Tudjuk, nincs is Valentin-nap Magyarországon, mi nem ünneplünk ilyen kapitalista kreálmányokat, de azért mégis nagy erőkkel készülnek a szerelmesek napjára a kereskedők és persze a párok. Hiába ágálnak ellene a Valentin-nap ellenzői, mégis beépült a köztudatba, már hagyománnyá vált nálunk is, és bizony lesz nagy balhé, ha valamelyik párkapcsolatban élő férfi elfelejtené, hogy február 14-én mit kell tennie.
Ha épp szerelmes vagy, fontos a Valentin-nap, ha szingli vagy, akkor lehet, hogy idegesítő, ha pedig sikerült megszabadulnod egy bántalmazó kapcsolatból, akkor egészen komplex érzéseket vált ki belőled ez az ünnep. Egy nő mesélte el név nélkül – hívjuk Enikőnek, mert nem akarja, hogy az ex-bántalmazója ráismerjen –, számára mit jelent a Valentin-nap.
A végtelen nyomasztás napja
„Évekig tapasztalhattam meg azt, milyen egy érzelmi bántalmazó, mérgező emberrel együtt lenni, azt hinni, hogy ez a szerelem, és közben minden önbizalmat és életkedvet elveszteni szép lassan – meséli a régi kapcsolatáról Enikő. – Alárendelődni önszántamból, hagyni, hogy kifosszon érzelmileg, anyagilag, átengedni neki az életem irányítását. Mindezt úgy, hogy mélyen belül pontosan tudtam, mi történik velem, mégis több év és egy pszichológus segítsége kellett hozzá, hogy megszabaduljak abból a kapcsolatból. Ennek már négy éve, de azóta is kísért a múlt, az önbizalmam talán már sosem áll helyre, és a mai napig mindennap meg kell küzdenem azért, hogy higgyek magamban, abban, hogy nem vagyok teljesen értéktelen, ahogy azt évekig hallgattam a bántalmazómtól.”
Kemény ügy, amikor egy bántalmazó karmai közé kerülsz, és hiába a sok áldozathibáztatás minden ilyen esetben, az igazság az, hogy borzalmasan nehéz megszabadulni egy ilyen kapcsolatból még úgy is, hogy amúgy egész életedben tudatosan és okosan igyekeztél dönteni a párkapcsolatok terén is. Nem mindig jön össze a jó döntés, és ami egy lelki bántalmazás során történik, nem intézhető el annyival, hogy „miért nem rúgta ki hamarabb?”
„Amikor még a kapcsolatban volt Valentin-napunk közösen, az róla kellett szóljon – folytatja a történetét Enikő. – Bár általában a férfiak udvarolják körül ilyenkor a nőket, nálunk fordítva volt: nekem kellett meglepetéssel és nagy ünneppel készülni, hálásnak lenni, hogy szóba áll velem egy ilyen nagyszerű és tökéletes férfi, teljesíteni minden kívánságát.
Elvárta, hogy drága étterembe vigyem, szépen kiöltözzek a kedvéért, vegyek neki ajándékot – cserébe semmit sem nyújtott, vagyis úgy gondolta, azt éreztette velem, hogy nekem ő az igazi ajándék. Én meg bevettem.
Az ünnep így vált a végtelen nyomasztás napjává, borzasztóan igyekeztem, nehogy hibázzak valamiben, nehogy megbántsam véletlenül – a tojáshéjon járkálás alap volt körülötte –, és a nyakamba zúduljon a hiszti és büntetés, azaz a lelki terror. A Valentin-nap egyértelműen az ő napja volt, nekem meg csupa szorongás, mert féltem tőle, hogy nem tudok felérni az elvárásaihoz (természetesen sosem sikerült ezt a célt elérnem).”
A szakítás óta Enikő saját magát ünnepli Valentin-napon (Kép: Unsplash)
Az önszeretet többet ér
Enikő nem akar részletekbe menően mesélni a kapcsolatáról, csak a közelgő Valentin-nap miatt szerette volna felhívni a figyelmet arra, hogy neki szingli nőként mit jelent ez az ünnep, és hogy nem kell őt sajnálni egy pillanatig sem pont a szerelmesek napján, amiért egyedül van, mert köszöni szépen, boldogabb Valentin-napokat ül a szakítás óta, mint előtte bármikor: „Amióta szingli vagyok, imádom a Valentin-napot! Tudom, hogy sok párkapcsolatban élő embertársam ilyenkor lesajnálja a szingliket, a nem szerelmeseket, mert milyen szánalmas az, akinek nincs párja,
de nekem nincs szükségem a sajnálatukra, boldog vagyok, hogy nem kell szoronganom végre ezen az ünnepen.
Hálás vagyok a sorsnak, univerzumnak, gondviselésnek, hívjuk bárminek, hogy adott annyi erőt, hogy ki tudjam rúgni ezt a pasit az életemből. A legjobb döntés volt, évekig tartott, mire össze tudtam magam rakni annyira, hogy már ilyen könnyedén tudjak beszélni róla.”
A Valentin-nap nem feltétlenül kell, hogy a párkapcsolatokról szóljon. Ha eltekintünk a bántalmazó kapcsolatoktól, és azt nézzük, hány szingli várja ezt az ünnepet szomorúan, akkor is érdemes Enikő példájából tanulni, és kicsit máshogy tekinteni erre a napra: „Nekem már rég nem a szerelemről szól a Valentin-nap, de a szeretetről azért még szólhat.
A szakítás óta hagyománnyá vált, hogy a saját magam szeretetét helyezem ezen a napon a középpontba.
Volt olyan év is, amikor elutaztam egy hosszú hétvégére egy barátnőmmel Valentin-nap alkalmából, de most ezt nyilván nem tehetjük meg a járvány miatt. A terveim között olyanok szerepelnek idén ezen a napon, hogy a kedvenc ételeimet rendelem majd házhoz (nagyon ritkán rendelek ételt), vettem színházjegyet, online élő közvetítésben megnézek egy színdarabot, ami rég érdekel, a legkedvesebb barátnőmmel is találkozom aznap, hogy koccintsunk egy pohár borral, és veszek magamnak egy csokor virágot meg csokit is, mert miért ne? Örömmel várom önmagammal a Valentin-napot, mert tudom, hogy csak szeretetet kapok majd magamtól, nincs miért félnem és aggódnom, végre szabad vagyok.”
