A nemet mondás a gyereknevelésben nem egy választható opció, hanem olyan természetes dolog kellene, hogy legyen, mint hogy megtanítjuk köszönni a gyereket. Életvezetési készségnek hívják, mert azzal tanulja meg a gyerek, hogy nem kap meg mindent, amit csak akar majd felnőttként sem, hogy anya és apa nemet mond neki kiskorában.
„Készség, amelyet mindenkinek fejlesztenie kell”
Dan Mager pszichoterapeuta lelkes szóvivője a nemet mondásnak, és egyenesen károsnak tartja azt az egyre terjedő szülői gyakorlatot, hogy nem mondanak a szülők nemet a gyerekeknek, leginkább azért, mert félnek a reakcióktól – azaz attól, hogy a gyerek hisztizni fog.
„Sok szülő számára nagyon csábító igent mondani a gyermeke minden kívánságára. A szülők természetesen azt szeretnék, hogy a gyerekeik boldogok legyenek. Az anyagi dolgok által nyújtott boldogság azonban a legjobb esetben is múlandó, és a kutatások azt mutatják, hogy egy olyan hiányérzetet táplál, amelyet csak átmenetileg lehet kielégíteni. Az egyik legértékesebb lecke, amit megtaníthatsz a gyerekednek, hogy az igazi boldogság nem abban rejlik, hogy megkapod, amit akarsz, hanem abban, hogy értékeled és a legtöbbet hozod ki abból, amid van. Annak megtanulása, hogy hogyan kell kezelni azt, ha nem kapjuk meg azt, amit akarunk, amikor akarjuk, olyan alapvető készség, amelyet mindenkinek fejlesztenie kell” – írja a szakember.
Legyenek határok
Természetesen nemcsak a tárgyakra kell érteni a nemet mondást, hanem az olyan határokra is érti a szakember ezt, mint például hogy nem a gyerek dönti el, mikor menjen aludni, és ha azért rimánkodik, hogy minden reggel kólát ihasson, akkor sem engedjük neki, ha a feje tetejére áll. A nemet mondás benne van a hétköznapok ezernyi helyzetében, ami valóban azt is jelenti – főleg a kicsiknél még –, hogy ez az ezernyi helyzet mind teret ad a „nem” szócska miatti hisztire is. De más okokból is hiányozhat a pszichoterapeuta szerint a nemet mondás képessége a szülők eszköztárából:
- Nem akarják, hogy hisztizzen a gyerek.
- Kompenzálják a gyerekeikkel kapcsolatos bűntudatot.
- Így akarnak barátkozni a gyerekeikkel, és nem akarják magukra haragítani őket.
- Úgy gondolják, hogy a gyerekeiknek mindent meg kell kapniuk, amit csak akarnak.
- Többet akarnak nyújtani a gyerekeiknek, mint amennyi nekik volt gyerekként.
A szakember szerint elkerülhetetlen, hogy a szülők végül felállítsanak határokat a gyerekek számára, mert legkésőbb az óvodában, majd az iskolában észre fogják venni, milyen sokat ártanak a gyereknek azzal, ha otthon mindent szabad, az oktatási intézményekben pedig szigorú keretek között kell létezni. Ezt a kettősséget a gyerek szenvedi meg és lesz a helyzet áldozata.
Ez a pokol egy új formája lesz minden érintett számára
– írja a pszichoterapeuta. Ha a gyerekek hozzászoktak a túlzott kényeztetéshez, akkor a külvilágban, ahol nem kapnak meg mindent, amit akarnak, nem szabad bármit tenni, amihez kedvük van, rosszul fogják érezni magukat, mintha megfosztaná őket a világ valamitől, ami jár nekik.
Fotó: Getty Images
„Irreális elvárásokat teremt bennük a világ működéséről”
A nemet mondás a korlátok felállításának egy formája. Természetesen a gyerekek tesztelik a határokat, hogy lássák, mennyire valósak ezek a korlátok. A tesztelés része az, hogy könyörögnek, nyafognak, hisztiznek, sírnak, visítanak, dühösen csapkodnak, vagy mindezt egyszerre művelik, amikor nemet mondunk nekik. Részben ez tükrözi a szorongásukat amiatt, hogy nem kapják meg, amit akarnak, de azt is ki akarják próbálni, hogy mekkora a hatalmuk a szülő felett, rá tudják-e venni, hogy megváltoztassa a véleményét. Ha ilyenkor engedünk, akkor a szakember szerint azt az üzenetet küldjük a gyerek felé, hogy a „nem” nem feltétlenül jelent nemet, és hogy ha könyörög, nyafog vagy sír, akkor megkapja, amit akar. Az engedés megerősíti a gyereket a hisztis viselkedésben, amit minél többször erősítünk meg, annál nehezebb lesz megszüntetni.
„Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez egy lefelé tartó spirál – írja a szakember. – Ha határozott vagy, és következetesen tartod magad az általad felállított határokhoz, a gyerekeid fokozatosan megtanulják, hogy ez a dolgok rendje, és sokkal könnyebben, gyorsabban elfogadják ezeket a határokat.
Másrészt, ha kezdetben szilárdan tartod magad, de aztán engedsz, mert a gyerekeid kifárasztanak a folyamatos nyafogással, akkor lényegében azt tanítottad meg nekik, hogy ha elég sokáig sírnak, akkor végül megkapják, amit akarnak.
Hogyan csináljam?
Hasznos tudni, hogy ha nemet mondasz, nem kell nagy drámának lennie. Ha egyenes és határozott vagy, ugyanakkor egy csipetnyi könnyed humort is bevetsz, viszonylag fájdalommentessé teheted ezt a folyamatot. Döntő fontosságú, hogy a szülők egymás között is egyetértsenek a korlátok felállításában és betartatásában. A szülők közötti konfliktus általában azt eredményezi, hogy aláássák egymást, és vegyes, zavaros üzeneteket küldenek a gyerekeknek. Ráadásul azok a gyerekek, akik ügyesen megtanulják, hogyan játsszák ki az egyik szülőt a másik ellen, kitalálják, melyik szülőhöz kell fordulniuk, hogy maximalizálják az esélyét annak, hogy megkapják, amit akarnak.
„A gyerekeknek struktúrára és korlátokra, a szülőknek pedig bátorságra és erőre van szükségük ahhoz, hogy megkockáztassák és elviseljék a gyerekeik frusztrációjának, szomorúságának, dühének és a zaklatottság egyéb formáinak érzelmi kifejeződését, vagyis a hisztiket is – olvasható a pszichoterapeuta összegzése a nemet mondásról. – Ez a stressztűrés egy formája, és sok szülő számára hihetetlenül nehéz lehet. Nem ismerek olyan szülőt, aki élvezi, ha a gyereke dühös rá, de ha folyamatosan engedünk a gyerekeink kívánságainak és vágyainak, és azt tesszük, amit akarnak, és azt kapják, amit akarnak, az irreális elvárásokat teremt bennük a világ működéséről.
Megtanulják úgy látni a világot, mint ami azért létezik, hogy az ő vélt igényeiket szolgálja, ami megnehezíti számukra, hogy a jövőben sikeresek legyenek, olyan körülmények között, amelyek közömbösek ezen igényekkel szemben.
A gyermekeknek meg kell tapasztalniuk, hogyan késleltessék a kielégülést, és hogyan birkózzanak meg a rájuk szabott korlátokkal. A rugalmasság, amelyet a gyerekek az ilyen tapasztalatokból kifejlesztenek, egy életen át tart, míg a harag és a hiszti, amelyet a szülőre irányítanak, csak átmeneti.”
