T-Ann Pierce életmód-tanácsadó, négygyerekes anya, és amikor szülői, gyereknevelési problémákkal fordulnak hozzá a kliensei, akkor mindig a saját tapasztalatából merít ahhoz, hogy segíteni tudjon.
„Amikor a gyerekeim ovisok, majd iskolások lettek, gyakran álltam éjjel az ágyuknál és csak néztem, hogyan alszanak, közben pedig elképzeltem őket babaként. A szívemet melegség és a végtelen szeretet öntötte el ilyenkor. Szeretnétek egy szülői tanácsot? Értékeljétek azokat a pici babás pillanatokat, mert nagyon gyorsan eltűnnek. Mostanában már csak büdös zoknikban és könyvekben járok térdig, ha bemegyek a kamaszok szobájába. Nem kell fizetnünk a pelenkákat, helyette azon aggódhatunk, hogyan lesz pénzünk egyszerre három egyetemre. Amit aztán követ a negyedik gyerekünk pár év múlva.”
Elmúlik gyorsan a kisgyerekkor (Kép: Getty Images)
Pierce valahol félúton a gyerekek kamaszkora felé ébredt rá, hogy az idő kicsúszott a kezei közül. Amióta megszülettek a gyerekei, minden napja teljes káosz, és mintha egy éjszaka alatt változott volna meg minden körülötte. A „minden” ebben az esetben azt jelenti, hogy végleg felnőttek a gyerekek.
„Honnan tudhattam volna, hogy a tegnapi kedvenc, nyuszis mesekönyvet holnap már nem kérik lefekvéskor? Amikor ez először megtörtént, észre sem vettem, hogy ez egy korszak végét jelenti, annyira tele volt a fejem a mosással, iskolai papírokkal vagy orvosi időpontokkal. A gyerekkoruk – és az anyaságom – egy látszólag jelentéktelen, mégis fontos része eltűnt abban a pillanatban.”
Aztán egy este, amikor Pierce a négy nagy gyerekét figyelte vacsora közben, rájött, hogy nem kell már a babakori emlékekbe kapaszkodnia többé. Egy sokkal örömtelibb dolgot fedezett fel: a gyerekek vicces, okos, szenvedélyes fiatalokká váltak időközben, akik meg fogják állni a helyüket az életben.
„Az én szerepem a gyerekeim életében nagyot változott, a mindenségből váltam tanácsadóvá. Egyenrangú felek lettünk és már nem függnek tőlem szinte semmiben. Itt az ideje, hogy azokat a pici babákat elengedjem, és teret engedjek azoknak a felnőtteknek, akivé hamarosan válnak a gyerekeim. Ez az igazán nehéz az anyaságban.”
