Új kutatás: a nők is vadásztak az őskorban

A mai napig tartja magát az, hogy az ősközösségben bizony a vadászat kizárólag a férfiak feladata volt, a nők pedig gyűjtögettek, igaz, egyre több olyan tudományos kutatás lát napvilágot, amely szerzői azt állítják, azért a szerepek nem voltak így leosztva nemek szerint.

Legutóbb a PLOS ONE című folyóiratban jelent meg egy, a témával foglalkozó tanulmány. A Seattle Pacific University kutatócsoportja közel 150 évre visszamenőleg vizsgált meg adatokat, ügyelve arra, hogy minden kontinenst lefedjenek. Mint kiderült, hogy a 63 vizsgált közösségnél vannak vadászatra vonatkozó információk, és ezek 79 százalékánál vannak bizonyítékok arra, hogy náluk nők is vadásztak. Ez az arány – főleg, hogy a világ számos pontjáról származó információkat összegeztek – azt mutatja, hogy ez nem kivételes jelenség. 

„Azt hiszem, mindannyian számítottunk arra, hogy találunk majd bizonyítékot arra, hogy a nők is vadásztak, az viszont meglepett minket, hogy mennyire volt gyakori, hogy ezt nem találomra tették” – mondja Cara Wall-Scheffler, a Seattle Pacific University biológia tanszékének oktatója. 

Cara Wall-Scheffler (Forrás: Seattle Pacific University)

Ami még fontos, hogy a nők mind a módszerek, mind az eszközök tekintetében sokrétűbbek voltak, mondjuk nemcsak, hogy más nőkkel vagy férfiakkal együtt indultak zsákmányszerző útra, nagyobb valószínűséggel kísérték el őket a vadászatra kutyákat, valamint vitték magukkal a gyerekeket. Példaként említik a Fülöp-szigeteki agta népcsoportot – ennek férfitagjai íjjal és nyíllal vadásztak, míg a nők között voltak, akik kést (is) használtak, és kutyák elkísérték őket a vadászataikra. A szakértők szerint annak, hogy a nők egyéb eszközöket is használtak, valószínűleg az is lehetett az oka, hogy voltak, akik várandósan vagy a hátukra szíjazott csecsemőkkel vadásztak, így más volt számukra a kényelmes, praktikus.

„Még azokban a közösségekben is, ahol a nők vadászatához tabuk kapcsolódtak, voltak olyan anekdoták, amelyek szerint az özvegy vagy nagycsalád nélküli nők is részt vettek olyan tevékenységekben, amelyek a nők számára elvileg tiltottak voltak. A legfőbb cél a túlélés, és ez azt jelenti, hogy vannak olyan helyzetek, amikor rugalmasabbnak kell lenni” – mondta Cara Wall-Scheffler, a Seattle Pacific University biológia tanszékének oktatója. 

Wall-Scheffler hozzátette, hogy természetesen a férfiaknál sem csak vadászatban merült ki az élelemszerzés, volt, hogy ők is segítettek a nőknek egyéb, a tábor körüli teendőikben. Korábban mi is írtunk az afrikai aka törzsről, náluk míg a nők vadásznak, a férfiak a gyerekekkel foglalkoznak, és persze ez fordítva is igaz.

Ezt olvastad már?

Szoptató férfiak, gyeses apukák – kultúrák, ahol nem kérdés a közös felügyeleti jog

Ez is érdekelhet Megnézem

A tanulmány szerzői szerint egyébként korábban valószínűleg azért vontak le más következtetéseket a leletek alapján a kutatók, mert akarva-akaratlanul befolyásolhatták őket az előítéletek, sztereotípiák. A csapat példaként hozott fel egy svédországi esetet, amikor feltételezték, hogy egy férfinak a maradványait találták meg, hiszen olyan fegyverek és egyéb tárgyak voltak mellette elhelyezve, melyeket magas rangban lévő viking harcosok használtak, majd a vizsgálatok kiderítették, hogy az illető bizony nő volt.

Ahogyan arról mi is írtunk, a tudományban és számos más területen is valóban tetten érhető volt – főleg régebben – az, hogy a nemeket nem tekintették egyenlőnek, és ez a mai napig problémákat okozhat, mert például a gépi tanulásnál is olyan régi adatokkal dolgoznak, amelyekbe bele van kódolva a diszkrimináció. 

– nyilatkozta Cara Wall-Scheffler. 

Brazil bennszülött törzs, az awák női és férfi vadászai (Fotó: Scott Wallace/Getty Images)

Hozzá kell tenni, hogy már a múlt század második felében felmerült, hogy a vadászat nemcsak a férfiak feladata volt. De tény, hogy ezután is születtek olyan kutatások, amelyek azt támasztották alá, hogy egy-két kivételtől eltekintve igenis szigorúan le volt osztva, hogy melyik nemnek mi a feladata.

Egy cikk érveket is hoz fel azzal kapcsolatban, miért kell az ilyesfajta munkamegosztás, vannak, akik szerint a vadászat kockázatos tevékenység, és nem igazán lehet mellette ellátni a gyermekgondozási feladatokat. Persze azért a nők így is részt tudnak venni a vadászatban, vannak kevésbé kockázatos feladatok is, ilyen például a csapdázás, lépre csalás, a szükséges eszközök és ruházat el- és előkészítése, a hús szállítása, tartósítása és így tovább. 

