Ígéretes fiatal nő kritika

Egy bár a késő esti órákban, amikor már a munkahelyükről beugró, lazulni kívánó irodai dolgozók lassan kikérik az utolsó italukat, és azon gondolkodnak, hogy taxival vagy épp busszal menjenek-e haza. Egy jókora kanapén egy fiatal, törékeny, csinos nő ül, a testtartásából, a belassultságából és a zavarodott tekintetéből ítélve erősen alkoholos állapotban. A bárpultnál ülve három beszélgető férfi felfigyel rá.

Jerry aztán odamegy a részeg lányhoz, akiről kiderül, hogy nem találja a telefonját, és ugyan szeretne hazamenni, de telefon nélkül nem tud Ubert hívni. Jerry felajánlja, hogy üljön be vele egy kocsiba és hazaviszi őt. Útközben a férfi kitalálja, hogy mi lenne, ha inkább hozzá mennének fel, és mivel a lány – Cassie – nincs olyan állapotban, hogy határozottan nemet mondjon, kikötnek a pasi lakásán. Ekkor a férfi egy újabb ital után elkezd nyomulni Cassie-re, aki ugyan folyton azt kérdezi, hogy „Mit csinálsz?”, és látszik rajta, hogy nem akarja ezt az egészet, a férfi tovább folytatja. A bugyi lehúzása után azonban hirtelen a „Mit csinálsz?” már nagyon határozott hangon hangzik el. A pasi rémülten felnéz, és látja, hogy az általa csatak részegnek gondolt lány valójában színjózan, és nagyon is tisztában van azzal, mi történik vele. Ezzel a jelenettel kezdődik az Ígéretes fiatal nő című provokatív és elgondolkodtató mozi, ami egy olyan témát – a beleegyezés fontosságát, és azt, hogy mi történhet olyankor, amikor ez nem történik meg – jár körbe, melynek fontosságára a #metoo mozgalom hívta fel a világ figyelmét.

Rape and Revenge másképp

Az úgynevezett rape and revenge (nemi erőszak és bosszú) filmek már nagyon régóta léteznek, olyan filmek taposták ki az útjukat, mint az 1972-es Az utolsó ház balra vagy az 1974-es Bosszúvágy. Ezekben a filmekben a játékidő első harmadában többnyire macsó, alfahím pasik vagy épp erőszakos utcai bandák tagjai megerőszakolnak egy fiatal lányt, hogy aztán a film további részében az áldozat valamelyik férfi hozzátartozója (apa, férj, testvér) kegyetlen bosszút álljon az elkövetőkön és leszámoljon velük. A műfaj a kezdetek óta sokat fejlődött, leginkább abban, hogy az utóbbi években a nők már önmagukért is ki tudnak állni bennük, és gyakran maga a nemi erőszak áldozata lesz az (például a Bosszú című filmben), aki a saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást, és egyenként végez a támadóival. Ezek a filmek többnyire nagyon egyszerű eszközök alkalmazásával érik el, hogy felpiszkálják a néző igazságérzetét. A játékidő első felében végignézhetjük az igazságtalanság elkövetését, felháborodhatunk rajta. A támadók többnyire macsó, magukat felsőbbrendűnek gondoló alfahímek vagy épp nyáladzó, első ránézésére is aljanép idióták, így amikor megtörténik a jogos bosszú, a néző sóhajt egyet, majd a végén úgy áll fel a székéből, hogy helyreállt a világ rendje, minden oké, a támadók megfizettek a tetteikért. Csakhogy a világ egyáltalán nem így működik, és általában nem ennyire fekete vagy fehér.

Carey Mulligan és Adam Brody az Ígéretes fiatal nő című filmben (Fotó: Profimedia)

Svédországban mostantól minden nem megegyezéses szex nemi erőszaknak számít

Az Ígéretes fiatal nő erőszakolói/zaklatói nem kigyúrt macsók, nem utcán élő, lecsúszott, pillangókéses drogfüggők és még csak nem is nagy hatalmú, a hatalmukkal visszaélő Harvey Weinsteinek. Első ránézésre akár még jófiúknak is mondanánk őket, olyan jó arcnak tűnő srácoknak, akikkel a legtöbb nő szívesen áll szóba. Emerald Fennell író-rendező szándékosan olyan színészeket (a Narancsvidék Adam Brodyja, a Superbadből ismert Christopher Mintz-Plasse vagy a stand upos Bo Burnham) választott, akikről eszünkbe se jutna, hogy valaha is képesek lennének megerőszakolni egy nőt, sőt egy rogerebert.com-nak adott interjúban a rendező kifejezetten jófiúkként írta le őket, akik a társadalom nagy részének vélekedésével nagy egyetértésben úgy gondolják, hogy ha egy nő már annyira részeg, hogy alig tud magáról, akkor sokkal több minden fér bele a részükről, mintha józan lenne, és ezzel szerintük nem követnek el semmi rosszat.

Ami nagyon nagy baj.

