nlc: Mit rontunk el mi, szülők? A klienseidnél megfigyelhető valamilyen tipikus hiba?
Dr. Eigner Bernadett: Inkább úgy fogalmaznék, hogy sok minden elromolhat, és sok minden meg nagyon jól alakulhat. Általában senki sem szándékosan követ el hibákat, a szülők döntő többségében ott a jóakarat és az, hogy mindent megtegyen a gyermekéért, amire csak képes. És ez a lényeg: ott és akkor, minden akkori tudása és képessége birtokában, a lehető legnagyobb jószándékkal azt tette, amiről azt gondolta, jót tesz vele a gyerekének. Ilyen értelemben nem hibás a szülő, nem elrontjuk, hanem inkább úgy mondanám, hogy minden jóindulat és jóakarat ellenére, van, hogy félrecsúsznak, félrecsúszhatnak dolgok.
Több tipikus félrecsúszás is lehet, azonban mindenki esete egyedi, egyéni, és ezért nagyon gondos, aprólékos munkával lehet csak felfedni a háttértényezőket, amelyek felelősek lehetnek azért a nehézségért, problémáért, amivel a szülők jönnek hozzám segítséget kérni. Például a gyerek mutat nehezen bírható tüneteket, vagy a viselkedése változik meg hirtelen, vagy kevésbé hirtelen, de egyszer csak már elviselhetetlen vagy nagyon megterhelő lesz. Vagy nevelési gondok adódnak, elromlik a kapcsolat gyerek és szülő között, vagy a családi működés gépezetébe kerülnek homokszemek… ez egy kirakós játékhoz hasonlítható, hogy akkor tudom a teljes képet felrajzolni az összes hatótényezővel, ha a kirakósnak minden darabkája megvan, vagy – hogy ne legyünk azért telhetetlenek, maximalisták – a leglényegesebb darabok megvannak, a többi meg majd meglesz a terápia során. A közös vonás talán leginkább az, hogy a szülői működésbe, a szülői viselkedésbe mindig beleszövődnek, szűrődnek a saját szülőkkel való kapcsolatok, illetve a szülők saját gyerekkori élményei, hozománya, szülői „üzenetek”, parancsok, elvárások, túlkapások, mérgező, bántalmazó, traumatikus emlékek, élmények.
Szerintem tudunk jó szülők lenni, például a jó szülő képes a saját hibáiból, tévesztéseiből is tanulni, és azokat kijavítani, lehetőséget adva a változásra.
Dr. Eigner Bernadett
Sokan tudnak saját kútfőből is igazán jó szülők lenni, mert vagy szerencsések voltak, és optimális volt a korai családi környezetük, sok jót, pozitívat, szeretetet, bátorítást kaptak, vagy kevés volt a negatív hatás, nagyon erős a megküzdő képességük, vagy különösen ellenállók (reziliensek) voltak a nehéz tapasztalatokkal szemben is, vagy nagyon tudatosan készültek a szülőségre, ezért ismerik a buktatókat, amiket el tudnak kerülni.
Régen érzelmileg távolságtartóbbak voltak a szülők, ma pedig mintha a ló túloldalára estünk volna, félünk, hogy lelki sérülést okozunk a gyerekünknek, ezért átadjuk neki az irányítást. Mi lenne a jó irány a gyereknevelésben?
Igen, gyakran tapasztalom ezt én is. Nagyon sok általános tanács, módszer, megközelítés kering a neten, és sokszor ezeket talán félreértve túlzásokba esve alkalmazzák a szülők. Például a túlzottan pozitív, túlságosan szoros közelségben tartó nevelés miatt önállótlanok lesznek a gyerekek és bizonytalanok, függő kapcsolatokba szövik bele magukat, mert ebben tartották őket a szülők, sokszor annak zászlaját kitűzve, hogy minden a gyerek érdekében történik, de valójában gyakran a saját kényelmük, érdekeik, szorongásaik miatt. Gyakran tapasztalom azt, hogy a szülők valósággal félnek, rettegnek a saját gyereküktől, pedig hát az adott esetben egy 2-3 éves, vagy 4, 5, 6 éves kis pöttöm panna vagy kismanócska. És mégis.
