Másfél év munkakeresés, nyolcvan beadott önéletrajz, mégsem tudott elhelyezkedni az ötven feletti Zsófi. A problémája nem egyedi, a nyugati országokban hiába dolgoznának az ötven pluszos nők, sok cég még mindig a fiatalabb munkaerőt preferálja. Karriertanácsadót is kérdeztünk a témában, aki hasznos tippeket és tanácsokat hozott, mire figyeljen egy ötvenes nő álláskeresés során.
Zsófi azzal kereste meg a szerkesztőségünket, hogy már közel másfél éve próbálkozik a munkakereséssel, de hiába, egy-két interjún túl nem tud többet felmutatni. Pedig a fővárosban keresgél, ahol országos szinten a legtöbb a munkalehetőség, ráadásul elég intenzíven, eddig több mint nyolcvan önéletrajzot nyújtott be. És még csak nem is egy túltelített piacon próbál felkutatni egy állást, hiszen a kereskedelemben próbál meg elhelyezkedni, ahol jelenleg óriási a munkaerőhiány, szinte lasszóval fogják a dolgozókat. Zsófit mégsem választották ki eddig, pedig bőven rendelkezik gyakorlattal, dolgozott ingatlankereskedőként és masszőrként is. Vajon mi lehet a gond, ha a tapasztalat, a papírok, és a motiváció is megvan, mégsem jön a munka?
Nagy valószínűséggel az, hogy már elmúltam ötven éves
– mondja a nő, és határozottan állítja, hogy a visszahívásokról egyedül az tehet, hogy a társadalom nem tartja értékes munkaerőnek az ötven feletti nőket.
Ebben sajnos igaza lehet, hiszen Magyarországon hangsúlyosan jelen van a kor szerinti diszkrimináció. Ezt nem mi mondjuk, hanem egy friss magyar felmérés, miszerint egy 60 éves magyar nő a munkaerőpiacon feleannyi eséllyel sem indul, mint egy 34 éves, akár irodai asszisztensi, akár gazdasági elemzői állást hirdetnek. A kutatás szerint a fiatalabb álláskeresőket körülbelül kétszer gyakrabban hívják meg interjúra, mint az idősebbeket. A munkáltatók az idősebb jelentkezők készségeit a tényleges képességeiknek csupán felére-kétharmadára (45-67 százalékára) értékelik – ez derül ki a Budapesti Corvinus Egyetem kutatóinak publikációjából, amely az Employee Relations című folyóirat szeptemberi számában jelent meg.
A Corvinus oktatói egyébként egy nagyon érdekes kísérlettel bizonyították, hogy Magyarországon az idős álláskereső nők, ahogy Zsófi is mondja, életkoruk miatt hátrányos megkülönböztetést szenvednek el. Berde Éva egyetemi tanár, a Demográfia és Gazdaság Kutatóközpont vezetője és Mágó Mánuel László, az egyetem Közgazdaságtan Intézetének adjunktusa 2019-ben
két-két fiktív önéletrajzot készített, az egyik párost irodai asszisztensi állásokhoz és másik kettőt gazdasági elemzői állásokhoz. Mindkét pár egy fiatalabb (34 éves) és egy idősebb (60 éves) nő karrierútját foglalta össze, 26 év korkülönbséggel.
A fényképes önéletrajzok tartalmát teljes egészében kitalálták, kivéve az aktív e-mail-címeket és telefonszámokat, hogy a válaszok nyomon követhetők legyenek. Az elemzői pozícióra beadott önéletrajzokhoz kitalált nők számára LinkedIn-fiókokat is létrehoztak. Az interjúra való meghívás arányát matematikai statisztikai, valószínűségi módszerekkel elemezték.
Így jött ki az eredmény, miszerint az idősebb nők igenis hátrányt szenvednek a munkaerőpiacon a kiválasztás során.