Egységben az erő

Hozzá kell tenni, azóta kiderült, hogy a gyűjtögetés sem annyira egyszerű feladat, és fontos, hogy valaki kellő tapasztalattal rendelkezzen, persze – állítják – ez is amellett szól, hogy jobb, ha valaki egy feladatot lát el, hiszen így igazi szakértővé tud válni, így az erőforrások szempontjából racionális döntés lehet az, hogy a cipész maradjon a kaptafánál. Vannak szakértők, akik szerint vannak közösségek, ahol az, hogy ki milyen módon segíti az élelemszerzést, nincs befolyással arra, hogy milyen fontos szerepet játszik az adott csoportban, hogy mi a státusza, mindenki egyenlő. 

Tény, készült olyan tanulmány, amiben azt állítják, hogy az ősi vadászó-gyűjtögető törzsekben a férfiak és a nők általában egyenlő módon dönthettek arról, hogy hol és hogyan éljenek, milyen együttélési szabályok legyenek a közösségben. „Azt állítjuk, hogy az egyenlőtlenség csak a mezőgazdaság megjelenésével alakult ki, amikor az emberek elkezdhették felhalmozni az erőforrásaikat” – nyilatkozta Mark Dyble, a University College London antropológusa, aki szerint

„Az őskorról sokáig a férfiak szemszögéből írtak, és amikor a nőkről esett szó, akkor tehetetlen, rémült teremtményekként ábrázolták őket, akikre az erős férfiak, vadászok vigyáztak. Amióta a nők is egyre nagyobb számban foglalkoznak ezzel a korszakkal, fokozatosan más kép rajzolódik ki. Az olvasó talán megdöbbenve tapasztalja majd, hogy a férfiak és a nők szerepe nem volt ennyire egyértelmű, és hogy a csoport tagjainak együttműködése volt az, amely nemtől és kortól függetlenül biztosította a túlélést” – írta könyvében Sophie de Beaune, az Université Jean Moulin Lyon őskorral foglalkozó oktatója. 

A nemrég közzétett tanulmány előtt egyébként 2020-ban volt egy jelentősebb felfedezés, amiről világszerte beszámoltak. A Kaliforniai Egyetem kutatóinak az Andok lejtőin egy 9000 éve eltemetett fiatal nő csontvázának darabjaira bukkantak, mellette különféle, a vadászathoz szükséges fegyverekkel és más eszközökkel.
 
„Nagyon meglepett minket ez a felfedezés, hiszen a világról alkotott elképzelésünk szerint a vadászó-gyűjtögető társadalmakban az előbbi a férfiak, az utóbbi a nők dolga volt” – nyilatkozta Randall Haas, az egyetem régészeti szakértője.

A 9000 éves 17-19 év körüli nő eszközei (Forrás: Archeotravelers.com)

Haas és kollégái összesen hat csontvázat exhumáltak Peru déli részén, ezek közül kettőnél találtak vadászatra használt fegyvereket. Egyikük egy 25-30 év közötti férfi lehetett, ami nem annyira meglepő, a másik azonban egy 17-19 év körüli nőé, mellette pedig rengeteg különféle, a vadászattal összefüggő használati tárgyat találtak. A kőhegyű lándzsa mellett ezek főleg olyan eszközök voltak, amelyeket egy állat feldolgozására és bőrének kikészítésére használtak.

Hogy kiderüljön, hogy ez a lelet mennyire volt kivétel, ami erősíti a szabályt, a kutatók 429 csontvázat vizsgáltak meg 107 észak- és dél-amerikai temetkezési helyen a késő pleisztocén és a korai holocén időszakból – körülbelül 8000 és 14 000 évvel ezelőttről. Összesen 27 olyan halottat találtak, akiket vadászeszközökkel temettek el, és ami a nemek arányát illeti, tizenegy nő volt közöttük.

Persze voltak, akik az eredmények láttán figyelmeztettek, nem szabad azért a fentiekből messzemenő következtetéseket levonni, további kutatásokra van szükség. Kim Hill, az Arizonai Állami Egyetem oktatója akkor azt mondta, nincs teljesen meggyőződve arról, hogy a 9000 évvel ezelőtt eltemetett fiatal nő valóban vadász volt, lehet, hogy valamilyen vallási okból helyezték mellé a fegyvereket. Van, aki viszont megjegyezte, érdekes, hogy amikor a férfi maradványai mellett találnak ilyen eszközöket, akkor nem merül fel a kérdés, hogy mégis milyen okból tették azokat oda.

Mindeközben tény, hogy nem minden lelet egyforma, vannak, amelyeknél nehéz megállapítani, hogy a maradványok egy férfihoz vagy nőhöz tartoznak-e, van, ahol vizsgálatot igényel az, hogy az eszközöket a halottal együtt temették el, vagy később kerültek oda, vagy hogy a maradványok mellett talált tárgyakat az illető használta-e, vagy éppen azokkal vetettek véget az életének.