Valójában attól félhetnek a szülők, hogy mi lesz, ha szülőként kudarcot vallanak, ha nem tudják leállítani, befolyásolni azt a gyereket, és akkor vajon milyen szülők is ők… önmagukban bizonytalanok, a saját jó, vagy kompetens szülőségükben. És ezt megérzi a gyerek, és rákap az ízére, hogy ő uralja a szüleit, ő tartja sakkban őket. Ismeri a gyenge pontjaikat, és aztán nyomogatja is azokat.
Az érzelmileg távolságtartó, érzelmileg elérhetetlen szülő is sok sebet ejt gyermekén, de az is, aki a határozatlansága, gyengesége, saját félelmei miatt nem tud megálljt parancsolni, határokat, korlátokat, szabályokat felállítani. Többféle kimenet lehetséges: vagy egy nárcisztikus, önmagába kapaszkodó fejlődés, vagy egy túlzóan szorongó, saját érdekeit mások mögé helyező, önfeláldozó, vagy egy lázadó, dühös, kontrolláló érzelmi és viselkedésmintázat épül be a személyiségfejlődésbe. Ahhoz, hogy higgyen a világ és önmaga értékességében, szerethetőségében, elfogadhatóságában a gyermek, ahhoz a kellően szeretetteljes, meleg, érzelmileg elérhető, érzékenyen válaszkész, de ugyanakkor határokat húzni is képes, a gyermek érdekében megfelelő kereteket, korlátokat is felállítani képes nevelésre van szükség.
Kiknek ajánlott elsősorban a Szülő születik könyv?
Mindenkinek ajánlott a könyv: aki már szülő, annak is, sose késő alapon, és annak is, aki még csak most tervezi, vagy már éppen úton van a baba. Az őszi könyvfesztiválos előadásomon például pont ott volt egy fiatal pár, és az édesapa utána jött dedikáltatni a könyvet, és elmondta, mennyire örül, hogy megkapta, mivel most várják a feleségével az első kisbabájukat, úgyhogy pont jókor jön ez a kötet. De bármikor érdemes átgondolnunk azokat a fontos kérdéseket, dolgokat, amik irányítják, meghatározzák az életünket, akár a boldogságunkat vagy a boldogtalanságunkat is, csak éppen halvány lila fogalmunk sincs erről, mert annyira rejtett hatótényezőkről van szó. Csak azt érezzük, hogy ez nem az a boldog család, boldog családi élet, amit én elterveztem, amit szerettem volna, hanem sodródnak valamiben, ami kicsi örömöt se jelent esetleg, de mégsem változtatnak, mégsem tudnak változtatni, mert nem tudják, mi a gyökér ok. Hát ezeket kell feltárni, ebben próbálok segíteni a könyvvel.
Fotó: Getty Images
Az alcím a Teremtsd meg a családot, amire mindig is vágytál – erre van esélyünk akkor is, ha már felső tagozatosok a gyerekek és most ébredünk rá, hogy valamit nem jól csináltunk?
Én teljes mértékben optimista vagyok, és hiszek abban, hogy soha nem késő. Néhány ember, aki olvasta a könyvet, ezt alá is támasztotta, igazolta számomra a visszajelzésével. Elmondták, hogy most, ahogy olvasták a könyvet, annyi saját emlék, élmény, összefüggés, történés, érzelem feljött, hogy egészen más szemmel tudják látni ezeket az életüket meghatározó történéseket, folyamatokat, sokkal tudatosabban, sok minden megvilágosodott bennük, rájöttek addig rejtett hatásokra, amik formálták az életüket. Szerintem bármikor neki lehet állni a tudatosabb tervezésnek, döntések, változások meghozatalának, az életünk jobbá tétele, és családtagjaink boldogsága érdekében.
