„Ne a gyerekem fotóival tartson a nagyi lájkvadászatot Facebookon!”

A szülők és a nagyszülők között kiéleződött az utóbbi időben a gyerekek képeinek megosztása körül a vita. Egyre több a tudatos, felvilágosult szülő, aki tisztában van azzal, miért nem tanácsos a gyerekek fotóit feltenni az internetre, a másik oldalon pedig ott állnak az utóbbi egy évben elmagányosodott nagyszülők, akik sok esetben túl sok információt és képet tesznek ki a közösségi oldalakra – nemcsak saját magukról, hanem az unokákról is.

A nagyi lájkvadászatot tart az unokák fotóival?

Anettből csak úgy ömlik a szó, amikor arról mesél, hogy mennyire haragszik az anyósára, amiért nem hagyja abba az unokák képeinek posztolását a Facebookon. Azért haragszik, mert mióta megszülettek a gyerekek, az anya folyamatosan kéri az anyósát, hogy ne rakja ki állandóan az unokák fotóit, mert úgy érzi, így szabad prédák lesznek a gyerekek az interneten: „Konkrétan már megtiltottam anyósomnak, hogy az unokák fotóit posztolja Facebookra, mégis tele van az internet a gyerekem képeivel. Egyszerűen nem értem, hogy az anyósom miért nem fogja fel, hogy nem ettől lesz jó nagymama. Ez vitatéma köztünk a gyerekek születése óta, már akkor próbáltam elmondani normálisan, hogy nem jó a gyerekeknek, ha az internetre kerülnek a képeik. Meg amúgy is rossz érzésem van miatta, mert ne a gyerekem fotóival tartson a nagyi lájkvadászatot Facebookon! De mindig azt válaszolja, hogy ennyi öröme van az életben, hogy az unokákkal dicsekedhet, hát miért akarom én ezt elvenni tőle.

Az nem teljesen világos számomra, hogy miért csak a Facebookon lehet dicsekedni velük, bár most a járvány miatt az utóbbi egy évben valóban csökkent a személyes találkozások száma, és meg is nőtt a nagyi által posztolt képek mennyisége – csak az a baj, hogy az én gyerekeim vannak azokon a képeken. Az sem segít az ügyben, hogy a férjem is az anyósom oldalán áll, szerinte ez hiszti, amit én csinálok, és miért ne lehetne az interneten az unokák fotója, úgyhogy a hátam mögött küldözgeti is a képeket az anyjának, így még elzárni sem tudom a nagyit a fotóktól, hogy befejezze a posztolgatást.”

Mi a baj a túl sok fotómegosztással?

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány évek óta foglalkozik a témával, hogy miért nem ajánlott sem szülőként, sem pedig nagyszülőként elárasztani a közösségi oldalakat a gyerekek fotóival. A honlapjukon ez olvasható a „miért ne?” kérdésre válaszként: „Ezzel számos probléma van. Az egyik, hogy az internet egy nagyon széles körnek biztosít hozzáférést a gyerekkel kapcsolatos fotókhoz, felvételekhez, történetekhez, adatokhoz, amikkel vissza lehet élni. A másik, hogy az internet nem felejt, így a gyereked digitális lábnyomát az ő hozzájárulása, beleegyezése nélkül alakítod, amiből később gondja lehet. Az online személyiségünk ma már szerves része az életünknek: nem véletlen, hogy a közösségimédia-felületeken van minimum korhatár (általában 13 év). Jó lenne, ha a szülők miatt nem lenne masszív digitális személyisége olyan életkorú gyerekeknek, akik jogszerűen nem is lehetnének fenn az oldalon.

Ha pedig ez még nem lenne elég, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH)  hivatalos álláspontja is egybevág azzal, amit a Hintalovon leírt: ne posztoljuk tele az internetet gyerek- és unokafotókkal még akkor sem, ha a mi gyerekünk a világ legcukibb és legszebb gyereke. „A gyermek digitális lábnyomáért tehát a szülő felelős, aki viszont jellemzően nem gondol bele egy-egy nagy lendülettel és alapvetően jóindulattal megosztott kép jövőjébe és az esetleges veszélyekbe, negatív következményekbe. (…) A gyerekfotók közzététele több szempontból is aggályos. Naponta láthatunk esti fürdetés közben vagy nyaralás alatt, vízparton készült, meztelen gyerekekről készült képeket a neten. Arra viszont sokan nem gondolnak, hogy akár olyan emberek is láthatják ezeket, akik kifejezetten ilyen képekre vadásznak abból a célból, hogy a fotót pedofil oldalakra töltsék fel. Ez természetesen az egyik legrosszabb forgatókönyv, de a veszély fennáll.”

A fő probléma tehát a gyerekek képeinek posztolásával, akár a szülők, akár a nagyszülők követik el, hogy nem gondolnak bele a hosszú távú következményekbe. Ha nem is megyünk olyan messzire, mint a pedofil oldalakon visszaköszönő gyerekképek, akkor is érdemes a nagyszülőknek elmagyarázni, hogy a gyereknek vannak jogai, amiket tiszteletben kell tartani. Például egyáltalán nem biztos, hogy kamaszként ugrálni fog örömében, hogy a nagyi Facebookja tele van az ő babakori pucér fenekével vagy maszatos arcával. Egy babától persze nem tudunk engedélyt kérni, ezért kell szülőként a sarkunkra állni és felvállalni a konfliktust akár a nagyszülőkkel is, ha a gyerekeink képeiről van szó, hiszen ők még nem tudják megvédeni a jogaikat, ez bizony a mi feladatunk és felelősségünk.

