Az X-generáció a 1965–1979 között született embereket jelenti, akik a mai tizenévesek szüleivé váltak jellemzően, és fiatalkorukban többek között a Jóbarátok (Friends) című sitcomon nevettek hétről hétre. Közben észrevétlenül ez a sorozat is hozzájárult, hogy már más szülőkké váljunk, mint amilyenek a mi Baby Boomer (1946–64 között született) szüleink voltak. De hogyan lehet hatással egy sorozat arra, hogy – kis túlzással – egy generáció gyereknevelési szokásait megreformálja?
Jessica Thrasher Chenot Watching Mothers: Seeking New Normativities for Motherhood in the Sitcom Friends és Eleanor Hersey Nickel „I’m the Worst Mother Ever”: Motherhood, Comedy, and the Challenges of Bearing and Raising Children in „Friends” tanulmányában nagyon érdekes összefüggésekre világítanak rá a Jóbarátok és az anyaság új megközelítésének kapcsolatáról.
Egy újfajta családmodell
A Jóbarátok 1994–2004-ig szórakoztatta a nézőket, ám valójában ennél többet is tett, legalábbis az anyaságról és családról alkotott ideál megváltoztatásában is volt része a BBC elemzése szerint. A sorozatot sok támadás éri manapság a homo- és transzfób viccek miatt, amik valóban idejétmúltak most már, de az vitathatatlan, hogy akkoriban haladónak számító szellemiségével a feminizmus mellett állt ki az olyan helyzetek feldolgozásával, mint Rachel egyedülálló anyasága, Ben leszbikus anyái, Phoebe béranyasága, vagy Monica és Chandler meddősége és örökbefogadása. Ez a sitcom világszerte arra inspirálta az embereket, hogy pozitív változást hozzanak a társadalomban, és elfogadják azt, amit el kell fogadni a családi viszonyokkal és az anyaság ezer arcával kapcsolatban.
A Jóbarátok sztárjai (Fotó: Warner Bros.)
A sorozat már az első pillanatban világossá tette, hogy a hat szereplőnek miért van szüksége egymásra, és hogy ez a baráti társaság tulajdonképpen pótolja a családot a tagjainak. A második epizódban Phoebe beszél édesanyja öngyilkosságáról, Rachel megtudja, hogy szülei válnak, Gellerék szülei pedig enyhén toxikusak, ahogy lehúzzák Monica önbizalmát. Nem sokkal később Joey rájön, hogy az apja megcsalja az anyját, és Chandler elmeséli, hogy a szülei a hálaadásnapi vacsora alatt jelentették be a válásukat, amikor ő kilencéves volt.
Mindannyian sérült, boomer szülőktől érkezett fiatal felnőttek, akik alternatív családot építenek fel együtt.
Bár a Jóbarátok sok eleme elég hihetetlennek tűnt – például a fantasztikus, nagy lakásokban élő, keveset kereső fiatal felnőttek –, de ez az új családforma abszolút rezonált a nézőkkel hiszen a 90-es években kezdődött el az a tendencia, hogy nem a tönkrement családi modellt akarták már megismételni az emberek, és a házasságkötés átlagéletkora évről évre egyre feljebb kezdett kúszni. Abban a korban mutatott alternatív megoldást a családra ez a sorozat, amikor a fiatalok még azt tanulták meg otthon, hogy az ideális anya fiatalon szül, nem karriert épít, hanem a családot a saját vágyai és ambíciói elé helyezi – ahogy ezt a főszereplők boomer anyái meg is jelenítik a képernyőn. Ezt az anyaideált rombolja le a Jóbarátok, amikor szép lassan rávilágít, hogy ez a boomer generáció mennyire nem követendő példa, sőt, káros hatással is lehet a gyerekekre.
A sorozat X-generációs női szereplői a tíz évad során mind anyává válnak egy ponton, és mindannyian a nem hagyományos anyaság különböző típusát testesítik meg: a béranyaság, az örökbefogadás, a leszbikus és az egyedülálló anyaság mind szóba kerül.
Carol, a leszbikus anya
Az X-generációs anyaság első megjelenítése a Jóbarátokban az első évad második epizódjában 1994-ben már megtörtént. Ebben az epizódban Ross exfelesége, Carol bejelenti, hogy terhes a férfi fiával, és leszbikus partnerével, Susannal kívánja felnevelni a gyermeket. A terhesség az évad során több epizódban is megjelenik, Carol és Susan pedig a következő évadokban további részekben is feltűnnek Ben két anyjaként.
Úgy tűnik, hogy a két nő az első leszbikus szülőpár a sitcomok világában, de másban is előremutató volt az ő anyaságuk: megmutatták azt a gyerekközpontú szülőséget, ami aztán ennek a generációnak sokkal inkább sajátja lett, mint elődeinek.
