Drága, magányos gyermek!
Akár magamnak is írhatnám ezt a levelet, annyira átérzem a helyzetedet, hiszen én is kiközösített gyerek voltam általános iskolában. Soha azóta nem éreztem olyan magányosnak magam, mint akkor, a 30 gyerek között. Olyan volt, mintha láthatatlan lennék. Ha sorakozó volt, tudtam, hogy nekem nem lesz párom, hanem majd valakire ráparancsol a tanár, hogy álljon mellém, és az kelletlenül, száját húzva, pofákat vágva odajön és jó messze áll tőlem. Minden iskolai szabadidős tevékenység felért egy kínzással, mert nem tudtam senkihez csatlakozni az udvaron, míg a többiek együtt játszottak és rohangáltak, én leginkább olvastam, mert úgysem állt velem szóba senki.
Megértelek, hogy most reménytelenséget érzel, mert bántanak a többiek a kiközösítéssel. Teljesen jogos, hogy dühös és frusztrált vagy, miközben nem mondhatod el senkinek a fájdalmadat, lehet, hogy otthon is csak legyintenek a problémára, segítséget nem kapsz a szüleidtől sem. Csak azt szeretném, hogy tudd, nem vagy egyedül és nincs veled semmi baj. Hidd el, vége lesz ennek is egyszer!
Nyílt levél a kiközösített gyereknek (Kép: Getty Images)
A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni, nálam sokkal okosabb pszichológusoknak megvan erre is a magyarázata, mindenesetre ez van, el kell fogadni, hogy sokszor farkastörvények uralkodnak egy gyerekközösségben. Csúfolódások, verekedések, bökdösések, veszekedések akár minden áldott nap előfordulhatnak, és bizony a kiközösítéshez sem kell túl sok a gyerekeknél, elég, ha csak kicsit eltérsz az átlagtól, a többség által normálisnak tartott képtől és máris kikerülhetsz a társaságból. Az egyiket a szemüvege miatt, a másikat a neve miatt, a harmadikat meg a túlsúlya miatt fogják cikizni a többiek.
De tudod mit? Igazából ez nem is akkora baj. Tudom, hogy jelen pillanatban még nehéz a holnapnál távolabbra nézni, de ebből az egész helyzetből felnőttkorodra már profitálni fogsz.
Az lesz az előnyöd a népszerű gyerekekkel szemben, hogy nem a megfelelési vágy fog hajtani, hanem te már tudod addigra, hogy miben találd meg az örömöket akkor is, ha épp nem rajong körbe egy nagy társaság. Óriási kincsre tesz szert az, aki megtanulja már korán, hogy milyen jó is lehet egyedül lenni, élvezni a saját társaságunkat és nem függeni másoktól. Persze kellenek a barátok is, nélkülük szegényebb lenne a világ, de nem mindenáron kell ragaszkodni az olyan emberekhez, akik nem adnak pozitív értéket az életünkhöz. Nem kell behódolni és feladni magunkat csak azért, hogy ne legyünk egyedül. Most fájdalmas lehet gyerekként megélni azt, hogy nincs társad, akivel jól érezd magad az iskolában, de biztos vagyok benne, hogy ez csak átmeneti zavar az erőben, és sokkal jobb idők jönnek utána.
Mire felsősök lesztek, már simán megfordulhatnak a szelek, rájönnek az osztálytársak is, ahogy lassan kamaszkorba értek, hogy együtt többre mentek, mint egymás ellen. És akkor eljöhet az a pillanat, amire most annyira vágysz, hogy tartozz valahova, érezd az elfogadást egy közösségtől. Addig is, keresd meg a saját társaságod, kezdj el edzeni, találkozz új emberekkel, találj ki magadnak új hobbit, amiben boldognak érzed magad. A kiközösítős gyerekeket pedig inkább kerüld el, amíg meg nem jön az eszük, és tudd, hogy elmúlik ez az időszak is az életedben.
