Kamala Harris épp futott, amikor megtudta: ő lesz az Amerikai Egyesült Államok alelnöke.
„Megcsináltuk, Joe!”
– twittelte az emlékezetes telefonhívást, amit férje Doug Emhoff videóra is vett. Ebben a leendő alelnök telefonon gratulált megválasztott elnöknek.
A győzelmükkel Joe Biden lett a legidősebben megválasztott amerikai elnök, Kamala Harris pedig az első nő, aki alelnökként kerül a Fehér Házba.
Sikerek és botlások: egy dinamikus karrier
1964. október 20-án két bevándorló gyerekeként született a kaliforniai Oaklandben. Anyja indiai rákkutató volt, apja jamaicai közgazdászprofesszor. 7 éves volt Harris, amikor a szülei elváltak, eztán az anyjuk nevelte őt és húgát, Mayát egy túlnyomórészt fekete alsó-középosztálybeliek lakta környéken. Gyermekkorában egyaránt járt a hindu és a feketék baptista templomába, anyja pedig mindig arra biztatta, hogy „magabiztos, büszke fekete nő legyen”.
Miután édesanyja a McGuill Egyetemen kapott tanári állást és rákkutatói pozíciót az egyik kórházban, a kanadai Montrealba költöztek, és testvérével már oda jártak középiskolába. Érettségi után Washington D.C.-be költözött, hogy politológiát és közgazdaságtant tanuljon a Howard Egyetemen, majd visszatért Kaliforniába és a Hastings Jogi Főiskolán folytatta, majd fejezte be a tanulmányait.
Harris kitartóan és gyorsan építette a karrierjét, az oaklandi Alameda megyei ügyészségről indult, ahol a nemi bűncselekményekkel foglalkozott segédügyvédként, 2003-ban pedig már a San Francisco-i kerületi ügyészség irodájában dolgozott, és a korábbi főnöke, az ügyész, Terence Hallinan ellen indult a kerületi ügyészi posztért.
Végül 56 és fél százalékkal nyert, ezzel ő lett az első fekete nő Kalifornia államban, akit kerületi ügyésznek választottak.
Ez idő alatt Harris a 30 évvel idősebb kaliforniai politikus, Willie Brownnal járt, de szakított vele, amikor a férfit megválasztották San Francisco polgármesterévé. 2010-ben már kaliforniai főügyésznek indult a népszerű fehér republikánus Steve Cooley ellen. Szoros versenyben, 0,8 százalékponttal végül sikerült nyernie.
Karrierje során neki is voltak botlásai, és bőven akadtak hangok, akik erősen bírálták döntéseit. Például amikor egy technikus kokaint lopott az ügyészi hivatal bűnügyi laboratóriumából, és a bizonyítékokat is összekavarta, Harris megpróbálta eltussolni az ügyet, és a védőügyvédeket sem tájékoztatta az esetről. Korábban, 2004-ben pedig a rendőri szakszervezeteknél vágta el magát, mert nem volt hajlandó jóváhagyni a halálbüntetést annak a férfinak az ügyében, aki meggyilkolta Isaac Espinoza San Francisco-i rendőrtisztet.
Harris ekkor már a legfelső körökben mozgott, 2004-tól barátságban állt Barack Obamával, sőt, ő volt az első jelentős kaliforniai tisztviselő, aki támogatta Obamát a 2008-as elnöki pályázata során. Az exelnököt egyébként pont miatta szexistának is titulálták, amikor Harrisről 2013-ban úgy nyilatkozott, hogy ő a legcsinosabb főügyész.
Az immár szintén exelnök Donald Trump viszont sosem rajongott érte, 2019-ben egy hét leforgása alatt, a maga finom stílusában két tévéinterjúban is „mocsoknak” nevezte Harrist. Többek között azért, mert kihallgatta William Barr főügyészt a Mueller-jelentés kezelésével kapcsolatban a szenátus igazságügyi bizottságának meghallgatása során.
