez ekkora probléma, hiszen mások is megtették munka mellett ugyanezt. Zsófi összeírta azokat a dolgokat, amik a technikai fejlődésnek köszönhetően másképp történnek most, mint negyven éve, és úgy döntött, hogy ezek azért nem olyan hatalmas különbségek, hogy ne lehessen kibírni, így mindenkinek elmesélte, hogy harmincnapos „nyolcvanas évekbeli kismama kihívásba” kezd.
Amin változtatni kellett:
- Nem volt mosogatógép, ezért kézzel kellett mosogatni.
- Nem volt szárítógép, ezért ruhaszárítóra kellett teregetni a ruhákat.
- Egyáltalán nem volt étel-házhozszállítás, azt kellett enni, ami otthon volt.
- Nem volt alapanyag házhozszállítás sem, a kismamák szinte minden nap lementek vásárolni.
- Nem volt ennyire elterjedt az eldobható pelenka, Zsófi anyukája is moshatót használt gumibugyival, de mivel környezetvédelmi okokból Zsófi is ilyet használ, ebben nem volt különbség.
- Zsófi apja fél ötre minden nap hazaért a munkából, Zsófi férje viszont csak ritkán ér haza hat óra előtt
A mosogatás sok időt elvesz (Fotó: Pexels)
„Érdekes, hogy pont a mosogatás miatt indult ez az egész, de azt kell mondanom, az volt a legkisebb probléma. Valóban nem túl kellemes, vagy praktikus, hogy minden étkezés után azonnal neki kell látni a mosogatásnak, de ha főzés közben is folyamatosan mosogat az ember, akkor nem halmozódik fel a mosatlan, és végül is túlélhető. Azért nem fogom lecserélni a mosogatógépem, de ez a része sokkal kevésbé volt megterhelő, mint ahogy gondoltam. Ami meglepő volt, az az, hogy száradás után ugyanúgy kell még egy kör, hogy az edényeket elpakoljam, mint a gépből. Egyáltalán nem volt szép látvány a konyhában a sok száradó edény folyamatosan, de törölgetni azért mégse voltam hajlandó.”
Ami viszont nagyon hiányzott Zsófinak, az a szárítógép. A kihívás előtt minden mosást akkor indított el, amikor éppen volt öt perce bepakolni a gépbe, majd ha lejárt és szerencséje volt, azonnal át is tudta tenni a ruhákat a szárítógépbe, és onnan a szekrénybe. Ha viszont valamilyen oknál fogva megcsúszott az idejével – ami egy kismamánál mindennapos, akkor sem volt gond, mert pár óra állás nem okozott gondot a ruháknak, ha utána mehettek a szárítógépbe. Most viszont azonnal teregetni kellett, különben nagyon meggyűrődtek a ruhák és a teregetés is sokkal több időt igényelt, mint amire Zsófi emlékezett.
„A szárítógépet akkor vettük, amikor megszületett a lányom. Nem igazán a környezetbarát háztartások alapdarabja, ezzel én is tisztában vagyok, de nagyon sok időt spórol nekem. Lehet természetesen gyorsan is teregetni, akkor viszont vasalásnál kell több időt tölteni a ruhával, úgyhogy én precízen teregetek. Viszont arra is oda kellett így figyelnem, hogy ne kezdjek még mosásba addig, amíg le nem száradt a ruha a teregetőn, mert különben beposhad a mosógépbe az, amit nem tudok kiteregetni, és moshatom újra. Egy teregetőállványra viszont éppen, hogy felfér egy mosógépnyi ruha, de még ez se biztos.”
Zsófi a napi három óra munkát több részre osztva tudja megoldani. Dolgozik egy kicsit hajnalban, mielőtt felébredne a kislánya, dolgozik alvásidőben, és valamikor este is, amikor a férje már otthon van. Elvileg minden este a férje fürdet és altat, ebben a másfél órában az anya bármit csinálhatna, de legtöbbször gyorsan befejezi a munkáját, majd bealszik a kanapén filmnézés közben.
Nem a legkényelmesebb a mosható pelenka, de környezettudatos (Fotó: Pexels)
„Nagyon elfáradok estére, pedig még robotporszívóm is van, azzal szerintem napi negyven percet spórolok magamnak anyuhoz képest, ami az első pillanatban nem túl nagy idő, de ha felszorzom hét nappal, akkor több, mint négy óra. Szerintem minden kismama boldog lenne, ha ezt a négy órát hetente csak úgy megkapná.”
Az ételszállítást egyáltalán nem gondolta Zsófi elhagyhatatlan dolognak, mert csak két-három hetente rendeltek valamit – jellemzően egy pizzát – de azt is csak lustaságból, nem igazi szükségletből. Csakhogy a hatodik napon kiderült, hogy egy sürgős munka miatt vagy pizzát rendelnek, vagy nincs mit vacsorázniuk a mélyhűtött marhahúson kívül, amit viszont több órába tellett volna elkészíteni. „Volt otthon egy zsömle, és némi felvágott, de abból nem laktunk jól hárman. Rendeltem vacsorát, elbuktam. Természetesen folytathattam volna a kísérletet, de az az igazság, hogy beláttam, nem a mostani rohanó életmódhoz való a kézzel mosogatás, teregetés és szigorú önellátás a konyhában. Alighanem többet keresünk, többet költünk, és többet is dolgozunk, mint a szüleink régebben. Egyszerűen összehasonlíthatatlan a kettő. Lehet, hogy én sokkal jobban ki vagyok szolgálva a háztartásigépek miatt, de anyuval sokkal több időt tudott együtt lenni apám, aki például soha nem dolgozott hétvégén se. Ezek nagyon sokat számítanak. Hogy megéri-e azét többet hajtani, hogy több dolgot vásárolhassunk? Szerintem ez nem kérdés, mert egy munkahelyen nincs olyan opció, hogy kevesebbet dolgozol. Olyan van csak, hogy többet, és akkor jobb esetben több a pénz.”
Zsófi továbbra sem ért egyet az anyukájával abban, hogy neki könnyebb dolga lenne, sőt, kitart amellett, hogy nehezebb 2020-ban gyereket nevelni, mint a nyolcvanas években volt, viszont fontosnak tartja, hogy a két élethelyzet nem cserélhető fel egymással, és így nehéz az egyik korosztálynak elfogadnia a másik álláspontját.
