„Így született meg Bence a mentőbejáratnál az autóban”
Zsuzska és férje három kisfiút nevel Budapest déli agglomerációjában. Benedek 7, Balázs 4, a legkisebb, Bence pedig 3 éves múlt. Történetük Bencéről és az ő születéséről szól.
Már legelső gyermekük is elég gyorsan: 2,5 óra alatt, középső gyermekük pedig 3,5 óra alatt született. Zsuzskáék számítottak rá, hogy Bence is hamar meglesz, de azt nem gondolták, hogy ennyire. Több, mint két hét volt még a kiírt dátumig, így nyugodt szívvel elmentek egy kellemes jazz koncertre. Zsuzska az egész terhessége alatt aktív volt, így aznap este is nagyon jól érezte magát. Éjfél körül értek haza, a kicsikre édesanyja vigyázott. Ő hazament, a szülők pedig lefeküdtek aludni.
„Hajnalban arra ébredtem, hogy nagyon fáj a derekam. Beálltam a zuhany alá, hogy elmúljanak a jósló fájások. De nem múltak el, így realizáltam, hogy beindult a szülés. Elkezdtem mérni az időt, ekkor 5 percesek voltak a fájások. Gyorsan elkezdtem bepakolni a bőröndöt és felkeltettem a férjemet, hogy indulnunk kellene. Félálomban hívta anyukámat, hogy jöjjön vissza, közben kereste a kocsikulcsot és a bőröndből még hiányzó dolgokat.
Addigra arra jutottam, hogy már nem merek elindulni vele a kórházba, hívjunk inkább mentőt, mert akkor már 2 perces fájásaim voltak.
Körülbelül negyed óra alatt megérkeztek a mentősök. A mentőorvos elkezdte Zsuzskát kérdezgetni a fájásokról, meg akarta vizsgálni, de végül az azonnali indulás mellett döntött. Beültek a mentőautóba, Zsuzska férje pedig saját autójukkal jött utánuk. A mentőorvos egy közelebbi kórházat választott: jól döntött, mivel hamarosan beindultak a tolófájások. A mentősofőr az M0-ás felújítása miatt nem mert félreállni, de mivel mindenképp szerettek volna elérni egy kórházig, ezért megbeszélték Zsuzskával, hogy egy még közelebbi kórházba mennek.
„Felhívták a kórházat, közben a mentőápoló hölgy előkészített mindent az esetleges mentőben szüléshez. Szóltam a férjemnek, hogy hova jöjjön. Szirénával száguldottunk a harmadik kórház felé, amikor elfolyt a magzatvíz. Már csak 1-2 percre voltunk, akkor a mentőorvos gyorsan megvizsgált és azt mondta, nincs semmi baj, de a baba már a kocsiban fog megszületni. Pont behajtottunk a kórház parkolójába, amikor szólt, hogy nyomjak. Így született meg Bence a mentőbejáratnál az autóban, ahol az egész kórházi ügyelet mosolyogva várt minket. A mentőorvos felkísért bennünket a koraszülött osztályra. Minden mentős nagyon kedves volt, végig azt éreztem, hogy felkészültek, folyamatosan mérlegelnek, és a legjobbat akarják a babának és nekem. Számunkra Bence születése örök emlék marad, ő pedig azóta is ugyanígy siet mindenhova a világban.”
„Megszólalni se tudtam, olyan sokkos állapotban voltam”
Anna és családja Budapesten él, 2014-ben kötöttek házasságot férjével. Szerencsésnek mondhatják magukat, mert amint megérett bennük az elhatározás, azonnal megfogant a kislányuk. A várandósság és a szülés is komplikációmentesen zajlott.
„Mi amolyan tipikus első gyermekes szülőként készültünk az érkezésére. Minden témát körbejártunk, így nem maradhatott ki a babaelsősegély tanfolyam sem. Reméltük, hogy az ott elhangzott információkra sosem lesz szükségünk. Nem így történt. Kislányunk mindössze 17 napos volt, éppen felébredt a délutáni alvásból, mikor az egész kis teste megmerevedett, levegőért kapkodott, kis szájából pedig fehér habszerű anyag szivárgott. Értetlenül, rémülten álltunk felette.”
Anna szerint mindössze férje lélekjelenlétének köszönhető, hogy kislányuk életben maradt. Férje a fulladás esetén alkalmazandó protokoll szerint vette kezelésbe a kislányt, majd utasította feleségét, hogy azonnal hívja a mentőket. Anna teljesen lefagyott, fogalma sincs, mit tett volna, ha egyedül van. Édesanyja is épp náluk volt, ő húzta vissza a valóságba és ösztökélte, hogy azonnal tárcsázza a mentőket.
