Öngyilkost mentettek a rendőrök Hernádkércsen

Drámai körülmények között mentette meg egy öngyilkos életét éjszaka a Hernád partján két rendőr Abaúj megyében. A férfi egy veszekedés után azzal ment el otthonról, hogy végez magával, ami kis híján sikerült is neki. Legalábbis a rokonsága ezt gondolta, amikor felakasztva megtalálták…

Szeptember 18-án este zaklatott nő tárcsázta a segélyhívót.

Elmondta, hogy házastársa egy veszekedést követően feldúltan távozott hernádkércsi otthonukból, de előtte még közölte, hogy végez magával. Feltételezték, hogy a Hernádhoz ment. A házastárs rokonokkal indult utána. Olajos Péter őrmester, a Szikszói Rendőrőrs járőre és Madarász István főtörzszászlós, Kázsmárk, Léh és Rásonysápberencs körzeti megbízottja a helyszínre tartott, amikor a diszpécser szólt nekik, hogy a rokonok megtalálták a keresett ember kocsiját, és a mentők is úton vannak – írta a Police.hu.

Olajos Péter őrmester és Madarász István főtörzszászlós

„Öt-hat autó parkolt a Hernád partszakaszának ezen a részén,

a műútról leágazó bekötőútnál, a közelükben pedig úgy 15 ember mászkált a folyó felé eső fás, cserjés részen. Már a zseblámpák villódzásából látni lehetett, nagyon nyugtalanok. Kiáltoztak is, pláne, miután minket megláttak, némelyikük hisztérikusan. Az egyikük el is ájult” – mesélte Madarász István. „Miközben leparkoltam a szolgálati autóval, azt ordibálták, hogy azonnal menjünk oda, és egy fás rész felé mutattak. Arra is rákérdeztek, van-e nálunk kés, hogy levágjuk halott rokonukat a fáról, és a zseblámpák fényében valóban

azt lehetett látni, egy ember lóg az egyik fáról

szinte közvetlenül a folyónál. Azt is elmondták, hogy közülük nem mehet oda senki, még a legközelebbi hozzátartozó sem, mert a közösségi szokásaik tiltják a halottal való érintkezést. Viszont, mivel egyikük sem ment még csak közel sem az illetőhöz, így azt sem lehetett tudni, hogy valóban életét vesztette. Különös és kaotikus helyzet volt, de azt mindketten tudtuk, hogy nagyon kell sietni.”

„Futottam a helyszínre, ami kb. 150 méterre lehetett, de bevallom, félsz is volt bennem, mert azt a zseblámpa fényében is látni lehetett, hogy közvetlenül a folyó mellett áll az a fűzfa, amelynek a törzséről lógott az ember” – folytatta Olajos Péter őrmester. „ Odaérve azt láttam, hogy

az illető bal karja megrándult, és felkiáltottam, hogy: „Még él!”

Nem lógott magasan, a lábfeje legfeljebb húsz centire lehetett az ingoványos talajtól. Jól ráfogtam a törzsére, és megemeltem, ahogy tudtam. A kiáltásomra ott termett az egyik rokon, a bátyja, és nagy nehezen kiszedte a nyakából a hurkot, ami vékony drótkötélből volt. Az egyik pillanatban majdnem a folyóba borultunk, de szerencsére sikerült lefektetni a férfit a gazos, süppedős talajra. Nem volt magánál, de a légzése gyorsan visszatért.”

Sajnos a helyszín biztosítására is szükség volt:

„Amikor kiderült, hogy a férfi életben van, az érzelmileg felfokozott idegállapotú hozzátartozók egyre közelítettek hozzánk, azaz a folyó partja felé, sőt, közben újabb rokonok is érkeztek” – mesélte Madarász főtörzszászlós. „Leemelését követően a férfit stabil oldalfekvésbe helyeztük, és mivel remegett, azt kértük a rokonaitól, hozzanak vizes ruhákat, a fejét azokkal borogattuk. Sajnos a hozzátartozók az után sem nyugodtak le, hogy közöltük velük, a rokonuk életben van. Amíg nem érkeztek meg a mentőszolgálat munkatársai, nagyon türelmetlenek voltak, és

olyan hangosan kiabáltak, hogy alig hallottam, amit a tevékenységirányító

a telefonban mondott. Igyekeztem őket távol tartani, a kollégám pedig kézzel tartotta az ájult férfi fejét, mert a talaj nem nyújtott megfelelő alapot a stabil oldalfekvéshez. Szerencsére érkezett Encsről egy rendőri egység, és hamarosan a mentősök is befutottak. Rögzítették, majd kórházba szállították a férfit.”

Pocsai Tamás őrnagy, a Szikszói Rendőrőrs parancsnoka dicséretben részesítette a két életmentő rendőrt.