Fotó: Getty Images
Nem magyar jelenség
Európában más országokban is hasonló a helyzet. A jó hír az, hogy az utóbbi évtizedekben javulást mutatnak a számok: a nyugat-európai országokban az idősebbek foglalkoztatottsága a 2000-es évek elejétől kezdett növekedni. A volt keleti blokk országaiban ugyanez a folyamat csak a következő évtizedben indult meg, a 2010-es évek elején, így Magyarország is a lemaradók között van. A foglalkoztatási ráta növekedése mögött elsősorban pragmatikus okok állnak: ilyen a népesség elöregedése, illetve a várható élettartam növekedése miatt egyre többen dolgoznának nyugdíjkorhatáron túl. (Utóbbi a várható élettartalom növekedése és a jó egészségi állapot miatt alakul így).
Mindez azonban nem nagyon valósul meg a gyakorlatban, a cégek ugyanis a jelek szerint inkább fiatalabb jelentkezőket preferálják. Így a Zsófihoz hasonló ötven felettiek, akik még bőven a nyugdíjkorhatár előtt állnak, hátrányt szenvednek. Sajnos ezt a jelenséget az is erősíti, hogy Magyarországon nincsenek az életkori diszkriminációt tiltó külön törvények, mint például a korhatár-besorolási törvény. De legalább tilos az életkoron alapuló megkülönböztetés, ami az egyenlő bánásmódról és az egyenlő bánásmód előmozdításáról szóló törvényben van rögzítve.
A nők, különösen az idősebb nők hátrányos a munkaerőpiaci helyzetére a sztereotípiák is nagy hatással vannak, így a megjelenésük általában jobban előtérbe kerül, ami nagyobb hátrányba hozhatja az idősebb korosztályt. Zsófi is úgy véli, hogy a kiskereskedelemben – ahol ő próbál elhelyezkedni – igenis számít, hogy egy jelölt mennyire fiatal, avagy mennyire vonzó. Előrelépés, hogy a divatipar egy ideje felismerte mekkora gazdasági potenciált jelent a nők idősebb korosztálya, ezért egyre gyakoribb, hogy érett, valódi nők reklámoznak kozmetikai vagy divatipari termékeket.
Dr. Juhos Andrea (Fotó: LHH Magyarország)
Dr. Juhos Andrea szerint sokat számít az is, hogy mennyire erős szakmailag az illető, és nagyon nem mindegy, hogy milyen területen dolgozik. „Az, hogy egy 50 pluszos nőnek milyen esélyei vannak, sok mindentől függ. Sokat számít a szakmai tapasztalat, az a terület, amin dolgozik, azon cégek sora, ahol dolgozott, az, milyen szinten beszél idegen nyelveket. Függ attól, milyen szellemi és fizikai állapotban van. De leginkább a szakmai énmárkájától függ. Attól, milyen a reputációja a munkaerőpiacon. Most is van olyan 55 pluszos ügyfelünk, aki az elbocsátása után válogathat az ajánlatok között, mert az a híre: amit ő nem tud a szakmájáról, az nincs is” – magyarázza a szakember, hozzátéve, hogy a nincs markáns különbség az európai országok között az ageism jelenléte és a nők nehezített munkaerőpiaci helyzete terén. Egy hiányszakmában dolgozó ötven pluszos nő Magyarországon és a világon mindenhol könnyen el tud helyezkedni. És a másik oldal is igaz: minél magasabb pozíciót keres egy 50 pluszos nő, annál kisebb az esélye.
Egyrészt mert azt gondolják, elavult a tudása, érdemesebb egy fiatalt felvenni.
Másrészt felsővezetői pozícióba eleve könnyebben vesznek fel férfiakat, hiszen az üvegplafon jelensége a legtöbb nyugati országban jelen van, kivéve egy-két bezzeg országot, ahol a nemek közötti egyenlőség már nem csak egy távoli cél.