„Óráknak tűnt, de valójában 10-15 perc alatt ért ki az esetkocsi. Addigra a férjem azonnali szakszerű beavatkozásának köszönhetően a kislányunk állapota nagyjából stabilizálódott. Szerencsére ő észnél volt, de keze-lába remegett. A doktor úr megvizsgálta a kislányunkat, közben kikérdezte a férjemet a történtekről. Én megszólalni sem tudtam, olyan sokkos állapotban voltam.”
A kislány állapotát kielégítőnek találták, de miután egy 17 napos babáról volt szó, mindenképp további vizsgálatokat javasoltak. Már a mentőben megkezdték az alaposabb kivizsgálást, majd megfigyelésre, ill. további vizsgálatokra a Szent János Kórházba szállítottak minket. Anna a mentőben utazott a kislányukkal, férje autóval követte őket.
„A kórházban a koraszülött részlegen helyeztek el minket, további vizsgálatokat írtak ki, hogy megtalálják a fulladásos állapot okát. Végül arra jutottak, hogy egy ún. légúti aspiráció állt be a kislányunknál, az anyatej visszacsorgott a tüdőbe, ez okozta a fulladásos állapotot. Kisbabáknál gyakori, nem veszélytelen jelenségről van szó. Még mielőtt hazamentünk volna, egy kardiológiai vizsgálatra is sort kerítettek, ahol kiderült, hogy a kislányunk ún. kamrai sövényhiánnyal született, amit műtéti úton féléves koráig be kell zárni. A szívproblémájának nem volt köze a fulladáshoz, de isteni szerencse, hogy ennek a véletlennek köszönhetően ilyen hamar fény derült rá.
A mentőcsapat valamennyi tagja végtelenül kedves volt hozzánk.
A kislányunkat a lehető legjobb tudásuk szerint látták el. A doktor úr mózeskosárban, a saját kezében vitte a kislányunkat a mentőig. Az esetet azóta sem feledjük, nem is tehetjük, mert ennek a véletlen balesetnek köszönhetően derült fény kislányunk súlyos betegségére.”
„Tíz év távlatából is mérhetetlenül hálás vagyok nekik”
Gyöngy-Murányi Zsuzsanna Budapesten él férjével és két gyermekükkel. Luca 12 éves, Benedek pedig októberben lesz 10. Kisfia súlyos fejlődési rendellenességgel, koraszülöttként jött a világra.
„Egészséges gyermeknek vártuk, ezért nagyon váratlanul ért minket, mikor megszületését követően kiderült, hogy a nyelőcsöve nem fejlődött rendesen. Intenzív osztályos ellátásra és műtétre volt szüksége az életben maradáshoz, emiatt át kellett szállítani az I. sz. Gyermekklinikára. Ekkor találkoztam először a Cerny mentők nevével. Előtte sosem hallottam róluk, csak mikor tájékoztattak róla, hogy hamarosan ott lesznek a gyermekemért. Azóta már jól tudom, hogy ők nagyon különleges részei a magyar mentős társadalomnak. Koraszülöttek és beteg újszülöttek intenzív ellátását és szállítását végzik a legmagasabb színvonalon.”
Ahogy Zsuzsi fogalmaz: egy beteg gyermek nagyon speciális élethelyzetet jelent az egész család számára, azonban az ilyen hétköznapi segítők, mint a mentősök is, nem csak a beteg baba ellátást végzik, hanem a szülők lelkét is gyógyítják, pedig teljesen idegenek egymás számára.
„Amikor elvitték tőlem a kisfiam, előtte mindig odahozták hozzám, elbúcsúzhattam tőle, válaszoltak minden kérdésemre, támogattak és vigasztaltak.
Sosem fogom elfelejteni azt a kedvességet és empátiát, amit tőlük kaptam akkor, ami egyenesen a „mindent” jelentette.
A kisfiam hosszú heteket töltött a Gyermekklinikán, ez idő alatt többször találkoztam a Cerny mentők csapatával, akik sosem felejtették el megkérdezni, hogy vagyunk – nem csak a kisfiam, hanem én is.”
Beni gyógyulását követően a család többször vett részt a mentősök rendezvényein, kampányaikban, ha a klinikára mennek, sokszor meglátogatják őket, ahol mindig kedvesen és szeretettel fogadják őket.
„Tíz év távlatából is mérhetetlenül hálás vagyok nekik, nem csak azért, mert a kisfiamon segítettek, hanem azért is, ahogy engem támogattak abban a nehéz helyzetben. Nemrégiben közeli családunkban ismét szükség volt a segítségükre, ahol ugyanazt az azonnali, kimagasló szakmai és emberi profizmust kaptuk tőlük.”