Hova nyúlik vissza a környezettudatosság az életedben?
A környezetvédelemmel, környezettudatossággal való kapcsolatom az egyetemi éveimre tekint vissza, amikor kulturális antropológia szakon az eszkimó kultúrából írtam a szakdolgozatomat. Az Északi sarkkörön már húsz évvel ezelőtt észlelhető volt a klímaváltozás és a jeges területek olvadása, de ez tényként akkor még nem volt elfogadott. Akkor több klimatológussal készítettem interjút, és nekem már akkor, egyetemistaként meg kellett élnem a klímaszorongást. Szívesen vettem volna, ha vannak körülöttem olyan emberek, akikkel tudok erről beszélgetni, de akkoriban ezt a feszültséget nekem egyedül kellett kihordanom. Ez nagyon meghatározta az életemet, és azt is láttam, hogy nagyon kemény falaknak kell majd nekimennem.
Gévai Csilla írónő
Miért fordultál a gyermekkönyvek irányába?
Gyermekillusztrátorként kezdtem a pályámat, Berg Judit és a Pagony Könyvkiadó illusztrátora voltam, Berg Judit biztatására kezdtem önállóan írni. Megnyertem az akkoriban elsőként megrendezésre kerülő és nagyon nívósnak számító Aranyvackor gyerekíró és illusztrátor pályázatot, mely után kiadták az első könyvem, ez volt a Holdfényszüret. Akkor kezdtem azt érezni, hogy szeretnék valamit kezdeni a magyar és kulturális antropológia szakokon megszerzett tudásommal, viszont, ha csak szakíró lettem volna egy tudományos témájú magazinnál, akkor biztosan nem tudtam volna annyi embert elérni, mint amennyit például most a gyermekkönyvekkel. Így határoztam el, hogy környezetvédelmet, környezettudatosságot népszerűsítő könyveket fogok írni. Olyan tudást sikerült összegyűjtenem az évek alatt, amely egyenes úton vezetett a Nagyon Zöld Könyvig, majd tovább, a Nagyon Kék Könyv felé. Nagyon szeretek meséket, történeteket írni, akár sci-fit is, viszont tudom, hogy
ha picit is hathatok a világra vagy a gyerekekre, az most életbevágóan fontos.
Hogyan határoztad meg, hogy melyik korosztályt célozd meg a könyvvel?
A Nagyon Zöld Könyv 2013-ban került nyomtatásba a Pagony Kiadó gondozásában, azóta sok év telt el, a tapasztalatom pedig az, hogy leginkább a 3-5. osztályos gyermekek érdeklődnek iránta. De szerintem a Nagyon Zöld és a Nagyon Kék Könyv nagyon sok korosztályt meg tud szólítani. Először egy felnőtt látja meg a boltban, ő fogja megvenni a gyermeknek, és fel is fog olvasni belőle, amit érdekesnek, fontosnak tart. Pár év múlva a gyermek már maga fogja olvasni, majd lehet, hogy felolvassa a kistestvérének is. Egész generációk itatódnak át a témával, így lehet egy könyv segítségével nagyon intim helyzetben fontos dolgokról beszélni.
Gyönyörűen, gazdagon és humorosan illusztrált könyvről beszélünk.
Úgy gondolom, hogy ebben a korban az illusztrációk nagyon hasznosak – a képeskönyv műfaja sokkal jobban kitágult, mint azt hittük évekkel ezelőtt. Régebben szinte ciki volt a 3-4. osztályos gyermeknek képekkel teli könyveket venni, de mára ez szerencsére visszafordult ez a tendencia, mert nagyon vizuális világot élünk. Gyakran hangzik el a mai gyermekekről, hogy figyelemzavarral küzdenek – csak azt elfelejtjük hozzátenni, hogy ehhez mi, felnőttek nagyon is hozzájárultunk, hiszen olyan vizuális világot teremtettünk köréjük, aminek a bámulását nagyon nehéz abbahagyni vagy mérsékelni. Nagyon elaprózódik a figyelmünk, a gyermek is ezt tanulja meg, de ezek az elaprózódások mégis összeállhatnak valami egységgé, nem minden rossz, ami sok kicsi részre oszlik. Mindig figyeltem szakmai szemmel, hogy a gyermekek, akiket tanítottam, vagy a saját gyerekeim is mire fogékonyak. Nekem az a fontos, hogy az információt minél hatásosabban adjam át,
ez a könyv az én motivációm arra, hogy megmentsük, hogy újra élhetővé varázsoljuk a Földünket.
Látom, hogy a mai gyermekek nem egy kép nélküli szövegtengert tudnak befogadni, hanem azt, amely szöveg képekben is megjelenik.