A nemi erőszak sem úgy történik itt, mint egy átlagos rape and revenge filmben: senki nem fogja le a nőt, nincsenek ütések, menekülni próbálás: csak egy magatehetetlen test, aki nem tud ellenállni, és ugyan, ha valaki figyeli a jeleket, észreveheti, hogy az illető nem kér a szexből, de ez az ellenállás egyáltalán nem heves és nem is látványos.

És amire jól reflektál a film és fontos: hogy az ellenállás ettől még ott van, és az egyértelmű, hogy nem történik meg a beleegyezés.

Miért Carey Mulligan?

Az Ígéretes fiatal nőt rengetegen ünnepelték, ugyanakkor számos kritika is megfogalmazódott vele szemben. Ezeknek a többsége pont arra vezethető vissza, hogy a film ugyan – legalábbis az előzetesek és a rövid tartalomleírás alapján – egy tipikus rape and revenge mozinak tűnhet, a valóság ezzel szemben az, hogy ugyan játszik a műfaj kliséivel, de rendre kiforgatja azokat, sokszor annyira, hogy a végén alig ismerünk rájuk. Kapásból azzal is, hogy a filmben nem láthatjuk magát az erőszakot, ami bosszúhadjáratra készteti Cassie-t. Vagyis úgy kell megnéznünk Cassie bosszúcselekedeteit, hogy sokáig azt sem tudjuk pontosan, miért teszi, amit tesz, mi hajtja őt. Ráadásul a Cassie-t alakító Carey Mulligan kifejezetten izgalmas választás erre a szerepre. Egy nagy botrányt keltő Variety-kritikában a kritikus azt írta róla, hogy nem elég szép ehhez a szerephez, ezzel azt sugallva, mintha hasonló esetek kizárólag a leggyönyörűbbekkel fordulhatnának elő. Ha egy Margot Robbie – aki egyébként a producere a filmnek – vagy egy Jennifer Lawrence játszaná a főszerepet, talán túl egyértelmű lett volna, hogy utánajönnek és szétrúgják mindenki seggét, aki cseszekedett velük. Carey Mulligan láttán azonban nem ez ugrik be a nézőnek. Ő egy szép és ránézésre rendkívül törékeny és sebezhető színésznő: róla senki sem gondolná, hogy képes visszavágni, és pont ettől lesz ő pompás választás.

Ígéretes fiatal nő (2020) Fotó: Profimedia

És itt jön a másik csavar: Mulligan karaktere nem úgy vág vissza, mint ahogy azt más filmekben megszokhattuk. Nem szegez fegyvert senki arcába, nem akarja levágni senki nemi szervét és messziről elkerüli azokat a módszereket, amikkel a férfiak (vagy akár a nők) az ilyen filmekben bosszút szoktak állni. Cassie módszere az, hogy szembesíti az elkövetőket önmagukkal és a tetteikkel, vagy esetleg eléri, hogy érezzék: egész másképp állnának egy ilyen ügyhöz, ha az ő egyik szerettük lenne az áldozat. Az előzetes láttán könnyen hihetjük azt, hogy Cassie esténként férfiakat gyilkol bosszúból, és bár a rendező eljátszik ezzel a lehetőséggel, végül szándékosan, okosan és látványosan elkerüli azt.

Merő játékosság

Az Oscar-díjas Emerald Fennell író/rendező (akit sokan A korona című sorozat Camilla Parker Bowles-jaként ismernek) szinte minden téren szembemegy az elvárásokkal. Bár a téma, amivel foglalkozik, nagyon is komoly, és komolyan is veszi azt, mégis megengedi magának az iróniát és a humort, sőt a film egy szakaszában (amikor Cassie randizni kezd a gyerekorvos Ryannel) az Ígéretes fiatal nő olyanná válik, mint egy igazán klassz romantikus komédia. A gyógyszertári tánc vagy az új pasija, Ryan bemutatása a szülőknek klasszikus romkom nagyjelenetek, és olyan igényességgel lettek megalkotva, hogy a műfaj bármelyik gyöngyszemében helytállnának. Ráadásul a film képi és hangvilága is minden ízében csajos. Cassie ruhái, a kávézó, ahol dolgozik vagy az otthona ennél rózsaszínűbb talán nem is lehetne, és Fennell ezáltal is fityiszt mutat a műfaji elvárásoknak: hol van az megírva, hogy egy sötét témát nem lehet élénk, csajos színekkel és Britney Spears és Paris Hilton popslágereivel aláfestve elmesélni? És miért ne szerethetne egy bosszúálló nő rózsaszínbe öltözni?

