Évek óta terjed az a mém, amiben azt követelik, hogy vezessék be az iskolákban a kertészkedést, egészen pontosan az van odaírva, hogy tanítsák meg a gyerekeket az iskolában gazdálkodni. Évekig reménykedtem, hogy egyszer végre kikopik a közösségi médiából, mert rájönnek az emberek, hogy egy ordas nagy demagógiát lájkolnak, de hát sajnos nem történt meg, úgyhogy akkor elmondom én, mi ezzel a baj.
A kert jó és hasznos, a saját kert olyan, mintha lenne egy saját boltunk, ahol ingyen nő az élelmiszer. Csak meg kell tanulni növényt termeszteni, és máris leválhatunk a globális élelmiszerláncokról – ehhez hasonló, népbutító szólamokkal osztják a mémet agyba-főbe. Mondjuk azon kívül, hogy egyik sem igaz, az iskolában aligha fognak megtanulni a gyerekek „gazdálkodni”.
Először is azért, mert amikor beérik a termés, pont nyári szünet van. Úgy meg nehéz motiválni a gyerekeket, rávenni, hogy öltözzenek át kertészkabátba, gumicsizmába és koszolják össze magukat, de eredmény, na az nem lesz.
Mert mire kész a paradicsom, ők pont Korfun csapatják a családdal vagy a nagyinál a kertben, és lehetőleg nem is gondolnak az iskolára. Oké, tudom, van, ami már tavasszal szedhető: a különböző salátafélék, a zöldhagyma, a hónapos retek (ha sikerül és nem eszik meg az egészet a csigák, a lótetű meg a fonalféreg), de azért, lássuk be, a gyerekeket hidegen hagyja a spenót meg az újhagyma.
Nyilván van egy csomó olyan zöldség és gyümölcs is, ami csak szeptemberben meg októberben érik. Feltéve, hogy nyáron gondoskodnak róla. Sok szerencsét kívánok a répatermesztéshez úgy, hogy az időjárásra bízzuk a locsolást, de nagy termésben ne reménykedjünk.
Magyarul: pont akkor történnek a dolgok a kertben, amikor a gyerekek nincsenek ott.
Igazán tanulságos: szülés anya nélkül, színház közönség nélkül, lakossági fórum lakosság nélkül. Azt meg már jó régóta tudjuk, hogy az a munka, aminek nem látja az ember az eredményét, erősen demoralizáló: így még az is megutálja a kertet, aki egyébként addig nyitott volt rá.
Nos, igen, ez a nyitottság is egy fontos kérdés. Nehéz elhinni, hogy minimálisan is érdekli a kertészkedés azokat a gyerekeket, akik városokban, lakásokban élnek. Persze, nyilván egyszer szívesen ránéznek, hogy mi ez, csak ha nem tudják elképzelni, hogy nekik valaha kertjük lesz, mert az Akácfa és a Dob utca kereszteződésében élnek és már az óvodájuk is egy társasház első emeletén volt, akkor időpazarlásnak fogják tartani az egészet. Amiben igazuk is van. A két tő balkonparadicsomért meg, amire reális esélyük van, hát, maradjunk abban, felesleges éveken át égetni az iskola erőforrásait.
Felesleges kertészkedést tanítani az iskolában? (Fotó: GettyImages)
Ehelyett annyi hasznos dolgot meg kellene tanítania az iskolának, méghozzá olyasmit, amikre tényleg minden gyereknek szüksége van: például szabályosan közlekedni gyalogosan, rollerrel vagy biciklivel, mert ezen akár az életük is múlhat. Vagy
lehetne tanítani pénzügyeket. Kamatot, BUBOR-t, megtakarítási és befektetési lehetőségeket, kockázatot.
