Az iskolai csúfolódás már a mi gyerekkorunkban is jelen volt, és olykor mély sebeket ejtett az áldozatokon, akár felnőtt korunkig is kitarthat a hatása. Természetes, hogy meg akarjuk védeni az agressziótól a saját gyerekeinket, ám az nem megoldás rá, ha odamegyünk letépni a csúfolódó gyerek fejét. Sokkal célravezetőbb, ha előbb megpróbáljuk megérteni, miért gonoszkodnak egymással a gyerekek.
Miért agresszívak a gyerekek?
Dr. Vanessa LoBue pszichológus professzor a gyerekkori bántalmazás szakértője, bár a csúfolódást, sőt, még a verekedést sem sorolja a bántalmazás kategóriájába. Az agresszív viselkedés a gyerekek egészen pici korában már elkezdődik, mi is bőven hallunk olyan történeteket, melyekben bölcsis gyerekek harapnak a másik karjába, vagy a másfél évesek ütik egymás fejét a homokozóban a lapáttal. A verbális agresszió, mint a csúfolódás, az óvodás kor körül kezdődik, ezek után tinikorban lépnek újabb szintet, amikor beindul a pletykálás és kiközösítés.
Tehát mondhatjuk, hogy a gyerekek onnantól kezdve, hogy közösségbe kerülnek, egészen felnőtt korukig kínozzák egymást.
A piciknél egyszerűbb a magyarázat, egy totyogó agresszivitása mögött gyakran csak annyi áll, hogy még verbálisan nem tudja kifejezni a frusztrációját, ezért rúg vagy harap mérgében. Ahogy nőnek és már képesek felmérni tetteik következményét – ötéves koruk körül – áttérnek a szóbeli bántásokra, és kezdődik a „nem leszek a barátod, ha nem adod ide a játékodat” mondatokkal való dobálózás. A gonoszkodásnak azonban más szerepe van, mint hogy elérjék a céljaikat, általában arra megy ki a játék, hogy az áldozat fölött hatalmat szerezzenek.
A verbális agresszió gyakori már óvodában is (Kép: Getty Images)
A felnőttek automatikusan azt szokták feltételezni, hogy a gonoszkodó gyereknek biztos valamilyen pszichés problémája van, a valóságban általában nem ez áll a jelenség mögött. Sőt, a kutatások szerint sokan a csúfolódók közül kifejezetten népszerűek és jól értik a körülöttük lévők érzelmeit. Inkább azért választják a verbális bántást, mert rájöttek, hogy a verekedést könnyen kiszúrják a felnőttek és büntetést kaphatnak érte, míg az agresszió kifinomultabb formáit kevésbé büntetik.
A szakember szerint az agresszió minden gyerekben ott van, de hogy milyen formában élnek vele, az már teljesen egyénre szabott.
Az egyik azért csúfolódik, mert a tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy az emberek ellenségesek és úgyis bántani fogják – így inkább magához veszi az irányítást. Az ilyen gyerek általában túlreagálja a társai reakcióit, és a legkisebb vélt vagy valós támadásra is rögtön agresszióval válaszol. A gonoszkodás hátterében állhat természetesen az is, hogy otthon is így bánnak a gyerekkel, ezért ő is az agresszióhoz nyúl a társaival szemben. És az is lehet, hogy a bántalmazó gyerek egykor áldozata volt a többiek csúfolódásának és épp ezt győzte le az agresszió segítségével.
Szülőként nem az a feladatunk, hogy lepofozzuk a gonoszkodó gyerekeket, hanem hogy a saját gyerekünkkel beszélgessünk sokat a bántalmazásról.
Emeljük ki, hogy nem szabad szó nélkül elmenni mellette, ha agresszió szemtanúja lenne, hanem rögtön szólni kell a tanárnak és segíteni az áldozatnak. Adjunk teret annak, hogy a gyerek beszéljen az érzelmeiről, mert ezzel is növeljük az empátiáját mások iránt. És persze mutassunk jó példát, ne bántsunk másokat, és ne azt neveljük a gyerekbe, hogy az agresszióval elérhet mindent, mert nem akarjuk, hogy agresszor váljon belőle az iskolában.