Carol terhessége teljes mértékben magzatközpontú mind a három érintett felnőtt életében, az anya, apa és leendő nevelőanya is beszélget a magzattal, énekelnek neki, szülésfelkészítőre járnak együtt és szakirodalmat olvasnak a gyereknevelésről, hogy felkészüljenek a kisfiú érkezésére.
David Schwimmer, Jessica Hecht és Jane Sibbett a Jóbarátok egyik jelenetében (Fotó: Paul Drinkwater/NBCU Photo Bank/NBCUniversal via Getty Images via Getty Images)
Ross apai szerepe is figyelemre méltó a sorozatban, hiszen Carol és Susan fiának, Bennek az apja, később pedig Rachel lányának, Emmának az apja lesz. Mindkét esetben Ross gondoskodó apának mutatkozik, aki sok tekintetben megfelel a gyerekközpontú szülőség elveinek. Bár Ross sosem lesz Ben elsődleges gondozója, és hivatalos közös szülői felügyeletre sem történik utalás, a sorozat korai évadaiban rendszeresen látható, hogy a fiú anyáinak távollétében az apa gondoskodik a fiáról. Mindkét gyermeke esetében látható, hogy Ross aktívan részt vesz a gyermekgondozásban: etetés, pelenkázás és öltöztetés sem áll tőle távol, amivel határozottan új példát mutat az apáknak, hiszen a boomer apák nem igazán vették ki a részüket a gondozási feladatokból.
Phoebe, a béranya
Az alternatív anyaság következő esete a sorozatban, amikor Phoebe beleegyezik, hogy a bátyjának és idősebb feleségének segít azzal, hogy béranyaként kihordja a gyermeküket, mert nem lehet saját gyerekük. A nézők részesei Phoebe döntéshozatalának, és tanúi lehetnek a mesterséges megtermékenyítés folyamatának is – így egyszerre két ismeretlen, olykor tabusított szituációval is megismerkedhetnek. Ahogy Carol és Susan leszbikus anyasága, Phoebe béranyasága is úgy van felépítve, hogy elkerülje az esetleges vitákat, nála is a magzatok majd a gyerekek állnak a középpontban. A történet nagyon kevés figyelmet fordít magára Phoebe-re, mint várandós anyára, és még kevesebbet Alice-re, a hármas ikrek biológiai anyjára, ehelyett a magzatokra és az ő szükségleteire koncentrál, amelyek ellentmondanak Phoebe saját szükségleteinek.
A gyermekközpontúságnak ez az eleme a későbbi epizódokban is megerősödik, amikor Phoebe karaktere kezdi érezni a terhesség hatásait. Például a szigorúan vegetáriánus Phoebe elkezd húsra vágyni, és ezt a vágyat a születendő gyermek egyik szükségleteként értelmezi. Ahelyett, hogy fenntartaná vegetáriánus étrendjét, Phoebe úgy dönt, hogy húst kell ennie, hogy a baba jóllakjon a terhessége idejére, ezzel a magzat vélt szükségleteit emeli, és alárendeli a sajátját.
Ha megvizsgáljuk a saját X-generációs anyaságunkat, akkor ezt a mintát mindképp felfedezhetjük benne, ahogy egyre inkább háttérbe szorítottuk magunkat, hogy a gyerek mindent megkapjon, amire csak szüksége van.
Kellett ez a változás a boomer szülők érzelmi távolságtartása után, de talán mostanra már kicsit átestünk a ló túloldalára, és túlhajszoltuk magunkat, nem hagytunk énidőt és pihenést magunknak, ami kiégéshez vezethet.
Lisa Kudrow Phoebe szerepében (Fotó: Joseph Del Valle/NBCU Photo Bank/NBCUniversal via Getty Images via Getty Images)
Phoebe béranyasága, akárcsak Carol terhessége, szintén alkalmat ad arra, hogy kiemelje a szülést támogató szakemberek fontos szerepét, akiknek az útmutatása nemcsak azokban a terhességről szóló könyvekben jelenik meg, amiket Phoebe olvas, hanem a mesterséges megtermékenyítést végző orvosok és a hármas ikreket világra segítő szakemberek személyében is. Végső soron a karakter önzetlensége az, ami ezt a helyzetet a leginkább az X-generációs anyáknak példamutatóvá tette.