2016-ban bejutott a szenátusba, népszerűsége pedig folyamatosan nőtt, és az elnökjelölt-választás kampányában pedig ő vitte le a legemlékezetesebb pillanatot azzal, amikor a demokrata-párti vita során Joe Bidennel arról beszélt, hogy milyen volt megélni a hetvenes években a szegregált tömegközlekedést.
Talán ez is közrejátszott abban, hogy Joe Biden végül őt kérte fel fő alelnök-jelöltjének, ám 2019 decemberében Harris úgy gondolta, nincsen meg a kellő muníciója a győzelemhez, ezért decemberben bejelentette a visszalépését, és csak 2020. március 8-án állt kezdett el mellette kampányolni, januártól pedig ő az első női alelnöke az Amerikai Egyesült Államoknak.
Meglepő tények, amiket érdemes tudni róla:
- Harris imád főzni, könyvjelzőkkel jelzi például a New York Times gasztro rovatát, és szinte az összes receptet kipróbálta már Alice Waters The Art of Simple Food című könyvéből.
- Gyűjti a Converse Chuck Taylor cipőket.
- Férje, Doug Emhoff vállalati jogász korábbi házasságából származó gyermekei (akiket a sajátjaiként nevel), Kamalát csak Momalának nevezik.
- Kedvenc könyvei a Politico szerint: Native Son by Richard Wright, The Kite Runner by Khaled Hosseini, The Joy Luck Club by Amy Tan, Song of Solomon by Toni Morrison, and The Lion, the Witch and the Wardrobe by C.S. Lewis.
- Keménykezű főnöknek tartja magát, de szerinte főleg magával szemben szigorú.
- Harris családja kezdetben szkeptikus volt a pályaválasztással kapcsolatban.
Fotó: Getty Images
Megszólalásai, amikre érdemes emlékezni:
- A vezetőkről:
„Aki vezetőnek vallja magát, annak vezetőként kell beszélnie. Ez azt jelenti, hogy tisztességesen és igazságosan beszéljünk” – írta Harris egy Instagram-bejegyzésében. - A fekete nők egészségügyi helyzetéről:
„A terhes nők naponta járnak orvosi ellenőrzésre, tanácsadásra és kezelésekre; ám nagyon mások a tapasztalatok a fekete nők esetében. Ők háromszor-négyszer nagyobb eséllyel halnak meg terhességgel összefüggő okokból, és kétszer akkora eséllyel következik be náluk terhességi komplikáció” –mondta az Essence-nek. - Arról, hogy ő az első női alelnök:
„Lehet, hogy én vagyok az első nő ebben a hivatalban, de nem az utolsó. Minden kislány láthatja ma este, hogy ez az ország a lehetőségek hazája” – jelentette ki Kamala Harris a Times Square-en, Biden győzelmi beszéde után. - A rasszizmusról:
„Mondjuk ki egyenesen: az emberek azért tiltakoznak, mert Amerikában a feketéket nem veszik emberszámba. Mert hazánk még soha nem foglalkozott átfogóan a rendszerszintű rasszizmussal, amely az országunkat olyan régóta sújtja. Minden amerikainak kötelessége lenne ezen javítani. Néhányan már nem várhatnak, reménykedve a változásban. Ilyen időkben a csend bűnrészesség” – idézett tőle a Cosmopolitan. - Az egyedülálló nőkről a politikában
„Tudtam, hogy ha egy férfit magammal viszek egy eseményre, akkor az emberek azonnal találgatni kezdenek a kapcsolatunkról. Azt is tudtam, hogy az egyedülálló nők megítélése a politikában más, mint az egyedülálló férfiaké. Nem kapjuk meg ugyanazt a mozgásteret, mint a férfiak, ami a szociális életet illeti” – írta 2019-es The Truths We Hold című memoárjában.
