A lányok szépek, rózsaszínt hordanak és cukik. Meg a hosszú hajuk is olyan gyönyörű, kár lenne érte, ne vágasd le, aranyom. A probléma természetesen nem azzal van dr. Jo-Ann Finkelstein klinikai szakpszichológus szerint sem, hogy észrevesszük a saját lányunk szépségét, és el is mondjuk neki, hanem azzal, ha a többi jó tulajdonságát, adottságát nem is említjük a szépsége és cukisága mellett. Ha csak a külsejét dicsőítjük, a belső értékeit pedig figyelmen kívül hagyjuk.
A tökéletesség nem lehet életcél
Legalábbis nem akarhatjuk azt a sorsot a lányainknak, hogy a tökéletesség hajszolásával töltsék az életüket, ezért lenne olyan fontos a pszichológus szerint, hogy a külsőn túl is lássuk a gyerekeinket. Amúgy is olyan társadalmi nyomás van rajtuk nagyjából születésüktől kezdve, hogy formásnak, vékonynak, csinosnak kell lenni, hogy nem viszi előre őket, ha még otthon, a szülőktől is folyton a szépségük dicséretét hallgatják. Felnőve aztán összekapcsolják magukban a tökéletes külsőt és a boldogságot, ami semmi máshoz nem vezet, csak nyomorúsághoz.
Nem csoda, hogy ennyire rá vagyunk állva a lányok szépségére, hiszen a mi gyerekkorunk is arról szólt, hogy az a lány ér valamit, aki szép. Ha viszont jót akarunk a lányainknak, akkor érdemes dr. Finkelstein négy tanácsát megfogadni, és abban segíteni a gyerekeket, hogy megtalálják az értéket önmagukban a külsőn kívül is.
1. Koncentrálj az eredményeire és személyiségére
A gyerekeink önképe velünk, szülőkkel kezdődik, mi formáljuk többek között azt is, hogyan látja önmagát a lányunk. Ezért ahelyett, hogy a hosszú lábait vagy a telt száját dicsérnénk naphosszat, inkább arra fókuszáljunk, milyen a személyisége, milyen belső értékei vannak, és emeljük ki ezeket gyakran. A lányok a szépségen túl lehetnek kreatívak, bátrak, atletikusak, fantáziadúsak, empatikusak… csak úgy, mint bármelyik másik ember. Ezerféle módon segíthetünk nekik abban, hogy szeressék magukat, és egyiknek sincs köze a külsejükhöz.
Sokat mondod a lányodnak, hogy szép? Inkább ne tedd! (Kép: Unsplash)
2. Tanítsd meg, hogy gondoskodjon a testéről
Nem azt kell megtanítani a lányoknak, hogyan legyen szebbek, hanem azt, hogy gondoskodjanak saját magukról. Ebbe beletartozik az is, hogy nem követnek önsanyargató fogyókúrákat, mert nem akarnak éhezni egy fél életen át. Vagy hogy nem hajtják szét magukat az edzésen azért, mert épp divat a kockás has, hanem inkább figyelnek a testük jelzéseire, egészséges ételeket esznek – nem a fogyás kedvéért, hanem az egészségért -, és adnak időt maguknak a pihenésre is. Ez ott kezdődik, hogy kislány korukban nem feszülünk rá annyira a megjelenésükre, és nem problémázunk azon, ha nem élére vasalva érkeznek haza az oviból, helyette örülünk annak, hogy jót játszottak.
3. A példádból tanul a lányod
Százszor is bebizonyították már a kutatók, hogy ha anya elégedetlen a külsejével, és arról szól az élete, hogy utálja a testét, akkor nehéz lesz a lányának is megszeretni saját magát. Tudatosan oda kell figyelni arra, hogy ne szóljuk le a testünket és ne kritizáljuk a szomszédasszonyt sem, mert mindebből csak azt tanulja meg, hogy a nő értéke a teste és külseje.
4. Értékeld, amit a tested tesz érted
Ha mi, anyák úgy tekintenénk a testünkre, mint segítőre, és értékelnénk, mennyi mindent megtesz értünk, akkor a lányoknak sem lenne annyi problémájuk a testükkel. Nem kell ahhoz élsportolónak lenni, hogy örüljünk az erős lábainknak, amik elvisznek egyik pontból a másikba, vagy a karjainknak, melyekkel képesek vagyunk a 15 kilós gyereket is felkapni, amikor felborul a kismotorral. Ha elismeréssel nyilatkozunk a saját testünkről, a lányok is tanulnak a példánkból.