Rachel, az egyedülálló anya
A Jóbarátok harmadik, talán leghagyományosabb – vagyis a közönségnek legismerősebb helyzetben lévő – alternatív anyaságát Rachel mutatja be, amikor felfedezi, hogy terhes lett Rosstól az egyéjszakás kalandjuk után. Rachel úgy dönt, hogy megtartja a babát, de nem hajlandó hozzámenni Rosshoz, mert már szakítottak és nem szerelmesek. Rachel élethelyzete egy olyan gyakori, X-generációs helyzetet modellez, amivel nagyon könnyen tudtak kapcsolódni a nézők. Ez a generáció már nem feszül annyira a házasság miatt, nem érzik úgy a nők, hogy mindenáron kell melléjük egy férfi ahhoz, hogy teljes életet éljenek, és a gyerekvállalás sem feltétlenül kötődik már össze egy férfi jelenlétével annyira, mint a boomer generációnál.
Az előző helyzetekhez hasonlóan Rachel karaktere általában úgy tűnik, hogy aki teljesen gyerekközpontú, bár nem mindig választja azt az utat, hogy alárendelje magát a gyerekének. Carolhoz és Phoebe-hez hasonlóan terhessége alatt Rachel is a magzatot helyezi előtérbe, lemond az alkoholról, kávéról, könyveket olvas a terhességről, és jár a terhesgondozásra rendszeresen – a terhesség kezdetén azonban vonakodik lemondani a randizásról, ez pedig olyan szituációba sodorja, amiben be kell látnia, hogy megváltozott az élete az anyaságtól.
Ez a karakternél az a fordulópont, ami minden anyánál bekövetkezik, amikor visszavonhatatlanul rádöbben, hogy az anyaság a feje tetejére állítja az életét. A tudatos anyaságra készülésnek ez egy megkerülhetetlen pillanata, amiről nem beszélünk eleget, ezért is fontos, hogy megjelenik ennyire egyértelműen egy ilyen népszerű sorozatban.
Ráadásul úgy jelenik meg, hogy Rachel szabadon elgyászolhatja az anyaság előtti életét, a környezete megengedi a szomorúságot a terhes kismamának, és nem várják el tőle, hogy boldogságot sugározzon napi 24 órában csak azért, mert babát vár, ez pedig rendkívül fontos üzenet a mai anyáknak is. Rachel a gyerekkel kapcsolatban a többi lépésében is az anyaság emberi arcát mutatja meg, azt a fajta önostorozást és kollektív anyai bűntudatot is megjelenítve, amit még magunknak is nehezen vallunk be olykor. Az ő karaktere egyértelműen az, aki az anyák legszélesebb körének tud új mintát mutatni abból, hogyan ne akarjunk tökéletesek lenni, és hogyan ne veszítsük el magunkat, a vágyainkat és álmainkat az anyaság miatt.
Jennifer Aniston és David Schwimmer (Fotó: Danny Feld/NBCU Photo Bank
Monica és a meddőség
Bár Monica és Chandler nem sokat jelennek meg szülőként a sorozatban, de az útjukat a meddőséggel végigkísérhetjük. Mónika a teljes sorozatot, tíz évadot tölt azzal, hogy szeretne anyává válni, aztán a kilencedik évadban megtudja, hogy meddő és akkor már férjével, Chandlerrel a sorozat utolsó epizódjában örökbefogadnak egy ikerpárt. A sorozatban ezzel egy olyan súlyos és tabutémát is igyekeztek feldolgozni, amihez rengeteg szégyen és tönkrement kapcsolat tapad.
Monicánál „ellenséges” méhnyak-környezetet diagnosztizáltak, amely olyan állapot, amelyben a nő méhnyakváladéka megakadályozza, hogy a spermiumok eljussanak az érett petesejthez. Chandlernél pedig spermium motilitási problémákat találtak, ilyenkor a spermiumok különböző okok miatt nem képesek eljutni a petesejtig. A viccfaktor mellett – mint tudjuk, a nevetés gyógyít – azt mindenképp a sorozat javára kell írni, hogy a pár mindkét tagjának adtak egészségügyi problémákat, megindokolva a meddőséget, és mindkettő lelki vívódását is láthatjuk, ahogy önmagukat hibáztatják a helyzetért, majd másznak ki az önostorozásból együtt.
Courteney Cox és Matthew Perry (Fotó: Danny Feld/NBCU Photo Bank
A meddőség miatti szomorúság és kétségbeesés mélységeit természetesen nem tudták ábrázolni teljes mértékben, hiszen az túlmutat egy sitcom keretein, de talán a pár küzdelmei empátiát ébresztettek azokban is, akik addig sosem gondoltak bele egy meddő pár érzéseibe. Ez az empátia- és gondolatébresztés az, ami a sorozat erőssége volt a szülőséggel kapcsolatban, és amitől jóval több lett, mint egy korszakalkotó sorozat, hogy generációformáló szerepet is betöltsön végül a szülőknek.