Cinkosok és bámészkodók

Kaliforniában büntetni fogják, ha egy férfi titokban leveszi a gumit szex közben

A film egy pontján persze kiderül, hogy Cassie traumáját az okozza, hogy az orvosi egyetemen a legjobb barátnőjét nem kísérte el egy buliba, ahol a lány traumatizálódott. Túl sokat ivott, és egy srác a haverjai asszisztálásával megerőszakolta, és az egészet még filmre is vették. Később hiába jelezték a történteket az egyetem dékánjánál, az nem tett semmit, sőt az egyetemisták nem az esetért felelős srácot ítélték el, hanem Cassie barátnője vált nevetség tárgyává – a „minek ment oda?” szindróma iskolapéldájaként –, amit ő aztán nehezen viselt, és öngyilkos lett. Cassie ettől összeomlott, és képtelen volt feldolgozni a traumát, egy idő után pedig az élete értelmét már az adta, hogy megleckéztesse azokat a férfiakat, akik részeg, védekezésre képtelen nőket erőszakolnak meg.

Carey Mulligan, Emerald Fennell rendező és Laverne Cox (Fotó: Profimedia)

Fennel megközelítése abban is úttörő, hogy nemcsak azokat vonja kérdőre, akik elkövették az erőszakot, hanem azokat is, akik hagyták, hogy mindez megtörténjen, vagy később segítettek szőnyeg alá söpörni a dolgot. Cassie és a film nemcsak az elkövetőket, hanem magát a rendszert is kritizálja, akik lehetővé teszik azt, hogy ilyenek történjenek. Az ügyvédet, aki arra specializálódott, hogy hasonló aljas tetteket elkövető srácokat mosson ki a szarból, az egyetem dékánját, aki arra hivatkozva nem vizsgálja ki rendesen a hozzá érkező panaszokat, mert egy görbe este miatt nem akarja tönkretenni egy ígéretes fiatal férfi karrierjét (ennek a kifordításából ered a film címe), nem törődve azzal, hogy az említett ígéretes fiatal férfiak tettei női életeket tesznek tönkre. De ugyanerre a polcra kerül nála a kollégista barátnő is, aki szerint nem történt semmi komoly, a fiúk csak szórakoztak, nem kellett volna annyira lerészegednie a lánynak, és hasonló ítéletet kap a fiú is, aki ugyan nem vett részt az erőszakban, de maga is végignézte azt a haverjaival, mintha valami tévés show-műsor lenne.

Fennell egyértelművé teszi, hogy az egész társadalmi berendezkedést hibáztatja, ahol, ha egy férfi szexszel egy pocsolyarészeg nővel, akkor rendben van a dolog, mert olyan nagyon azért nem ellenkezett, a nő meg inkább csendben szégyenkezik az eset után, és nem megy rögtön a rendőrségre feljelentést tenni – ahonnan jó eséllyel a hasonló hozzáállás miatt amúgy is hazaküldték volna. Fennell a felelősséget nem korlátozza a férfiakra: az is megmutatja, hogy sokszor a nők is ugyanolyan vakon, előítéletesen és áldozathibáztatóan képesek hozzáállni egy hasonló szituációhoz – már ha nem velük vagy valamelyik szerettükkel történik –, mint a férfiak.

A befejezés sokkja

Bár a bosszúállás témája fontos eleme az Ígéretes fiatal nőnek, maga Fennell nem feltétlenül tartja bosszúfilmnek a művét, és számára a traumafeldolgozás és a társadalmi felelősség bemutatása fontosabb a film kétségtelenül figyelemfelkeltő bosszúálló kiindulópontjánál. Az Ígéretes fiatal nő megmutatja, hogy egy ilyen sokak által elbagatellizált esemény milyen mély sebeket tud ejteni az áldozatokon és a szeretteiken, és mennyire nem számíthatnak megértésre és segítségre a társadalom részéről.

A film legvitatottabb és legmegosztóbb része azonban kétségtelenül a radikális és váratlanul érkező befejezés, amivel a rendező tényleg minden tekintetben kiforgatja a klasszikus rape and revenge formulát. Anélkül, hogy leleplezném a végét, csak annyit mondok, hogy a rendező nem kívánja a nézők igazságérzetét maradéktalanul kiszolgálni, és rózsaszín színvilág ide, Paris Hilton-sláger oda, jól tudja, hogy egy sima happy end nem szolgálná a mondanivalóját, mivel arcul köpné vele az igazságot. Épp ezért a film vége sokak számára sokkoló lesz, de Fennell éppen így éri el, hogy sokáig ott maradjon a fejünkben, és még hetekkel, vagy hónapokkal a megtekintése után is eszünkbe jusson, és kérdéseket vessen fel bennünk. Ez az a film, amit érdemes nagy társasággal nézni, hogy aztán egy pohár sör/bor/kávé/üdítő mellett a mozi után átbeszélhessünk a történteket. Bőven ad majd témát.

Az Ígéretes fiatal nő május 20-tól látható a magyar mozik műsorán.

További szuper filmekről az nlc-n:

• Nyom nélkül, csendben tűnt el a föld színéről Szomjas György legjobb filmje
• Egy horrorfilm mutatja meg a legjobban, mit jelent a demencia
• Abortuszt akart, de kiderült, hogy már 26 hetes terhes