Nemi sztereotípiák a közoktatásban

A nemi identitásunk, pontosabban a társadalmi szerepünk kialakulása már a születésünk pillanatában kezdetét veszi. Ahogy növekszünk, úgy egyre több olyan külső ráhatás érhet minket, mint például a nemi szerepek alakulását szándékosan elősegítő játékok, az öltözködés, de még a testtartás is. „Erre az eseményre szoknyát illik felvenni.” „Egy lánynak keresztbe tett lábbal kell ülnie.” „Egy nőnek ezt nem illik.” Az ehhez hasonló mondatok, illetve a nemi sztereotípiák szinte egész életünkben végigkísérnek minket, és nagyban befolyásolhatják később, a munkaerőpiacon betöltött szerepünket, továbbá a teljesítményünket is.

Világszerte számos helyen okoz problémát a nemek eltérő teljesítménye, illetve habitusa. De vajon lehetne-e társadalmi nemekre hangolni az oktatást, és mi várható a következő években Magyarországon, egy olyan oktatási rendszerben, amely nem veszi figyelembe a tanuló egyéni sajátosságait? Milyen nemi szerepekkel találkozunk a közoktatásban, és ez mennyire határozza meg a fiatal nők és férfiak pályára lépését? Lehet-e egyáltalán olyan rendszert kialakítani, amely alkalmazkodik a két nem eltérő igényeihez?

Ezekre a kérdésekre kereste a választ a CEU Bibó István Szabadegyetem által szervezett vitán Machač-Tóth Mia, az Egységes Diákfront képviseletében, Németh Szilvia, Rédai Dorottya és Radó Péter oktatáskutatók, továbbá Ónody-Molnár Dóra újságíró.

Ónody-Molnár Dóra, Németh Szilvia, Machač-Tóth Mia, Rédai Dorottya és Radó Péter (Fotó: Youtube)

Magyarország áll a legrosszabbul az unióban

Az est moderátora, Ónody-Molnár Dóra ismertette azokat az elkeserítő adatokat, amik jól érzékeltetik, hogy mekkora változásra lenne szükség. Magyarország az összesen kapható 100 pontból, 57 ponttal az uniós tagországok között az utolsó helyen áll a nemek közötti egyenlőségben. A többi országhoz képest jókora különbség figyelhető meg, hiszen az átlag körülbelül 70 pont. 

A tagállamok közül pedig szintén Magyarország rendelkezett a legalacsonyabb pontszámmal akkor is, amikor azt vizsgálták, hogy a különböző döntéshozó pozíciókban hány nő van.

Nem a fiúk lettek jobbak, hanem a lányok romlottak

A friss PISA-mérések alapján a 15 éves magyar fiúk átlagosan 15 ponttal jobban teljesítenek a matematikai teljesítmény felületen, azonban éppen ennyivel jobbak a lányok a szövegértésben. 

Radó Péter elmondása szerint ezek mögött az adatok mögött hosszú folyamatok állnak, azonban az, hogy pillanatnyilag mekkora a teljesítménykülönbség fiúk és lányok között a különböző kompetenciaterületeken, az általában nem mond semmit, mivel a hangsúly azon van, hogy a későbbiekben ez hogyan alakul. Hozzátette, miszerint 10 évvel ezelőtt a lányok szövegértésbeli előnye még nem 15 pont, hanem 40 pont körül volt.

„A lányoknak döbbenetesen nagy előnye volt szövegértés tekintetében. A fiúknak pedig matematikából egy sokkal kisebb, alig a statisztikai hibahatáron túlmutató előnye volt. Az utóbbi tíz évben az történt, hogy a lányok hatalmas szövegértési előnye eltűnt, és a fiúk matematikai előnye megnőtt a lányokhoz képest. Ennek ellenére nem az történt, hogy a fiúk lettek jobbak, hanem a lányok egészen egyszerűen hozzájuk romlottak.”

Rédai Dorottya és Radó Péter (Fotó: Youtube)

Németh Szilvia azt mondja, hogy abban az esetben, ha kontrolláljuk az úgynevezett tanulási motivációt, akkor ezek a különbségek mondhatni teljesen eltűnnek. 

„Ha úgy elemezzük az adatokat, hogy a fiúknak és a lányoknak a motivációs különbségeit kivesszük ebből az elemzésből, akkor egyértelműen látszik, hogy a lányoknak a matematikai hátránya elolvad, és azt lehet mondani, hogy a fiúknak a szövegértési hátránya is jelentősen változik” – mesélte.

Hogy mit is jelent ez? Vegyük példának a természettudományos tárgyakat. Az egész társadalom abba az irányba tolja a lányokat, hogy ne foglalkozzanak a természettudományokkal. Már-már hagyomány, hogy a lányok rosszabbul teljesítenek ezekből a tárgyakból, így talán az elvárás, amit az alsós pedagógusok támasztanak a lányokkal szemben, nem olyan markáns, mint a fiúk esetében. Németh Szilvia elmondása szerint a női példamutatás, illetve az alsó tagozatos pedagógusok ráhatása a lányokra nagyon erőteljes. Ez nagyon sok lányt eleve olyan pályára állít, ahol nem tudja elképzelni, hogy egy természettudományos tárgyból vagy matematikából ugyanolyan jó lehet, mint társai. A teljesítménykülönbségek okozata is a nemi szocializáció, illetve a nemi sztereotípiákban keresendő.

„Ha az adatok szintjén nézzük, sokkal inkább arra a pályára orientáljuk a fiúkat, hogy ők azok, akik természettudományos, műszaki pályára valók, a lányokat pedig ellentétesen. Én azt gondolom, hogy a fiúk szövegértési gyengesége is itt keresendő.”

