Furcsa egybeesés, hogy idén abortusztémában két olyan filmet is bemutattak, melyek teljesen ugyanarról szólnak, ugyanakkor az egyik drámaként, a másik vígjátékként mutatja be a történéseket. A sort a Never Rarely Sometimes Always című film kezdte még az év elején, ami egy lányról szólt, aki a vidéki Amerikában váratlanul teherbe esett, és mivel az állam törvényei nem engedték, hogy tizennyolc éves kor alatt önállóan döntsön az abortuszáról, ezért a barátnőjével titokban a messzi, sokkal liberálisabb szemléletű New Yorkba utazott, hogy ott stikában átesett a beavatkozáson. Ha a múlt hétvégén az HBO-n bemutatott Nemterhes című film tartalmát szeretném leírni, elég lenne az előző leírásban a New York szót Albuquerque-re cserélnem, és máris megkapnám a sztorit. Azonban minden hasonlóság dacára a két film nem is lehetne különbözőbb, pedig teljesen ugyanarról szólnak, és a mondanivalójuk is megegyezik egymással.
Haley Lu Richardson és Barbie Ferreira a Nemterhes című filmben (Fotó: HBO)
Drámai és abszurd
Az Egyesült Államokban ugyan legális az abortusz, a megítélése és a hozzáférhetősége mégis államról államra változik: a szabályozás szigorításával és a finanszírozás nehezebbé tételével egyre kevesebb a rendelkezésre álló klinika azok számára, akik az abortusz mellett döntenek. A szabályozási nehezítések közül az egyik legbizarrabb az, hogy sok államban 18 éves kor alatt a teherbe esett lány csak szülői engedéllyel eshet át az abortuszon, és emiatt sokszor több száz, vagy ahogy a Nemterhesben is láthatjuk, akár 1600 kilométert is kell autóznia annak, aki anyu vagy/és apu nélkül akarja letudni a folyamatot.
Ahogy ez az HBO film egyik főszereplőjének szájából is elhangzik: 18 éves kor alatt ahhoz már elég érettnek tartják, hogy önállóan dönthessen a gyerekvállalásról, ahhoz viszont még túl fiatalnak számít, hogy a gyerek elvetetéséről hozhasson döntést. Ez egyrészt drámai helyzetek sorát eredményezi, és rengeteg fiatal marad, aki kénytelen megszülni azt a gyereket, akit amúgy nem szeretett volna (erről az oldaláról közelíti meg a témát a Never Rarely Sometimes Always), másrészt az egész helyzet totálisan abszurd, és ez az oldal az, ami lehetővé teszi, hogy az abortuszról akár vígjáték formájában is beszélni lehessen.
Vicces abortuszfilm, de nem az abortusz a vicces
Szerencsére a Nemterhesben nem az abortuszból csinálnak viccet, a témát végig komolyan kezelik. A poénforrást itt leginkább azok az emberek jelentik, akik a maguk abszurd módján mindent megtesznek azért, hogy megkeserítsék a hasonló bajba került lányok életét, és bár döntéseikkel mások életét nyomorítják meg, nekik meggyőződésük, hogy mindezt valamilyen nagyobb jó érdekében teszik. Például van a filmben egy „életpárti” házaspár, akik szabályosan elrabolják hősnőnket, miután megtudják, mire készül, és inkább sodorják bele egy életveszélyes autós üldözésbe, minthogy hagynák, hogy meghozzon egy olyan döntést, ami elsősorban róla szól. Vagy ott van még Veronica pasija, Kevin, aki felhatalmazva érzi magát arra, hogy a lányt a gyerek által kösse egy életre magához, és nem veszi észre, hogy ez elsősorban nem az ő döntése kell, hogy legyen, ezért egyre nevetségesebbé válik.
A Nemterhes egy road movie, ahol a két főszereplő lány (a Két lépés távolságból ismert Haley Lu Richardson és az Eufóriából ismert Barbie Ferreira) együtt járja be belső Amerika országútjait, hogy az idő előrehaladtával egyre bizarrabb kalandokba keveredjenek. A film végig hangsúlyozza, milyen érthetetlen, hogy ennek a két lánynak ilyen hosszú utat kell megtennie valami olyasmiért, aminek egy normális országban elérhetőnek kellene minden közepes és nagyobb városban, ugyanakkor azért arról se feledkezzünk meg, hogy hiába a fajsúlyos téma, a Nemterhes elsősorban egy szórakoztató komédia. Akad ugyan benne gyengébb jelenet is, de ezt bőven ellensúlyozzák olyan pompás ötletekkel, hogy a két lány limuzinnal érkezik az abortuszra, vagy az is zseniális, ahogy a mozgásban lévő vonatra próbálnak felugrani. Szóval nem kell tőle félni, mert tényleg vicces.
Az abortuszfilmek évét éljük
Ha valakit e fenti két film nem győzött meg arról, hogy új korszakba léptünk abban, hogyan mesélnek a filmek az abortuszról, azok számára akad még egy érvem: a múlt héten mozikba kerülő Bridget naplója. Ebben ugyan nem tinilányok a főszereplők, hanem egy 34 éves nő, és emiatt más a megközelítése is a problémának – Bridget azért akar abortuszt, mert nem érzi, hogy az a pasi lenne az igazi, akitől a gyerek van, és a társadalom elítéli amiatt, mert 34 évesen tervez abortuszt, hiszen lehet, hogy ez volt az utolsó esélye a terhességre –, ugyanakkor a levonható tanulságok nagyon is hasonlók.
Jelenet a Bridget naplója című filmből (fotó Pannónia)
A Never Rarely Sometimes Always, a Nemterhes és a leginkább kései felnövéstörténetként leírható Bridget naplója is azt mondja ki, hogy itt az ideje véget vetni annak, hogy mások mondják meg, a nők mit tehetnek, és mit nem tehetnek a testükkel és a jövőjükkel, és nehezen nevezhető ideálisnak egy ország, ahol ezt nem engedik meg nekik. A mondanivaló tehát adott – és ez egyáltalán nem csak az amerikaiak számára fontos –, az pedig a filmesek kreativitását dicséri, hogy ennyiféle módon, ilyen színes szereplőkkel tudták elmesélni a történeteiket.
A Nemterhes című film az HBO GO-n, a Bridget naplója a mozikban tekinthető meg, a Never Rarely Sometimes Always mostanáig még nem kapott hazai premiert.