A Nagyon Kék Könyv
Úgy érzed, van még remény a felnövekvő generációkban?
Abszolút, a gyermekek tiszta lelkek. Ők még észreveszik, ha egy kiscica sántít, vagy ha egy fakopáncs van a fán. A felnőtt már sokkal leterheltebb, jelenleg ez az élet. A gyermeknek azt a tisztaságát, ahogy bizonyos jelenségekhez hozzááll, meg kell őrizni, kíváncsiságát fel kell ébreszteni. Ha megértik az ok-okozati viszonyokat, melyeket sokszor már mi sem értünk, akkor egy sokkal környezettudatosabb generációt tudunk kinevelni. Fontosnak tartom, hogy ez az edukáció már óvodás kortól megkezdődhessen, ezért írtuk ki a Fiúról Apára elnevezésű programot is. Ez egy óvodai program, ahol az óvodapedagógusokat is fejlesztjük környezettudatosság témában: olyan módszertani anyagot, játékokat dolgoztunk ki Koródi Eszter kolléganőmmel, ami tartalmazza ennek a témának az eszenciáját, lényegét. Mindent nem lehet megtanítani, de az alapokat igen, és ha azok megvannak, akkor az iskolában még nagyobb léptékben is lehet majd erre támaszkodni. A Fiúról Apára program első évben a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány támogatta, így elmondható, hogy egy sikerekben gazdag évet zárhattunk le együtt.
A Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány munkatársai a klímaváltozás elleni küzdelem és a környezeti fenntarthatóság mellett kötelezték el magukat. Könyvkiadással, a Föld értékeire és annak pusztításaira mutató programok szervezésével foglalkoznak, emellett a legkiválóbb magyar és nemzetközi szakemberekkel állnak kapcsolatban és aktívan tesznek azért, hogy a hasznos tudást becsatornázzák a döntéshozó politikába is. Ahogy Krakkó Ákos kommunikációs vezető fogalmaz, nem ez volt az első projekt, melyben az írónővel együttműködtek, hiszen Csilla és kolléganője még a könyv megszületése előtt megkereste az alapítványt. A Fiúról Apára elnevezésű program olyan sikeres lett, hogy azonnal keresni kezdték az együttműködés következő lehetőségét – ami a Nagyon Kék Könyv lett.
– Van az a mondás, hogy „apáról fiúra száll a tudás”, de én – gyakorló apaként hajlok arra, hogy adott esetben sok mindent inkább mi tanulhatunk meg a gyermekeinktől, mert bizonyos kérdésekre sokkal fogékonyabbak. Ahhoz azonban, hogy ők is bizonyos tudás birtokában legyenek, terelgetni kell őket, fel kell rá hívni a figyelmüket. Erre egy könyv, ami az ő nyelvükön íródott és illusztrációi gyönyörűek és befogadhatóak, a legalkalmasabb. Ez a könyv ráadásul attól nagyszerű és azért döntött az alapítvány a támogatása mellett, mert olyan alapvető dologról szól, ami mindannyiunkat körülvesz. A víz az egyik alapelem, mégis nagyon keveset tudunk róla. Úgy gondolom, egy gyermek érdeklődését ilyen alapvető kérdések iránt felhívni minden felnőtt kötelessége lenne. Mi az Alapítványnál tudtunk Csilla korábbi könyvéről is, és a Nagyon Zöld Könyv után egyenesen kiáltott a lehetőség, hogy szükség van egy Nagyon kék könyvre is. Részéről megvolt a tudás, részünkről pedig az akarat, és most már kézzel fogható az eredmény. Nagyon bízunk a Nagyon Kék Könyv sikerében. –
És a felnőttek véleményformálására mennyi az esély?
Hiszem, hogy soha nem késő. Én a szocializmusban nőttem fel, ahol inkább leigáztuk a természetet, nem pedig hálásak voltunk, hogy benne élhetünk. Ennek az egész hibás felfogásnak a kára többek között a mai 40-50 éves embereknél nagyban érződik. Nem tanultunk meg fát ültetni, nincs közünk a termőföldhöz, csak néhányaknak adatik meg, hogy lássa: évszakról évszakra milyen csodát tesz a természet, és mekkora kincs, ha jó földje, tiszta vize van valakinek. Ez a tudás most hiányzik, de nem azt jelenti, hogy ez a jövőben nem tanulható. A természetidegenséget kell felszámolni, és ezekkel a gyermekkönyvekkel hiszem, hogy fel fogjuk tudni.
Az életünk irányát mindig be lehet állítani zöldebb felé.
dav