Mit jelent a Játékos Megértő Nevelés, amiről a honlapodon olvashatunk? Hogyan tudjuk otthon alkalmazni a saját családunknál?
Szeretettel ajánlom, hogy olvassátok el a másik könyvemet, ami két éve jelent meg, szintén a Móra Kiadó gondozásában, Baj van a gyerekkel?! Bajban a szülő?! Hatékony módszerek a nevelési helyzetekhez címmel. Két részre válik a könyv: az elsőben a lázadó, engedetlen, dacoló, agresszív, figyelmetlen gyerekekkel kapcsolatosan adok rengeteg gyakorlati tippet, tanácsot, a másodikban pedig a legfontosabb szülői témákat veszem sorra, például a szülői jelenlétet, a generációs mintázatokat, példákkal, megbeszéljük, hogy a szülő is ember, és persze bemutatom röviden a Játékos Megértő Nevelés (JMN) módszerét, annak a három pillérét (játék, megértő jelenlét, és családi szövetség).
Később majd lesz még erről egy nagyobb lélegzetű könyv is, csak előtte még ott sorakozik a többi könyv, a szülői sorozat, a Mindent a családról következő kötete, amiben a várandósság és a szülés körüli időszak lesz a téma, és a szakkönyvsorozat, a Játékterápia harmadik kötete várat még magára.
Amit kiemelnék a JMN módszeréből, az az, hogy értő szívvel és aggyal légy jelen, képes legyél észrevenni, megérteni és kezelni a „kirakat” mögött – a gyerek látható, mondjuk zavaró viselkedése a felszínen – a mélyebb, kevésbé látható, belső világ érzéseit, sebeit, segítségkérését.
Ha feszült a helyzet, vagy harcok vannak, indulatok, egymásnak feszülések, akkor mindig törekedj arra, hogy a családi harctér játéktérré változzon. Ehhez adok sok-sok segítséget, eszközöket, de ez a lényeg, hogy mindig próbáld szülőként játékossá átvarázsolni, humorosba, játékosba átvinni az indulatos helyzeteket, és azt tuti értékelni fogja a gyerek. Tényleg varázslat a játék, és a szeretet, a közös élmények tere. Kell a játékos hozzáállás, szemléletmód, az örömöket meglátni és adni képes, laza, vidám, kreatív stílus. Vannak konkrét játékötletek is, amiket bevethetünk az adott családban, gyereknél, szülőnél, de ehhez persze ismerni kell a hátteret alaposan, azt a bizonyos forgatókönyvet, kit mi mozgat, ki mivel és hogyan küzd, ki mit szeretne elérni, kinek mi a vágya, szükséglete, ehhez kell az egyéni munka, a játékterápia és a szülőkonzultáció kombója.
A könyvben olvashatunk arról is, hogy a múltunk hogyan befolyásolja a saját szülői viselkedésünket. Le lehet rakni a szüleinktől kapott mintákat?
Tudatos és kemény munkával, de úgy gondolom, mindenképpen lerakhatjuk. Néha megkérdezem, utazik-e velem a kedves szülő, de volt már, hogy barátnőtől is kérdeztem, mert ha lemegyünk a mélyre, az „alvilágba”, az nagyon fájdalmas lesz. De ha kibírod, megéri! Onnantól van esély az őszinte, autonóm életre. Amikor már nem takargatjuk, nem csomagoljuk, nem söpörjük a szőnyeg alá, vettünk egy nagy levegőt, szembenéztünk a kegyetlen, fájdalmas, ámde igaz valósággal, és onnantól kitisztul az ég. Lehet anyánk és apánk példáját követni egyébként, ezt mindig meg is kérdezem az édesanyáktól és édesapáktól, hogy követné-e az anyai/apai mintát a gyermeknevelésben? És akkor jó esetben elmondja, hogy miben igen, miben nem. Akkor van baj, ha ez a szülői minta nem volt optimális (hogy finoman fogalmazzak), netán elhanyagoló, bántalmazó, elérhetetlen, deviáns, kegyetlen, mérgező volt, vagy akár ez még most is zajlik.
