8-9 éves lehettem, amikor a Jetson család ment a tévében, beszélő órák, hűtők, lakások, volt ott minden, amit a 90-es évek elején el sem tudtunk képzelni. Aztán persze ezek a furcsa kütyük mind szépen lassan bekúsztak az életünkbe. Sokaknak uralják, másoknak segítik a mindennapjait. Szerencsére én az utóbbi csapatba tartozom. Nem hangoztatom, hogy bezzeg régen minden mennyivel jobb volt, de függője sem lettem az okosdolgoknak. Na jó, kicsit azért igen, mert van okosórám, alvásérzékelőm a matrac alatt (az mondjuk tényleg elég nagy királyság), okos arctisztítóm és távvezérelhető fűtésem is. A jövő gyermeke vagyok a magam 39 évével, de szerencsére ésszel. És ami a legnagyobb mázli, hogy anyukám sem tartja eretnekségnek a kütyüket, tudja, hogy ha megtanulja őket használni, akkor az élete jóval egyszerűbbé válik. És a kulcsszó a megtanuláson van, mert a mostani gyerekeken kívül senki sem született úgy, hogy ránézésre ért minden órához vagy telefonhoz. Nekünk és az idősebb korosztálynak is meg kell tanulnunk, mi, hogyan működik. Rajtunk múlik, hogy a szüleinkre tudunk-e majd okosórán keresztül vigyázni, lesz-e elég türelmünk ahhoz, hogy megtanítsuk őket arra, miként is működik a valóságban a jövő.
Kinek? Minek? Miért?
Aggódós vagyok, hívogatom az anyukámat, jól van-e, evett-e, aludt-e. Az agyára megyek. Ő meg az enyémre, mert szerintem nem vigyáz magára. Boltba járkál, keveset alszik és sokszor a napi folyadékmennyiséget is ellógja. De nem mehetek oda minden egyes nap, hogy elmondjam, hahó, figyelj már oda magadra, fontos vagy nekem, szeretlek. Ezért kapott egy okosórát, egy olyat, ami minden olyan adatot elküld nekem, ami ahhoz kell, hogy nyugodtan ülhessek a meetingeken vagy a tévé előtt. Nem gondolom, hogy nem lehet benne megbízni, de azt érzem, ha már digitálisan is gondoskodhatunk a szüleinkről, akkor miért ne tegyük. És jobb minél korábban elkezdeni. Miért is? Mert minél hamarabb megszokják a szüleink, hogy egy okosórán keresztül „kémkedünk” utánuk annál korábban vesszük észre, ha tényleg szükség van ránk.
A Telekom senior okosórája tökéletesen megfelel minden elvárásnak, de türelem kell hozzá. Senki ne gondolja, hogy egy ilyen órát 10 perc alatt megtanulnak használni a szüleink. Ha korábban már volt digitális eszköz a házban, esetleg jól bánik a Messengerrel, vadul like-ol mindent a Facebookon és ha van okostelefonja, akkor egy 1-2 órás gyorstalpalóval megkapja azt a tudást, ami az órához szükséges. Ha teljesen digiszűz az adott felmenő, akkor ehhez több idő és türelem kell. A türelem a kulcsszó, el kell nekik mondanunk, nem felvigyázók leszünk, nem a személyes szabadságuktól szeretnénk megfosztani őket, csak nagyon szeretjük őket és próbálunk figyelni, mindenre.
Az az óra ugyanis minden olyan adatot elküld, ami ahhoz szükséges, hogy megállapítsuk, a szüleink jól vannak-e vagy sem. Láthatjuk a pulzusukat, és azt is, hol, merre vannak. És ami a legjobb, hogy fel tudjuk hívni egymást. Igen, a senior órában is benne van a hívás funkció, ezért ha bárki elesik vagy eltéved azonnal tud szólni. Azt csak csendben jegyzem meg, hogy GPS koordinátáknak köszönhetően pontosan fogjuk tudni, merre járnak szüleink, és amikor elhagyják azt a biztonságos zónát, ami mi állítunk be, akkor a telefonunkra azonnal értesítés érkezik. De akkor is üzen az óra, ha stikában offline lett anyu vagy apu.
Miért jó?
Azért mert anélkül tudunk törődni a szüleinkkel hogy egymás agyára mennénk, ráadásul a bajban is hamarabb tudunk segíteni. És ami jó hír, elég hozzá egy telefon, akár a miénk is, nem kell még egy újabb kütyüvel összezavarni anyáinkat. Egy egyszerű applikáción keresztül be tudok állítani az órán minden fontos információt és funkciót, utána pedig csak egy kis türelemre lesz szükség, hogy megtanítsuk az okosóra működését.
Nálunk óriási élmény volt, amikor a lányom és az anyukám az órán keresztül telefonáltak egymással, és az is jó volt, hogy anyukámat akkor is elértem, ha éppen nem vitte magával a telefonját. Megnyugvás neki és nekem is.
Szponzorált tartalom
