Az igazán jó házasságban nem akarnak egyfolytában egymás nyakában lenni a párok, hanem hagynak teret a másiknak, hogy mindenkinek legyen lehetősége énidőre. Mindegy, hogy nincs gyerek vagy van tíz, az énidő az egyik kulcsa a sikeres párkapcsolatnak.
Dr. Carol Bruess párkapcsolati kutató, a What Happy Couples Do című könyv szerzője szerint manapság ez fontosabb kérdés, mint valaha, hiszen bárki karanténba kerülhet, összezárva a párjával. Ilyenkor pedig az énidő akár a házasság megmentését is jelentheti: „Ha össze vagy zárva a pároddal a nap 24 órájában, akkor megszűnhet a személyes tér, ami miatt felborul a megszokott dinamika köztetek.”
A túl sok együttlét nemcsak karantén alatt, hanem normál időkben sincs jó hatással a kapcsolatra, több lesz a feszültség és hamarabb kirobbanhat a konfliktus, ha nem hagyunk énidőt a másiknak. „A külön töltött idő segít visszanyerni az egyensúlyt, hiszen mindkét félnek szüksége van arra, hogy úgy érezze, rendelkezhet a saját élete felett” – fogalmazta meg Bruess. A szakember szerint gyakori, hogy bűntudatot éreznek a párok, ha néha külön programot szeretnének szervezni, mert úgy érzik, elárulják ezzel egymást, pedig pont akkor tesznek a párkapcsolatért, ha nem együtt csinálnak mindent.
Az énidőt értékelni kell a házasság érdekében (Kép: Unsplash)
Veszélyes terep az énidő egy házasságban, mert a kommunikáció félrecsúszhat a párok között, hiszen könnyen értheti úgy az egyik, hogy a másik nem akar vele együtt lenni, és csak a neheztelés nőhet miatta egymás felé. Bruess javaslata erre az, hogy pontosan kell megfogalmazni, mit érzünk és mire van szükségünk. Például őszintén meg lehet mondani, hogy elfáradtunk, túl sok inger ért nap közben minket, ezért lenne szükségünk 30 perc egyedüllétre.
Ha pontosan megadjuk, mennyi énidőt szeretnénk, és nem csak általánosságban odavetjük a párunknak, hogy egyedül akarunk lenni, akkor jó eséllyel nem vita és sértődés, hanem megértés lesz rá a válasza.
A kutató hozzáteszi, hogy az énidő nem feltétlenül jelent teljes elvonulást, meg lehet azt is beszélni, hogy míg az egyik nézi a tévét, addig a másik olvasni szeretne, ha ez mindkét fél számára kikapcsolódást jelent. Sőt, az biztos elejét veszi a bántódásnak, ha segítséget kérünk a párunktól abban, hogy milyen módon tudnánk énidőhöz jutni mindketten.
Bruess szerint alapvető tévhit, hogy a házasság azt jelenti, hogy eggyé válunk a párunkkal. Valójában két önálló ember megosztja az életét ilyenkor, nem pedig feladjuk magunkat a másik kedvéért. Legalábbis egy egészséges párkapcsolatban, házasságban ez kell az alap legyen, ehhez pedig hozzátartozik az is, hogy énidőt hagyunk egymásnak.
