Az incel és a femcel közötti különbség

A femcel közösség olyan nőkből áll, akik akaratlan cölibátusban élőnek vallják magukat, míg az incelekhez (involuntary celibacy) azok a férfiak tartoznak, akik hasonlóan nem önszántukból élnek szex nélkül, viszont ezért általában a nőket okolják.

Femcel vs. incel

„Uramisten, mit szabadítottam el?” – így lett a magányos szívek klubjából nőgyűlölő, erőszakos és frusztrált férfiak játszótere

A femcelek és incelek közötti különbséget – azon túl, hogy nők és férfiak -, Az incel mozgalom mint nőgyűlölő terrorfenyegetés című tanulmányból érthetjük meg mélyebben: „Egy 2020-as definíció szerint az incelek: »… olyan fiatal férfiak agresszív, gyűlölködő és gyorsan terjeszkedő online közössége, akik azért frusztráltak, amiért képtelenek szexuális partnert találni.« Az incelek heteroszexuális férfiak, akik a nőket és a társadalmat okolják a romantikus sikertelenségük miatt. (…) Elsősorban a testi kapcsolathoz való hozzáférés foglalkoztatja őket. Szerintük a genetikai tényezők által befolyásolt megjelenésük és/vagy kognitív és szociális képességeik teszik őket a nők számára taszítóvá. (…) Az inceleket mély pesszimizmus, és a nők irányában érzett erős sértettség jellemzi. Az ideológiájuk gyökere az a hit, hogy a nőknek túl nagy a hatalma a szexualitás és a romantika terén, akik az ő életüket tönkreteszik azzal, hogy őket visszautasítják. A női incelek a femcelek, akik létezését a legtöbb incel nem ismeri el. Ők inkább magukat okolják a sikertelenségeik miatt.”

Karen Wu, Ph.D., a Kaliforniai Állami Egyetem pszichológia tanszékének adjunktusa is hasonló állásponton van, amikor elemzésében azt írja, hogy a femcelek érzelmeikben és megküzdési mechanizmusaikban is különböznek az incelektől. Az eredeti incel közösséget 1997-ben azzal a szándékkal alapította egy nő (!), hogy legyen egy befogadó közeg a bármilyen nemű, hozzá hasonlóan magányos emberek számára. A közösség akkor fordult át nőgyűlöletbe, amikor 2014. májusában egy bizonyos Elliot Rodger 6 embert megölt, 14-et pedig megsebesített Kaliforniában. A 22 éves férfi öngyilkossága előtt hátrahagyott egy búcsúlevelet, melyben azt írta, hogy többek között azért gyilkolt, mert az általa gyűlölt nők nem hajlandók lefeküdni vele. Rodgert hősként ünnepelte az incel közösség, és rohamos tempóban alakult át egy olyan közeggé, amely szinte kizárólag férfiakból áll, és központi eleme a nőkkel szembeni gyűlölet és erőszak – sajnos Rodger nyomdokaiban több gyilkosságot, bűncselekmény is elkövettek a közösség tagjai azóta a nők ellen.

Ragadozó madarak

Deborah Tolman feminista pszichológusprofesszor szerint ez az elképzelés abból a mítoszból ered, hogy a férfi szexualitás kontrollálatlan. A sztereotípia szerint a férfi nemi vágy olyan erős, hogy nem lehet legyőzni. „Ez egy hamis és káros sztereotípia, amely szerint a férfiaknak muszáj kielégíteni az igényeiket” – fejtette ki a pszichológus. Ezen logika  mentén haladva a nők nem lehetnek a kevésbé vonzó külsejük miatt akaratlanul cölibátusban, mert valahol a világban tuti találkozik minden nő egy kiéhezett férfival, akinek mindegy, hogy milyen a nő külseje, ha szexre tudja használni. A női szexualitásról viszont azt feltételezik, hogy kontrollálható, sőt, opcionális, és a sztereotípia szerint a nőknek soha nem szabadna engedniük a vágyaiknak a hiperszexuális férfiakkal szemben. Az incelek tótágast álló világában tehát a női inceleknek, azaz a femceleknek egyszerűen nincs értelme.

