Legyen magas, kisportolt, barna hajú, fehér fogú, ne álljon el a füle, a lába ujja úgy álljon, ahogy kell, és még a szőre sem mindegy, mert hogy néz már ki. Egészen apró részletekig elképzeljük magunknak az ideális társat, aztán annyira beleszeretünk a saját képzeletünkbe, hogy ha az orrunk előtt is van a nagy szerelem ígérete, akkor sem vesszük észre. Leslie Bennetts, a The Feminine Mistake című könyv szerzője sem volt elvarázsolva a kollégájától, mert egyáltalában volt a zsánere, ám aztán felfedezte a külső mögött az embert, és végül teljesen belebolondult.
„Kollégák voltunk a férjemmel, bár az első időkben elképzelni sem tudtam, hogy valaha romantikus kapcsolat lehet köztünk, annyira nem volt külsőleg az ideálom. Mindig az idősebb, tekintélyes férfiakhoz vonzódtam, olyanokhoz, akik leveszik a nőt a lábáról egy pillantással. Jeremy ehhez képest három évvel fiatalabb volt nálam, és hiányzott belőle az agresszivitás, amihez hozzászoktam a korábbi kapcsolataimban. Egy szelíd, színházkedvelő ember volt, aki évekig történelemtanárként dolgozott problémás gyerekekkel. De közben Jeremy olyan türelmes és kitartó volt, mindegy, hogy hány meghívást utasítottam vissza, sosem sértődött meg, hanem újra próbálkozott kis idő múlva.”
Az ideális társ nem biztos, hogy pont olyan, ahogy elképzeljük (Kép: Unsplash)
Leslie és Jeremy az újságnál a kultúra rovatban dolgoztak, ezért sokszor együtt kellett megjelenniük a hivatalos eseményeken. Az egyik ilyen alkalommal elmentek utána vacsorázni, ahol mély beszélgetés alakult ki köztük. Leslie azonban még mindig tartotta magát ahhoz, hogy nem az ő típusa ez a férfi, még akkor sem, ha már vágyott egy igazi, komoly kapcsolatra: „A biológiai órám ebben az időben már nagyon ketyegett, és Jeremy-n is észrevettem, hogy szinte elolvad, ha kisbabát lát. Családott szeretett volna, ahogy mesélte, ez volt az egyik oka, hogy elváltak a feleségével, aki nem akart gyereket.”
Leslie egy nap munka előtt járt a pszichológusánál, emiatt kisírt szemekkel érkezett a munkahelyére. Jeremy nem kérdezett semmit, csak azt mondta, hogy menjen haza kipihenni magát, majd később felhívta, hogy felajánlja a segítségét. A nő ebben a pillanatban jött rá, hogy többet érez Jeremy iránt, mint barátság, és hogy teljesen téves volt az ideál a fejében.
„Ezek után Jeremy elhívott színházba, majd meginvitált még egy italra az otthonában. Másnap pedig megkérte a kezemet. Nem mondtam azonnal igent, halogatni próbáltam, még az is elhangzott a számból, hogy benne lenne-e egy tíz évig tartó jegyességben, de csak finoman ingatta a fejét. Voltak problémáim az elköteleződéssel, még az esküvőnk napján is az ájulás kerülgetett, annyira rettegtem, hogy hozzámenjek ahhoz, aki egyáltalán nem hasonlít az évtizedek óta dédelgetett ideálomhoz.”
Leslie és Jeremy idén már a 18. házassági évfordulójukat ünnepelték, két gyermekük született, Leslie pedig a mai napig mélyen szerelmes a férjébe. Ha fiatalabb barátnői mesélnek a randikról, pasikról, akik nem érnek fel az ideáljukhoz, akkor mindig megpróbálja elmagyarázni nekik, hogy ne ragaszkodjanak annyira a fejükben élő képhez, mert még a végén lemaradnak a saját szerelmükről. Egy sikeres kapcsolathoz, házassághoz nem a tökéletes férfi kell, hanem annál sokkal több és mélyebb kötődés. Ezt pedig nem fogjuk megtalálni a csak az elménkben létező ideálunkban.
