Elkezdődött az iskola, vele együtt pedig a csodálatos szülői értekezletek időszaka. Minden évben utálom a szülőiket, de idén, ebben a járványos helyzetben különösen semmi értelmét nem látom, hogy összeeresztenek 30 felnőttet egy kis osztályteremben, hogy olyan témákról beszéljenek a tanárok, amiket egy emailben el lehetne intézni.
A szülői értekezlet egy időhurok
Nem is az a fő probléma a szülői értekezletekkel, hogy a tanár elmondja, mi lesz a tanév rendje, majd szavazunk arról, hogy mennyi pénzt fizessünk osztálypénznek, ami elvileg nem is létezik. Ez tényleg fél óra lenne az életünkből, de utána még általában két órán keresztül jön a felesleges kérdések tömkelege, amikhez semmi szükség nem lenne személyes jelenlétre, bőven elég lenne hozzá egy pár soros levél a szülői levezőlistára. Miért nem haladunk legalább ilyen dögvész esetén a korral és használjuk ki az internet adta fantasztikus kommunikációs lehetőségeket? Ha már nem akadály az sem, hogy az Izlandon élő ismerőssel beszélgessünk neten keresztül, miért nem lehet ugyanezt tenni a két sarokra lévő iskolával?
Bár érkeznek olyan hírek, hogy vannak iskolák, ahol online oldják meg a szülői értekezleteket év elején, sajnos nálunk egyik gyereknek sem ennyire felvilágosult a sulija, és be kell csődülni a többi szülővel együtt, hogy egymás nyakába lihegjünk a szűk padokban. Meghallgatjuk majd, hogy karácsonykor és farsangon mi lesz a program – pont olyan témák, amiket listába szedve lehet levélben küldeni, legalább nem jegyzetelne mindenki össze-vissza, hanem írásban meglennének a pontos dátumok és tennivalók. Nem sokkal több értelme lenne?
A szülői értekezleten nem tudjuk tartani a távolságot (Kép: Getty Images)
A szülői helyett fogadóórákat kellene csak tartani
Ülünk majd kornyadozva, munka után, a legtöbben úgy, hogy el kellett kérni magunkat a munkahelyről, mert a 16 órai kezdettel tartott szülőire máshogy nem érnénk oda, egy szabadnapot meg nyilván nem fogunk erre pazarolni.
Mindenki a háta közepére kívánja, és amúgy is csak a saját gyereke érdekli, ennek hangot is ad, és végül azért lesz három órás a szülői értekezlet, mert a szülők a gyerekükkel kapcsolatos egyéni kérdésekkel húzzák el az időt.
Forradalmi ötletem lenne a probléma megoldására: a szülőiket intézzük el emailben, és legyen inkább több fogadóóra, ahol a személyes találkozás a tanárral megnyugtatná a szülőket, és kettesben elintézhetnék azokat a mélyinterjúkat a saját gyerekükről, amit most a szülőin szoktak végezni. A „Pistike nem ehet glutént, hogyan fizessem be ebédre?” kérdések, vagy a „Magdi nem bírja a matektanár fejét, váltsák le a tanárt!” problémázások nem tartoznak a többi szülőre, csak az időnket rabolják, a tanár szegény meg már azt se tudja a végére, hogyan hárítsa a támadásokat.
Kínszenvedés mindenkinek, hagyjuk már ezt az elavult rendszert, hagyjuk a szülői értekezleteket! Az éves teendőkről, fizetnivalókról, pedagógiai programról, kötelező közügyekről elég egy lista levélben, minden más csak az egyes diákok szüleire tartozik. Ez még a járvány miatti szabályoknak is könnyebben megfelelhetne, másfél méterről beszélhetnénk fogadóórán a tanárokkal, ésszerűbb és kevésbé frusztráló helyzetet teremhetnénk vele. Nem mellesleg pedig a holnapi első szülői értekezletre nem kellene bemennem, ami nagyjából tíz pontot dobna az életminőségemen. Ugye, hogy mindenkinek jobb lenne?