A rózsaszín tabletta

Mostanra a femcel közösség egyre nagyobb figyelmet kap és egyre többen vallják magukat femcelnek. Válaszul a „red pill” (vörös tabletta) incelközösségre, amely azt állítja, hogy meglátja az „igazságot” (utalás a Mátrixra), miszerint a nők kezében túl nagy a hatalom a párkapcsolatok és szex felett, a femcelek létrehozták a „pink pill” (rózsaszín tabletta) közösséget, amely szerint a nem annyira vonzó nők mellőzöttek a társadalomban, beleértve a szexuális kapcsolatokat is. Mind az incel, mind a femcel közösségeket betiltották a Redditen gyűlöletkeltés miatt, néhány „pink pill” közösség azonban megmaradt és saját platformon folytatják a kapcsolódást.

Bár a femcelekről egyelőre kevés kutatás készült, úgy tűnik, hogy nagyban különböznek az incel közösségtől. Az egyik femcel csoport például úgy írja le a célját, hogy segítsen a kevésbé jó adottságokkal született nőtársaiknak érvényesülni, előrejutni a társadalomban azzal, hogy megtanítják őket kihozni a külsejükből a maximumot.

Olyan vonásokkal kell rendelkezni, mint a szimmetrikus arc, telt ajkak, pisze orr, vagy kisebb állkapocs. Az incelekkel ellentétben azonban a femcelekben kevés gyűlölet vagy neheztelés van a férfiakkal szemben. Ehelyett a közösség tagjai egyaránt kifejezik ellenszenvüket a nőkre vonatkozó uralkodó szépségideállal kapcsolatban, és egyúttal erős vágyat éreznek arra, hogy ezeket a szépségnormákat kozmetikai kezelések vagy plasztikai sebészet segítségével elérjék.

Reakció a szexuális elutasításra

Nagy bajban van a világ, ha Andrew Tate nőgyűlölő attitűdje a követendő példa

Miért különböznek ennyire a férfiak és a nők a szexuális elutasításra adott reakcióikban? Miért változtatják meg a nők a külsejüket, hogy megfeleljenek a szépségideálnak, ahelyett, hogy neheztelnének azokra, akik elutasítják őket? Tolman szerint valószínűleg a nemi szocializáció magyarázza a nemek közötti megküzdési stílusokat, különösen a negatív érzelmek feldolgozását. A nők összességében több internalizáló zavarral (pl. depresszió, szorongás), míg a férfiak több externalizáló zavarral (pl. kábítószerrel való visszaélés, impulzív zavarok) küzdenek.

fotó: Getty Images

A szakember magyarázata szerint a lányokat már egészen kicsi koruktól kezdve arra tanítják, hogy legyenek kedvesek másokkal, törődjenek a kapcsolataikkal, és mások érzéseit helyezzék előtérbe a sajátjukkal szemben. Megtanítják nekik, hogy befelé kell fordítani az érzelmeiket, és bár lehetnek szomorúak, de nem haragudhatnak másokra. Eközben a fiúkat általában arra tanítják, hogy szerezzék meg a hatalmat akár mások kárára is. Bátorítják őket a harcra, közben pedig beléjük sulykolják, hogy ne sírjanak, és ne fejezzék ki szomorúságukat.

Ne feledjük el azt sem, hogy az incelek retorikája ellenére a nők általában nem rendelkeznek akkora hatalommal a társadalomban, mint a férfiak. Mindez arra indítja a femceleket, hogy inkább önmagukat változtassák meg, mintsem hogy megpróbáljanak másokat a vágyaikhoz igazítani. Úgy érezhetik, hogy a normáknak, szépségideálnak való megfelelés az egyetlen módja annak, hogy megoldják az akaratlan cölibátus problémáját az életükben.

Bár a vonzerő összefügg bizonyos társadalmi kiváltságokkal, különösen a párválasztás képességével, a nők „boldogan élünk, amíg meg nem halunk” hitének nincs tudományos alapja, hiszen a valóságban a fizikailag vonzóbb emberek házasságai általában rövidebbek a kutatások szerint. Továbbá nem ismerjük a femcelek kirekesztésének valódi okait. Valóban kevésbé vonzóak fizikailag, vagy az elutasításuk esetleg más tényezőkkel függ össze, mint például a szociális készségek hiánya, a félénkség, vagy esetleg a faji megkülönböztetés? Karen Wu szerint szinte biztos, hogy nem a külső vonzerőben kell keresni a választ, sokkal inkább a lélek szintjén érdemes további kutatásokat végezni ahhoz, hogy még inkább megismerjék és megértsék a femcelek pszichológiáját.