A XX. század elején, mielőtt minden otthonban volt televízió, és jóval azelőtt, hogy a híreket percenként frissítettük volna a telefonunkon, léteztek a filmhíradók. Ezeket általában a moziban játszották a filmek előtt, aktuális híreket mutattak a közönségnek – az egyik legbizarrabb a filmhíradók között volt, Louella Gallagher, a késdobáló anya videója, amelyben a saját lányait használja céltáblának az attrakció során.
Az alább látható 1950-es klipben Louella két lányának dobálja a késeket: Connie Ann ötéves, Colleena Sue pedig két és fél éves volt a videón. Ahogy a narrátor mondja, a gyerekek „nagy segítségére vannak anyának, aki nem kíméli a maréknyi kést. Connie Ann már veterán, aki az anya késeinek céltáblája”.
Miután összegyűlik körülötte néhány kés, az ötéves kislány lehetőséget ad a kishúgának, hogy ő is megnézze, milyen érzés, ahogy az anyja késeket dobál felé. „Nyilvánvalóan Colleena Sue jobban bízik anya célzó képességeiben, mint a közönség” – jegyzi meg a narrátor. Az biztos, hogy kívülálló szemmel nézve a szőr feláll a hátunkon, amikor az anya kést dob a saját gyereke felé, de persze megértjük, hogy ez is egy szakma, aminek a videón szereplő anyuka egyértelműen a mestere.
„Louella Gallagher nagyon tehetséges késdobáló volt. És csodálatos, hogy mennyire fontos munkát végzett társadalmi szinten, sokat tett a szakmáért – mondta el David Adamovich, a The Great Throwdini néven késdobálóként ismert férfi a Weird Historian magazinnak. – Bár tény, ha manapság én dobálnék egy gyerekre késeket a színpadon, hamar kopogtatna az ajtómon a gyámügy.”
A The Great Throwdini – aki több mint 40 világrekordot tart késdobálóként – felnőtt nőkkel dolgozik együtt, és a művészetét több száz videóban láthatjuk, ellentétben Gallagherrel, aki csak néhány videóban szerepel. Az említett híradóban és néhány másikon kívül nagyon keveset tudunk a késdobáló anyáról.
Idősebb lánya, Connie Ann neve azonban felbukkan a Showmen’s Trade Review egyik 1946-os számában, amelyben kommentálják a négyéves korában San Antonióban bemutatott produkcióját, amelyben „lazán áll egy deszkafalnak támaszkodva, miközben az anyja késeket dobál a körülötte lévő deszkapalánkba”. Bár ellentmondásos információk vannak róla, de egy második, 1950-es videóban megjelenik egy harmadik, kisebb gyerek, így talán Connie Ann valóban a legidősebb volt.
Gallagher késdobálása a saját gyerekeire minimum hátborzongatónak mondható, de az tény, hogy az akkori trendekkel – amelyekben egy férfi késeket dobál felnőtt, hiányos öltözékű nőkre – szembemenve alaposan felhívta magára és a lányaira a figyelmet elképesztő képességeivel.
A késdobálás eredete
A késdobálást mint az előadóművészet egy formáját a 19. század végén népszerűsítették az Egyesült Államokban az olyan vándorcirkuszok, mint a Barnum & Bailey Cirkusz, de gyökerei a harcművészetekben és a vadászatban gyökereznek. A japánok, valamint afrikai és indián törzsek harcművészetébe is beépült. Közép-Afrikában harci fegyverként, valamint szertartási célokra is használták. A középkori Európában Hans Talhoffer (1410-1415 körül – 1482 után) és Paulus Hector Mair (1517-1579) egyaránt említi a dobótőröket a harcról és a fegyverekről szóló feljegyzéseiben. Talhoffer egyfajta tüskés dobótőrt határoz meg dobáshoz, míg Mair leírja, hogy a tőrt az ellenfél mellkasára dobják.