„De van azért három figyelemreméltó különbség a nyugat-európai és egyesült államokbeli 50 pluszos nők és a magyar középkorú nők között. Az egyik a magabiztosság, az önbizalom. Sokkal többet kell »dolgoznom« egy magyar nővel azon, hogy elhiggye, érdemes férfiakkal versenybe szállnia egy pozícióért, mert van esélye. A másik az, hogy sok olyan társadalom van, ahol a férfiak sokkal nagyobb szerepet vállalnak a családi szerepek ellátásában, mint itthon, főleg a fiatalok körében látok ebben elmozdulást” – mondja Andrea, és ami igaz, az igaz, Magyarországon nem könnyű nőként feljebb törni, pláne, ha gyereket is szeretnénk, vagy már anyává váltunk. Nem véletlen, hogy nálunk csupán alig 10 százaléknyi nő dolgozik a döntéshozók között, és még mindig jelentős eltérések vannak a férfiak és a nők fizetései között. Mindemellett ma az is igen gyakori, hogy a nőket eleve csak rövid távú szerződésekkel veszik fel, és ha teherbe esnek, nem hosszabbítják meg a szerződésüket. A munkaerőpiacra visszatérő nők helyzete sem feltétlen könnyű, kevés a rugalmas, családbarát munkahely, és táv vagy részmunkaidős foglalkoztatás. Utóbbi kapcsán szintén érdemes tisztában lenni azzal, hogy a magyar törvények rögzítik, hogy a gyerek 4 éves koráig a nőnek joga kérni a heti 20 órás munkaidőt.
Visszatérve a különbözőségekre: Andrea azt mondja, hogy a kapcsolati tőke megléte vagy nagysága nagyon más a külföldi és a magyar nők körében.
Mi magyar nők gyakran hivatkozunk arra, hogy a gyereknevelés mellett nem volt időnk szakmai kapcsolatokat építeni. És ez az életkor előrehaladtával egyre nagyobb probléma
– magyarázza a szakember, hozzátéve, hogy a kapcsolati tőkét fontos ápolni, hiszen rengeteget számít és segíthet munkakeresés során.
Hosszú távon nem lehet ignorálni a dolgozni vágyó ötven feletti nőket
A tendenciák ugyanis azt mutatják, hogy a munkáltatóknak egyre nehezebbé válik az állások betöltése és a munkavállalók megtartása bizonyos szakmákban és iparágakban. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy folytatódik a népesség elöregedésének hosszú távú demográfiai tendenciája, ami egyrészt nagyobb keresletet eredményez bizonyos típusú munkavállalók iránt (különösen az egészségügyi szolgáltatások területén), másrészt a képzett és tapasztalt munkaerő-kínálat csökkenését okozza az, hogy a baby boomer generáció nyugdíjba vonul. Az 55-64 éves nők tehát a munkaerő különösen gyorsan növekvő szegmensét alkotják. Valójában sok idősebb nőnek ekkor lesz több ideje arra, hogy részt vegyen a munkaerőpiacon, hiszen korábban sokuk a gyerekek nevelésére koncentrált, és jellemzően anyagilag nagyobb biztonságban vannak, mint fiatalabb korukban, így jobban eldönthetik, mivel szeretnék tölteni az idejüket. A munka nemcsak egy állás, és nem csak pénzforrás számukra, hanem olyasvalami, amit a céltudatosság, a társas interakciók és a folyamatos szellemi fejlődés miatt élveznek. Ahhoz, hogy pedig, hogy egy állás vonzóbb legyen számukra (pláne a hiányszakmákban), és meg tudják tartani ezeket a magasan képzett és tapasztalt nőket, a munkáltatóknak el kell engedniük például a régi, 9-től 5-ig tartó munkaidőt, vagy jobban meg kell fizetni az alkalmazottakat. Zsófi erre reflektálva azt meséli, hogy volt olyan állásajánlat, amit ő utasított vissza, ugyanis a körülmények, az anyagi juttatások nem voltak számára elfogadhatóak.
Lehet, hogy egy pályakezdőnek ezek a paraméterek elégségesek, de túl az ötvenen már más az igényszint
– teszi hozzá Zsófi.
Nem mindegy, hogyan adjuk el magunkat
A szakemberek egyöntetű tanácsa, hogy ha a kvalitásaiknak megfelelő munkát szeretnének a nők egy bizonyos kor után is, fontos, hogy karbantartsák magukat intellektuálisan és fizikailag egyaránt. A karriertanácsadó ezt javasolja:
- Kövessék a szakmájuk és az iparáguk trendjeit.