Vagy állampolgári ismereteket, hogy eszünkbe jusson számon kérni a döntéshozókat, hogy mire költik az adónkat, miért titkosítják 30 évre a döntéseket és egyáltalán mi fán teremnek a demokratikus szabadságjogok. Ezekben kellene valódi jártasságot, biztos tudást szerezniük a gyerekeknek, ebbe kellene belenőniük, ahelyett, hogy most a véletlenre meg a szülők – szintén véletlenszerű – ismereteire bízzák: van-e jogosítványuk, vagy a szokásjog szerint haladnak a biciklivel, értelmes pénzügyi döntéseket hoznak-e, vagy eladósodnak egy életre. A globális ellátó hálózatokról meg úgy sem tudnak leszakadni egy kiskert segítségével, egy szót mondok: tél.
A kertészkedést viszont meg lehet tanulni otthon is; lássuk be, nem egy agysebészet. Amit az iskolában át lehet róla adni, hogy azt mondja: „ha magot dugunk a földbe és elég vizet, meleget és fényt kap, akkor előbb-utóbb kikel és növény lesz belőle”, eddig magától, vagy YouTube videók segítségével is eljut az ember, de gyümölcsfát oltani, komposztot vagy mélymulcsot készíteni is meg lehet tanulni az internetről, a többit meg ki lehet tapasztalni. Van kertem, nem is kicsi, tudom miről beszélek.
És van az egésznek egy gyakorlati része is: vajon, hová szeretnék tenni azt a kertet, amikor a legtöbb iskola faltól falig le van aszfaltozva, már ha egyáltalán van udvara. Nálunk például az iskola udvarát nemes egyszerűséggel odaadták az egyik sportszövetségnek, hogy építsen rajta sportcsarnokot, de sajnos elfogyott a pénz, a vállalkozó levonult, és most se sportcsarnok, se iskolaudvar. De ha van is hely a kertnek, vajon miből akarnak gazdálkodni, amikor már krétára meg fénymásolópapírra is a szülők adják össze a pénzt?
Csináljanak minden évben iskolabált, aminek a bevételéből eszközöket, magokat meg műtrágyát vesznek, hogy végül ott rohadjon meg a termés júliusban a tövön? Nagy üzlet.
A gazdálkodás nem azt jelenti, hogy elvetjük a magot és leszedjük a termést. A növényeket gondozni kell, ott kell lenni, figyelni, hogy mit akar, mi baja van és segíteni rajta. Kötözni, gazolni, leszedni róla a poloskát. A termést pedig fel is kell dolgozni, el kell adni. Van az iskolában felszerelt tankonyha, ahol elkészül a paradicsomszósz meg a befőtt, vagy meg tudnak főzni egy babfőzeléket? Vagy mindenki hazaviszi a jussát, az egy marék cikóriát? Hát ettől aztán tényleg megtanulnak „gazdálkodni”, beosztani azt, ami van, de főleg gyarapítani, hogy még több legyen. Vagyis, inkább azt tanulják meg, hogy hogy kell alibizni, úgy tenni, mintha csinálnának valamit.
Ez az ötlet legfeljebb egy szakkörre elég, ha van hozzá az iskolában egy lelkes tanár, aki a hátán viszi az egészet, (habár mostanában elég rosszul áll az ország lelkes tanárokkal), meg néhány lelkes és érdeklődő gyerek, aki akkor is répát akar vetni, ha soha nem szüretelhet répát.
Egyébként láttam én már jól átgondolt iskolai kertet, méghozzá a szolnoki Waldorf iskolában, de ott a környékbeli lakossággal együtt, közösségi kertként működik (nyáron is), a pedagógiai programjuk pedig messze nem olyan vonalas, mint az állami iskolákban: ott ez fontos, nem pedig púp a hátukon és idő is van rá.
Szóval, maradjunk abban, hogy ez az ötlet egy jó indulatú és jól hangzó, de rendkívül naiv felvetés, aminek sem értelme, sem realitása nincs. Ne akarjuk lenyomni egymás torkán!
Itt a poszt, ha valaki meg szeretné tekinteni.