Volt már olyan, hogy feltárult ilyen mintázat, és annyira azonosult az illető az agresszor apjával, hogy egyáltalán nem látott tisztán. És ennek az áldozata a gyereke volt, mert ő is átadta a maga módján, amit kapott, és közben istenítette az apját. Végtelenül megrendítő volt ezzel szembesülnöm.
Szerencsére azért csaknem mindenki azért dolgozik velem, hogy valamit megértsen, tanuljon, változtasson, felismerjen. Még akkor is, ha fájdalmas, félelmetes, vagy szomorú dolgok kerülnek napvilágra. Még akkor is, ha le kell vennie a szemüvegét, amin keresztül addig nézett, és el kell fogadnia, amit anélkül lát. Át kell transzformálnia a szüleihez való viszonyulását, viselkedését, érzéseit. Felnőtt, önálló, autonóm emberként. Pontosan azért, hogy ő is szülő lehessen, ne örök gyerekként vergődjön alkalmatlan, irányító, zsaroló, bántalmazó szülei fojtó ölelésében. Hiszek abban, hogy megfelelő belső munkával megfordíthatjuk a sorsunkat, átírhatjuk a (mérgező) mintázatokat, erre képesek lehetünk, és ebben a szellemben dolgozom a hozzám forduló szülőkkel is.
Hiszen önmaguk és a gyermekek érdekében érdemes megszakítani a generációs láncolatot, feltárni a titkokat, megszabadulni bénító erejüktől, és így szabadabb, boldogabb jelent és jövőt biztosítani önmaguknak.
Az úgynevezett sorskönyvünk meglehetősen meghatározó szerepet játszik az életünkben. Amit még kisgyerekként írtunk, egy életstratégiaként, forgatókönyvként, hogy mit is kell tennem, mit is kell elérnem, hogy elég jó legyek, elég elfogadható, teljesítsem az elvárásokat, cserébe simogatást, jutalmat, elismerést, szeretetet kapok majd, és mi az életcélom, amit szeretnék majd megvalósítani – ami nem mehet szembe a szülők rejtett elvárásaival vagy tilalmaival.
Hogyan írhatjuk át a sorskönyvünket?
Adhatunk engedélyeket magunknak, hogy most már másképp is csinálhatjuk, például hibázhatunk, magunknak is szerezhetünk örömet, nem csak másoknak, hiszen a gyermekkori helyzet rég megváltozott, mégis arra reagálva éljük a mindennapjainkat, beleragadva azokba a stratégiákba, amiket akkor dolgoztunk ki magunknak. Például: nagyon csendes, jóságos, szófogadó, jól teljesítő kislány/kisfiú leszek, akkor majd elnyerhetem a szüleim figyelmét, jóindulatát, elismerését, vagy legalább azt, hogy akkor nem fognak bántani, megverni, megszégyeníteni. Vagy akár az ellenkezője: én leszek a legvagányabb, legbotrányosabb csávó a csoportban, akkor a macsó apám majd elismeri az erőmet, és végre rám is figyelni fog, nemcsak önmagára.
Gyakori, hogy észrevétlenül folyton mások szempontjait tartjuk szem előtt, mások forgatókönyvei szerint játszunk, elfelejtjük a saját hangunkat, igényeinket, vágyainkat.