A nagyszülők nem akarnak rosszat

Mielőtt rászabadítanánk az indulatokat a nagyikra, érdemes azért belegondolni az ő helyzetükbe is. Főleg most, hogy egy évig alig találkozhattak az unokákkal, jogosnak tűnik, hogy minél több képet szeretnének kapni róluk és ezt meg is akarják osztani az online ismerősökkel. Az ő korosztályukra amúgy is jellemző az, hogy túlságosan nyitottak az interneten és a biztonságra kevésbé figyelnek, nincs annyira a vérükben az online félelem, mint a szülőknek és az internettel együtt növekvő új nemzedéknek.

Villányi Gergő pszichológiai tanácsadó arra hívja fel a figyelmet, hogy a nagyszülők korosztályának a nyomtatott újság és a TV jelentette a médiát, az információáramlást, emellett a személyes beszélgetések, találkozások. „A járvány időszakában ez utóbbi nagyon nagy részt kiesett, és helyette ott van áthidaló megoldásnak a közösségi média. A probléma ott kezdődik, ha csak felületként nézzük. Ez olyan, mintha lenne egy világméretű nyomtatott újság, amiből egy oldal a miénk, de hogy a többi oldalra mit nyomtatnak vagy kihez jut el már nem lenne lényeges – viszont bárki megkap egy példányt belőle, aki kér.”

A szakember szerint

– én kirakom, mások megnézik és velem együtt örülnek, megdicsérik a gyerekek fotóit és mindenki jól jár. Az emberi rosszindulatról vagy bűnözőkről persze ők is tudnak, de egy ilyen személyesnek, családiasnak tűnő buborékról nehéz, szinte lehetetlen ezt feltételezni. A szülő aggodalma pedig sajnos jogos, ugyanis az online pedofil kép/videó gyűjtemények nagyon nagy százaléka (kb. 70-80 százalék) online megtalált, lementett képekből származik. Elég egy rossz beállítás (pl. nyilvános a poszt vagy a fotóalbum) és bárki hozzáfér, bárki megnézheti, letöltheti. Pláne sok emberhez eljut, ha csoportokban osztják meg a lelkes nagyik, itt több tízezer tag is lehet, el lehet képzelni, mennyire „nehéz” belépni ide és lefölözni a megosztott tartalmakat, de olyan is előfordul, hogy bűnszervezetek maguk hoznak létre olyan csoportokat, ahol olyan embereket gyűjtenek akik büszkén megosztanák a gyerekeikről, unokáikról készült fotókat másokkal.

Szem előtt kell tartanunk, hogy nem a rossz szándék vezeti a nagyikat, úgyhogy nem is az lesz a megoldás, hogy eltiltjuk az unokáktól vagy letámadjuk őket, hanem inkább minél több információval, edukációval lehet elérni azt, hogy képesek legyenek felmérni, milyen negatív következményei lehetnek a túl sok unokafotónak a közösségi oldalakon.

A pszichológiai tanácsadó azt javasolja, hogy a nagyszülőkkel érdemes leülni elbeszélgetni a veszélyekről, a gyerek digitális lábnyomáról, a feltöltött képek utóéletéről, arról, hogy ami nekünk vicces, az a gyereknek nem biztos, hogy az (pl. sírós, hisztizős, elesős stb. képek, videók) és megalázó, ha később ezzel találkoznak, vagy ha valaki évek múlva feldobja nekik – sajnos akár még egy online bántalmazás alapja is lehet. Ezek a veszélyek valóságosak és ugyan a nagyi személy szerint biztosan nem tenne ilyet egy kisgyerekkel, de nem tud felelősséget vállalni azért, hogy a barátnők, ismerősök, csoporttagok hová, merre és miért osztják, továbbítják a fotókat. Megoldás lehet az is, ha van egy online családi album, ahol a szülők kezelik a tartalmakat, a többieknek pedig csak megnézni tudják azokat, a legcukibb, legjobban sikerült képeket akár kis is nyomtathatjuk pár perc alatt egy üzletben.

Érdemes lehet akár pontokba szedve leírni a posztolgató nagyiknak a lehetséges problémákat, azt pedig mindenképpen mondjuk el nekik, amit az NMHH is irányelvként megfogalmazott a gyerekfotók posztolásával kapcsolatban:

Ha pedig az okos szó nem használ, akkor nem igazán marad más eszköz a kezünkben, mint a tiltás, de ehhez mindkét szülőre szükség van, hogy egy lapon legyenek a témában. Zsóka és férje közösen álltak ki a nagyszülőkkel szemben, amikor kiderült, hogy az egyik nagyi titokban, a hátuk mögött osztotta meg az unokák fotóit az ismerősökkel: „Amikor megkértük a nagyszülőket, hogy ne posztoljanak, akkor anyám nagyban bólogatott, hogy persze, megérti, megígérte, hogy leáll az unokák képeinek megosztásával. Aztán kiderült, hogy az összes ismerősének titokban küldözgette a fotókat, amiket tőlünk kapott.

Egyértelmű, hogy nem ártani akart, nem is érti, miért nem jó, amit csinál, egyszerűen csak ennyire nem jutott el hozzá az információ, amit próbáltunk neki átadni. Ezért arra a megoldásra kényszerültünk, hogy nem küldünk neki képeket az unokákról, inkább videócseten felhívjuk együtt, hogy lássa őket, beszélgessen velük, mert azt nem tudja sehol megosztani vagy tovább küldeni. Nagy sértődés volt belőle, de nem érdekel, végül megbékélt a többi nagyszülővel együtt, és azóta betartják a szabályainkat, azaz nem posztolnak és küldözgetnek képeket az interneten az unokákról.”

Az elég jó szülő:

• Mindenki nyugodjon le, és csak legyen elég jó szülő!
• Zsarnokokat nevelünk, mert félünk a gyerekeinktől?
• Nincs tökéletes hely a gyereknevelésre, de van, ahol jobb szülőnek lenni