„Megfenyegette a lányomat az osztálytársa, hogy elvágja a torkát”

Egy amerikai iskolában egy anya egy évvel ezelőtt jelentette az igazgatónak, sőt a rendőrségnek is, hogy az egyik osztálytárs megfenyegette a lányát, hogy elvágja a torkát, mégsem történt semmi – a fiút nem emelték ki a közösségből. K.C. Meiers csak álnéven merte leírni a lányával történteket, nehogy bosszút álljon rajta a bántalmazó az iskolában. 

„Ez a fiú listát vezetett a lányokról, leírta a nevük mellé, hogyan bántalmazná őket. Az osztálytársak és a szülők is szóltak az iskola vezetésének, hogy gond van a gyerekkel, és fenyegeti a lányokat, mégsem tettek semmit ellene.

Ezt onnan tudom, hogy tavaly egy e-mailben igen részletesen leírta a lányomnak, mit és hogyan tenne vele.”

Az anya az e-mail után rögtön értesítette az iskolát, de úgy tűnik, a gyilkosság ecsetelése nem volt elég ahhoz, hogy elérje az iskolaigazgató ingerküszöbét: a fiú továbbra is ott ül az osztályteremben, és bámulja a lányt. Senki nem sietett sem a lány, sem pedig a fiú segítségére, hiszen ő is nyilvánvalóan valamilyen mentális problémával küzd, ha gyilkosságokról fantáziál.

„Szerintem, ha a szülei nem teszik meg, az iskola feladata lenne, hogy segítséget nyújtson a fiúnak, kezelésre küldje, és megvédje tőle a lányomat. A srác e-mailjében nem is a már lassan megszokott, üres online fenyegetőzés volt az ijesztő, hanem az, hogy milyen részletekbe menően ecsetelte, hogyan vágná el a lányom torkát, és mit tenne vele.”

Képünk illusztráció (Forrás: iStock)

Az anya elsőként az igazgatót értesítette a fenyegetésről, ám ő nem működött együtt vele abban, hogy az iskola értesítse a hatóságokat. Sokáig rágódott rajta, hogy tényleg jó ötlet-e bevonni a rendőrséget, mert nem akarta a fiú életét tönkretenni, de végül úgy döntött, a lánya védelme a legfontosabb, és feljelentést tett.

„A rendőrök elképedtek, amikor megmutattam nekik a fiú levelét, és azon is, hogy nem az iskola tette a feljelentést. Az egyikük azt mondta, hogy az igazgató dolga lenne eltávolítani a suliból a bántalmazó gyerekeket, de erre ritkán lát csak példát. A rendőrök nyomására az iskola vezetősége végül annyit megígért, hogy a lányom védelme érdekében megteszik a szükséges lépéseket, bár az azóta sem derült ki, hogy pontosan milyen lépések ezek.”

Az anyának nincsenek róla konkrét információi, de úgy tűnik, azóta a fiú jár valamilyen terápiára – csakhogy ettől még nem hagyta abba a lánya zaklatását.

Nem küldött több gyilkosságról szóló e-mailt, viszont leskelődik utána, üldözi a közösségi oldalakon, és hiába tiltja le a lány, mindig visszatér valamilyen álnéven.

Karen Siris nyugdíjas iskolaigazgató szerint minden gyereknek joga lenne ahhoz, hogy biztonságban érezze magát az iskolában. A vezetése alatt álló iskolában zéró toleranciát hirdetett a bántalmazással szemben, így ő a szóban forgó agresszort is azonnal kirúgta és kezelésre irányította volna egy ilyen fenyegetés után. Szerinte a szülőknek hasonló esetben addig kell nyomást gyakorolni az igazgatóra és a fölötte álló szervekre, amíg nem tesznek valamit a bántalmazó gyerek ellen. Bár megoldásnak tűnhet, hogy egyszerűen másik iskolába menjen az áldozat, ezzel még nem oldódik meg az ügy, hiszen a zaklató másik áldozat után nézhet.

Robert Harnick ügyvéd pedig azt javasolja a szülőknek, akik ilyen ügyekben megkeresik, hogy első körben küldjenek hivatalos levelet az iskola vezetőségének. Mint mondja, nem a folyosón kell beszélgetni az igazgatóval, nyoma kell legyen annak, hogy jeleztük a felelős személyek felé a bántalmazást, mert ettől sokkal komolyabban fogják venni az ügyet. És nem szabad feladni, szülőként addig kell menni, amíg valahol meg nem hallják, hogy a gyerekünknek védelemre van szüksége, és amíg konkrét lépéseket nem tesznek a zaklatás és a bántalmazás ellen.