Itt a Valentin-nap, amikor a szerelmet és a kapcsolatainkat ünnepeljük igényekhez mérten ajándékokkal, vacsorával, csokival, virággal vagy csak együtt töltött idővel. Könnyű lenne azt hinni, hogy ezen a napon a romantikázás és a partnerünkre való összpontosítás mindenképpen jót tesz a kapcsolatunknak, ám egy új kutatás szerint ez egyáltalán nem biztos: a személyiségünktől függ, hogy a kötelező összebújás ront vagy javít-e a helyzeten.
Bill Chopik, a Michigan egyetem professzora és munkatársai egy tavaly megjelent kutatásukban azt vizsgálták, hogy hogyan hat a Valentin-nap a különböző kötődési stílussal rendelkező emberekre. A kutatók tesztet töltettek ki párokkal, amiben a párkapcsolati elégedettségükre kérdeztek rá: mindezt vagy Valentin-napon vagy egy random áprilisi hétköznap. Annak érdekében, hogy az ünnep különösen hangsúlyossá váljon, a résztvevők egy részét egy Valentin-napi eseményről szóló bannerhirdetéssel emlékeztették a dátumra.
Az eredmények szerint azok a résztvevők, akik a felmérést Valentin-napon töltötték ki, és a bannerhirdetés is emlékeztette őket, nagyobb kapcsolati elégedettségről számoltak be, mint a többi kísérleti feltételben résztvevők – leszámítva azokat, akik elkerülő kötődési mintával bírtak. Ők ugyanúgy értékelték a helyzetet, mint bármelyik másik napon.
A kötődési minták fogságában
A kötődési stílusok vagy minták olyan gyerekkorban kialakult viselkedések, amik kihatnak a felnőtt életünkre és a párkapcsolatainkra is. A pszichológia tudománya négy fő kötődési személyiségtípust különböztet meg: biztosan kötődőt, bizonytalan-elkerülőt, ambivalenst és a bizonytalan-dezorganizáltat.
Míg a biztosan kötődők számára létezik egy kötődési személy (legtöbbször az édesanya), akire minden körülmények között számíthatnak, addig a bizonytalan-elkerülő kötődésűek számára ez a személy elutasítóként rögzült. Ezért a közelségvágyat ez az embertípus elnyomja, felnőttként kényelmetlennek éli meg.
Az ambivalens kötődésű emberek az édesanyát kiszámíthatatlannak élték meg, éppen ezért egyszer agresszívan, máskor ragaszkodóan reagálnak a kapcsolataikban. A dezorganizált kötődési mintával rendelkezőket gyermekként az édesanya vagy az édesapa gyakran bántotta, a gyerekben éppen ezért az a kép alakult ki, hogy a kötődési személy egyszerre félelmetes, de ugyanakkor ő az, aki biztonságot is ad. Ezek a minták azok, amik már egészen pici korban meghatározzák, hogy az ember felnőttként hogyan viselkedik és hogyan éli meg az érzelmekkel teli kapcsolatokat, mennyire várja el és mennyire tudja megadni a másiknak a közelséget, a biztonságot.
Vitázó pár. A kép illusztráció (Forrás: Getty images)
Chopnikék arra jutottak, hogy az elkerülő kötődési mintákkal rendelkezők élik meg legrosszabbul a Valentin-napot: őket zavarja az intimitás és kényelmetlenül érzik magukat, ha közel kerülnek másokhoz, így negatívan élhetik meg a Valentin-nap nyomását, vagy legalábbis nem különösebben érzékelik pozitívnak.
Van, amikor jobb nem nyomatni a romantikát
A Valentin-nap szakításokra gyakorolt hatásait vizsgáló kutatásukban Morse és Neuberg több okot is felvetett, amiért a Valentin-nap rossz hatással lehet a kapcsolatokra.
A két kutató 245 egyetemi hallgatót kérdezett meg párkapcsolataikról egy héttel a Valentin-nap előtt és egy héttel utána, illetve egy másik kéthetes időszakban, amely nem esett egybe a Valentin-nappal. Azt találták, hogy azok a kapcsolatok, amelyek már lefelé ívelő pályán voltak, nagyobb valószínűséggel bomlottak fel a Valentin-napot is magában foglaló kéthetes intervallumban, mint a tetszőleges kéthetes időszakban.
Emögött az állhat, hogy azok, akik már alapból is kételkednek a párjuk vonzalmában, őszíntétlennek élhetik meg a Valentin-napi romantikát, ha pedig nem teljesülnek az elvárásaik, az újabb koporsószöget üthet a haldokló kapcsolatba. Ráadásul a közösségi médiának köszönhetően végig is nézhetik, hogy mások – látszólag – mennyivel szerelmesebbek náluk. Ezért van az, hogy a Valentin-nap akár katalizálhatja is a szakítást egy problémás kapcsolatban.
(via)