Ha ezzel szembesülünk, akkor lehullhat a lepel, és végre a saját életünknek mi lehetünk a főszereplői, mint azt például a Holiday című filmben tanácsolja a neves idős filmforgatókönyvíró a mindig szerencsétlenül, nem a megfelelő férfiba szerelmes fiatal nőnek. Felismeréseink lehetnek akár könyv, akár filmélményből, vagy írásból, blogból vagy podcastból, valami nagy megrendülésből, megrázkódtatásból, krízisből, pozitív vagy negatív értelemben is. Egy nagy szerelem, vagy sorozatos magánéleti kudarcok, amik rádöbbentenek, hogy valami nem stimmel, és akkor talán egy barát, egy rokon is képes segíteni. De persze a leghatékonyabb, ha hozzáértő segítségért fordulunk megfelelő szakemberhez.
A sok-sok évnyi játékterápiás munkám során kristályosodott ki bennem, hogy a gyermekeknek csak akkor tudok segíteni, ha ismerem azt a „színdarabot”, amelyben ő és a szülei játszanak nap mint nap. Ha ismerem a forgatókönyvet, a szerepleosztásokat, a direktort, a statisztákat, a jelmezeket, az előre megírt és elmondott dialógusokat. A rejtett szülői üzenetek hatására a kisgyerek megpróbál alkalmazkodni, megfelelni a szülői elvárásoknak, amik arról szólnak, hogy ha ilyen vagy olyan vagy, akkor fogunk rád figyelni, elismerni, szeretni téged. Ha meg amolyan vagy emilyen vagy, akkor nem.
A feltételekhez kötődő szülői szeretethez a gyermek csak kényszerűen képes alkalmazkodni, benne marad nagyon mélyen a lelke legmélyén, hogy ő önmagában, azért amilyen ő valójában, nem elég jó, nem elég szerethető.
Dr. Eigner Bernadett: Szülő születik
És akkor ennek a szorongásnak, önbizalomhiánynak, önértékelési nehézségeknek a leküzdésére, valamint a másoknak való megfelelésre fog elmenni nagyon sok energiája, ami azzal jár, hogy nem tudja elégedetten, boldogan, örömmel élni az életét. Mindezek a későbbiekben majd szintén rejtetten, rávetülnek, beleszövődnek a párkapcsolatába is, és majd a saját gyerekével való kapcsolatába is. Mert például nem tud elég magabiztos lenni a gyerekével, mert mindig megkérdőjelezi saját magát, ezért a gyereke bizonytalannak, gyengének fogja látni, ami megijeszti, és vagy maga is bizonytalan, szomorú, szorongós lesz, vagy ő próbálja meg a kezébe venni az irányítást, a kontrollt, és így fog a szülők fejére nőni. De ez csak egy példa a hatások közül.
Hogyan vehetjük át az irányítás? Először is, ajánlom, hogy olvassák el ez a most megjelent Szülő születik könyvemet, amiben rengeteg támpontot adok ehhez. Sok minden határozza meg, hogy harmonikusan vagy diszharmonikusan fognak működni a családi dolgaink. A tudatos megismerés, szembenézés segít ebben, akár egy szakember segítségével, ha nehéz gyerekkorunk volt. Én szülőkonzultációk során igyekszem ebben a belső utazásban segíteni az arra kész és tenni kész szülőknek, amikben a rajzok is sokat segítenek. És aztán már egyre könnyebb a szülőnek meglátnia, mit tesz ő, és mit irányítanak a rejtett minták, forgatókönyvek, generációs, transzgenerációs hatások, amiket meg lehet szakítani.
Ha három tanácsod lehetne egy frissen szült anyukának, mit mondanál a gyereknevelésről?
Ami a Játékos Megértő Nevelés lényege is:
- Játssz a gyermekeddel, lépj be az ő játékvilágába teljes figyelmeddel!
- Megértő jelenléttel légy jelen a gyermeked életében, kapcsolódj értő figyelemmel és együttérzéssel!
- Teremtsétek meg a családi szövetséget, egy mindenkiért, mindenki egyért!