Genetika helyett eltérő minták

Rédai Dorottya szerint mindebben nemcsak a pedagógusoknak, hanem a szülőknek, illetve a kortárs csoportnak is nagy szerepe van. A kutatásokból is nagyon erőteljesen látható, hogy gyakran a szülők esetében is ilyen sztereotípiák élnek. Ennek köszönhetően pedig sok esetben ők is az elképzeléseik mentén orientálják a gyerekeiket. Sokszor hallhatjuk, hogy a fiúk egyszerűen genetikailag kódoltak arra, hogy jobbak legyenek matekból, a lányok pedig szövegértésből. Ennek ellenére számos országban szinte alig vagy egyáltalán nincs is különbség a nemek között.

„Valószínűleg inkább az oktatási rendszernek a sajátosságai határozzák ezt meg, és nem a képességek. Pontosabban ez utóbbi annyiban, hogy a képességfejlődés hogyan zajlik már egészen kisgyerekkortól. Az építőkockák összeszerkesztése, vagy a legó összeszerelése – amiket a fiúk kezébe adnak játékokat – azokat a készségeket jobban fogja fejleszteni, amik mondjuk aztán hasznosak a matematikában” – tette hozzá.

Radó Péter hozzátette, hogy a neurális működés tekintetében nem találtak különbségeket a a nők és a férfiak között. A nemekre jellemző neurális rendszer a nagyon eltérő szocializációs minták alapján alakul, azonban ez közel sem egy adott, genetikai különbség. 

Fotó: Getty Images

Megjutalmaznak, ha belesimulsz a rendszerbe

„2000 környékén egy nemzetközi oktatáspolitikai intézetben dolgoztam, és ott a belső képzésekre rendszeresen meghívtunk nagy pedagógiai gurukat. Egyik alkalommal egy amerikai, egyetemi professzor tartott nekünk belső képzést” – kezdi Radó Péter, majd elmondta, hogy azonnal le is vetítettek egy videót, amiben egy fiatal, amerikai pedagógusnő foglalkozott négy kisgyerekkel.

Két kislányt és két kisfiút láthattak a videóban, akik különböző bőrszínűek voltak. A szakértők azt vizsgálták, hogy látnak-e bármilyen különbséget abban, hogy hogyan bánik a tanító a különböző bőrszínű gyerekekkel. Mindenki azt mondta, hogy a tanító viselkedése szenzációs volt, mivel mindenkivel egyformán bánt. Erre a professzor azt felelte, hogy nézzék meg még egyszer a videót, azonban most azt figyeljék, hogy hányszor tesz fel kérdést a fiúknak és a lányoknak. 

„Leszakadt az állunk két okból. Az egyik az, hogy egészen másképpen bánt a fiúkkal, mint a lányokkal. Sztárolta a kisfiúkat, és csak úgy jóváhagyta a lányok teljesítményét. A második pedig, hogy nem is vettük észre. A legtöbb tanító néni gátlástalanul sztárolja a helyes rosszcsont kisfiúkat, és szorgalmas munkára kényszeríti a lányokat, és közben nincs tudatában annak, hogy másképpen bánik a fiúkkal és a lányokkal.”

Ugyan ezek rejtett mechanizmusok, azonban a gyerekek tökéletes pontossággal dekódolják ezeket a különbségeket. Az oktatáskutató szerint éppen ezért van az, hogy míg a fiúk sokkal kockázatvállalóbbak lesznek, addig a lányok meg akarnak felelni minden elvárásnak. Ez pedig a munkaerőpiacon is sok esetben visszaköszön, hiszen azokat a férfiakat részesítik többször előnyben, akik vállalják a kockázatot és nagy versenyszellemmel rendelkeznek. Ezek azonban mind tanulási mintákon alapulnak.

– tette hozzá Németh Szilvia. 

Németh Szilvia (Fotó: Youtube)

Radó Péter hangsúlyozta, hogy a rendszer nemcsak díjazza, hanem el is nyomja annak a lehetőségét, hogy személyre szabottan működjön az oktatás. 

„Ebben a rendszerben nincs olyan, hogy valaki jobban teljesít, mindenki mélyen a saját képességei alatt teljesít. Az, hogy ezek a különbségek csökkenjenek vagy eltűnjenek, annak a titka az lenne, hogy személyre szabott legyen az oktatás. Arra épüljön, ami érdekli a gyereket, amiben jó egy gyerek, amiben örömet lel, amiben fejlődik, amibe hajlandó energiát beletenni. Ennek a mozgástere a mai magyar közoktatásban – egy két szabadságszigettől eltekintve – gyakorlatilag nulla.”

Hiányzik a kritikus gondolkodás

Már az iskola során is megfigyelhető, hogy míg a lányokat az együttműködésre, illetve kooperációra neveli a rendszer, addig a fiúkat a versengésre; kreatív problémamegoldásra, illetve kritikus gondolkodásra pedig annál kevésbé tanítják őket. 

„Úgy tesz fel egy kérdést egy tanár, hogy előtte elmondta szó szerint a helyes választ. De ahogy feltesz egy logikus kérdést, mondjuk a töritanár, amiben össze kéne kapcsolni a gazdasági és történelmi hátteret, akkor mindössze egy ember jelentkezik” – meséli Machač-Tóth Mia.

Rédai Dorottya szerint már a 2013-as Nemzeti Alaptantervből kivették ezt a fajta kritikus gondolkodást, azonban nem ez volt az egyetlen probléma. Mint fogalmazott: