Az emberek sokféle okból félrelépnek, de hogyan próbálnak bocsánatot nyerni a párjuktól? Az Evolutionary Behavioral Sciences című folyóiratban megjelent Apostolou és Pediaditakis tanulmánysorozat 41 módszert azonosított, amelyekkel a hűtlenek és házasságtörők megpróbálják meggyőzni a partnerüket, hogy adjon nekik egy második esélyt.
A hat leggyakoribb kifogás
A 41-féle mentegetőzést hat meggyőzési (manipulációs) stratégiába osztották a kutatók:
- Az áldozat hibáztatása: az áldozatot hibáztatja, hogy távolságtartó volt, így felelős azért, hogy megcsalták.
- A kapcsolat fontossága: az áldozat mennyire fektetett be a kapcsolatba.
- Minimalizálja a hűtlenséget: a viszony „csak szex” volt, érzelmek nélkül.
- Előveszi a gyerekeket, rokonokat és barátokat: a válás milyen hatással lehet a gyerekekre.
- Esküdözik, hogy többé nem fordul elő: bocsánatot kér ezerszer és megígéri, hogy ez egyszeri alkalom volt.
- Felajánlja, hogy javítsák meg együtt a kapcsolatot: általában az áldozat keressen párkapcsolati tanácsadást.
Az eredmények azt is sugallták, hogy ezek a taktikák viszonylag hatékonyak, és tényleg bocsánatot nyernek ennyitől a hűtlenkedők. A résztvevők több mint 40 százaléka ugyanis úgy vélte, hogy ha a megcsaló fél megpróbálná meggyőzni őket ezekkel a taktikákkal, akkor legalább az egyik megközelítést meggyőzőnek találná.
Egy másik érdekes eredmény az volt, hogy a hűtlenek gyakran elég jól eltalálták, melyik meggyőzési stratégia működne a párjuknál. Ráadásul a résztvevők által a partner meggyőzésére választott taktika gyakran tükrözte azokat a taktikákat, amelyekkel meggyőznék magukat fordított esetben. Például az áldozat hibáztatására hajlamos emberek nagyobb valószínűséggel gondoltak arra, hogy megcsalják a párjukat, vagy már tettek ilyet a múltban. Így aztán, ha a félrelépő partner azzal érvelne, hogy a hűtlenség az ő hibájuk volt, akkor ezt az érvet meggyőzőnek találnák.
Forrás: Getty Images
Férfiak vs. nők
Az adatok azt mutatták, hogy a férfiakhoz képest a nők hajlamosabbak a felsorolt meggyőzési stratégiák alkalmazására. Volt azonban egy kivétel: a férfiak a nőknél jobban szeretik bevetni a gyerek-rokonok-barátok kártyát, azaz elfedni a megcsalást azzal, hogy mit szólnak mások – akiket az áldozat szeret –, ha a megcsalás miatt elhagyja a nő a pasiját. Abban viszont nem a nemek között, hanem a különböző életkorokban derült ki különbség, hogy kik a legnagyobb áldozathibáztatók, ezt ugyanis az idősebbek hajlamosabbak alkalmazni, míg a „Többé nem fordul elő” taktika esetében ennek épp az ellenkezője volt igaz, ezt a fiatalabbak vetik be többször. A meggyőzés hatékonyságának megítélését illetően a legnagyobb hatást „A kapcsolat fontossága” taktika érte el, amelyet az idősebb résztvevők fogadtak el leginkább, biztos mert már több időt és energiát fektettek a kapcsolatba koruknál fogva (és már semmi kedvük nem volt újra belevágni a párkeresésbe).
Akármelyik stratégia is váljon be egyénenként, nem szabad elfelejtenünk, hogy végső soron mindez manipuláció, amit a hűtlen fél a saját érdekében felvonultat, hogy ne rakják ki a szűrét a kapcsolatból. Ha ezen a szemüvegen át nézzük a stratégiákat, akkor mindjárt máshogy fogjuk megítélni a helyzetet, és talán egy egészen új perspektívát kapunk a megcsalás utáni mentegetőzésről.
