Rendkívüli régészeti munkáról számol be a National Geographic angol nyelvű weboldala: egy több mint tízezer évvel ezelőtt élt nő egy napját térképezték fel a Bournemouth University kutatói az Új-mexikói White Sands Nemzeti Park területén.
A kutatók egy egykor sárral-iszappal borított területen bukkantak több mint 400 lábnyomra, ezután kezdték felmérni a nyomokat maguk után hagyó emberek mozgását. A kutatási anyag a Quaternary Science Reviews szakfolyóiratban jelent meg.
„Még sosem láttam korábban hasonlót” – idézi a lap Kevin Hatalát, a Chatham University evúciós biológiával foglalkozó szakemberét.
A lábnyomok mérete, struktúrája és eloszlása alapján a szakértőknek eddig egy nő körülbelül egy mérföldes (1,6 kilométer) útját térképezték fel. A több mint tízezer éves lábnyomokról azt is meg tudták állapítani, hogy a legalább 12 éves lány egy újszülött vagy maximum 1-2 éves kisgyereket cipelt magával. A szakemberek valószínűsítik, hogy esős idő lehetett, egy-egy lábnyomon ugyanis látszott, hogy megcsúszhatott a sáros talajon. Egy helyen megállt, letette maga mellé a gyereket, majd tovább haladt az úti célja felé, amely valószínűleg a szálláshelye lehetett, ezek után ugyanis visszafelé is megtette az utat, ám ezúttal már a gyerek nélkül.
A brit egyetem egyik munkatársa így képzelte el a tízezer évvel ezelőtti utat (Fotó: Bournemouth University)
A kutatók azt is megállapították, hogy az őskori anya útját egy helyen egy gyapjas mamut, máshol pedig egy óriáslajhár keresztezte. A modern régészeti eljárásoknak köszönhetően azt is meg tudták állapítani, hogy a mamutot nem különösebben érdekelte az ember jelenléte, míg a lajhár megállt és két lábra ágaskodva körbeszimatolt – ehhez nagyon hasonló viselkedést megfigyeltek például a mai medvéknél is.
A kutatóknak rendkívül óvatosan kellett dolgoznia, a talajban megmaradt lábnyomok ugyanis rendkívül érzékenyek és feltárásuk után könnyen megsemmisülhetnek, ha nem rögzítik azokat időben.
„Betekintést kaphatunk abba, ahogy a kor embere saját ökoszisztémájában mozgott” – hangsúlyozta Sally Reynolds paleontológus, a kutatás vezetője.
A White Sands nemzeti parkban nemrég afféle régészeti kincsesládával felérő lábnyom-rengeteget találtak, amelyeket azonban rendkívül nehéz észrevenni: helyenként csak nedvesség hatására válnak láthatóvá, mert a színük hajszálnyival eltér a környezetétől. Reynolds hozzátette, a “szellemnyomoknak” nevezett lábnyomokra a nemzeti park igazgatója figyelt fel, mivel azok esőben előtűntek. Ezek láttán kérte meg a Bournemouth kutatóit az alaposabb vizsgálatokra.
A lábnyomok alapján rendkívül pontosan meghatározható az azokat maga után hagyó ember mozgása. Megállapították, hogy körülbelül 6 kilométeres óránkénti sebességgel haladt, a gyereket három helyen tette le a földre, itt-ott pedig nagyobbakat lépett, amiről a kutatók azt feltételezik, hogy pocsolyákat, esetleg friss mamuttrágyát lépett át.
Sajnos, valószínűleg sosem fogjuk megtudni, mi lehetett a gyerek sorsa, az útvonal ugyanis a rakéták tesztelésére használt White Sands sósivatagban végződik, ahová a kutatók nem léphettek be – de valószínűtlen, hogy a katonai létesítmény területén bármit is felfedeztek volna.
További cikkeink a régészet témakörében:
- Döbbenetes, amit egy veronai szőlőföld alatt találtak
- Értékes, 3500 éves agyagtáblára bukkant egy hatéves fiú Izraelben
- Fény derült a 20 évente feltűnő hajóroncs rejtélyére