- Folyamatosan képezzék magukat.
- Építsenek és ápolják a szakmai kapcsolataikat.
- Legyenek a cégükön belül és a szakmájukban egyaránt láthatóak.
- Építsenek hiteles énmárkát, és ehhez használják okosan a közösségi médiát.
- Bízzanak önmagukban.
Ne feledjük, hogy mindennek alapja az önértékelés. Készségeink felmérése és fejlesztése ijesztő kihívás lehet, de a jövőnket illetően nagyon hasznos. Amennyiben a pénztárcád engedi, sokat segíthet egy jó coach, pszichológus, vagy karriertanácsadó, ők többek között abban is tudnak segíteni, hogy rájöjj, milyen pályamódosítás, egyéb lehetőség jöhet még szóba. Rengeteg online képzés, workshop elérhető, sőt, autodidakta módon is tudsz tanulni, hiszen az interneten számos ingyenesen elérhető oktatóvideót találsz. És bár sokakat taszít a közösségi média, az aktív online jelenléttel meggyőzheted a leendő munkaadódat arról, hogy naprakész vagy a technológiai fejlődésekkel kapcsolatban. Egy-egy állásinterjú után pedig, ami nem járt sikerrel, nyugodtan kérdezz vissza, mi volt az oka annak, hogy nem te lettél kiválasztva, milyen készségek hiányoztak, amelyek miatt nem te kaptad meg az állást. Senki sem szereti az elutasítást vagy az azzal való szembesülést, de érdemes ezekből a helyzetekből is a legtöbbet kihozni.
Ami pedig az önéletrajzot illeti
Rengeteg anyag van fent a neten arról, hogyan írjunk jó önéletrajzot. Mielőtt nekikezdünk, olvassunk el pár cikket erről, és fogadjuk meg a karrier-tanácsadók javaslatait. Először is ne másoljuk át a munkaköri leírásunkat. Az új munkáltatót nem az érdekli elsősorban, hogy mit csináltunk eddig, hanem az, hogy ahhoz mennyire vagyunk rátermettek arra a feladatra, amelyre ő keres alkalmazottat. Szóval olvassuk el figyelmesen a hirdetést, és az önéletrajzunkban azokat a feladatokat és főleg eredményeket emeljük ki, amik azt támasztják alá:
Azt csináltam, amit te keresel, sőt, eredményes is voltam benne.
Ebből persze az is következik, hogy minden jelentkezéshez arra szabott önéletrajzot kell küldeni. Mielőtt elküldjük, mutassuk meg valakinek. Egy idegen hamarabb észreveszi a hibákat, mint mi. Legyen az önéletrajzunkon egy előnyös, de hiteles szakmai fotó. És persze az születési helyünket és az időpontot ne rögtön a nevünk után adjuk meg, mert lehet, csak addig olvassák el a jelentkezésünket. Sőt, ma már nem is vagy köteles ráírni ezeket az adatokat.
És még egy tanács: Légy rugalmas! Ha valaki 54 évesen úgy érzi, nincs közös témája egy 30 éves felnőtt emberrel, akkor az baj. Ahogy az is, ha valaki minden témánál azt érezteti, hogy ő jobban tudja, neki igaza van, hisz „apád, anyád lehetnék”, az ilyen munkakapcsolat (pláne főnök-beosztotti kapcsolat) halálra ítélt. Ha valaki 50 évesen nem tud normális hangnemben segítséget kérni, és nem hajlandó beismerni, hogy bizonyos témákhoz a 28 éves kollégája jobban ért, annak előbb-utóbb nem lesz maradása egyik cégnél sem. Ezeket a gondolatokat azért fontos átírni fejben, mert a mai világunkban simán előfordulhat, hogy egy fiatal harmincas lesz egy ötven pluszosnak a vezetője, és ez még nem biztos, hogy azt jelenti, hogy „tejfeles szájú” nem érti a dolgát. Figyeljünk oda, hogy a másik irányba se keljen életre az ageism.
