Egy óvónővel beszélgettem nemrég, aki azt mondta, hogy őrület, amit a szülők csinálnak az ovisokkal, ezer meg egy programot szerveznek nekik, de közben elfelejtik, hogy néha szükség lenne arra, hogy csak otthon üljenek és elővegyenek egy társast, vagy olvasgassanak. Az óvónő rendszeresen hallgatja a gyerekek élménybeszámolóit arról, mennyi programra és fejlesztő tevékenységre vitték őket szülők, közben pedig a legszívesebben szólna minden szülőnek, hogy nyugodjanak meg, ne rohanjanak ennyire, és ne rángassák ilyen sok helyre a gyerekeket, hanem hagyják néha unatkozni is őket. A pedagógus tulajdonképpen a slow parentingről, azaz arról beszélt, hogy lassítanunk kellene szülőként, ami nem csupán a sok programról szól, hanem ennél jóval szélesebb körben kell alkalmazni az életünkben.
Mélyülő kapcsolódás
A slow parenting, vagyis a lassú szülői magatartás válasz a modern szülői lét egyre több csapdájára. Megszünteti azt az elképzelést, hogy a gyerekeknek minden lehetőséget meg kell adni, ehelyett inkább afelé irányítja a figyelmünket, hogy értelmes élményeket kell biztosítani nekik, amelyek feldolgozására van idejük és energiájuk. A szülőknek nem szabadna annyi tennivalót adni a gyerekeknek, hogy ne legyen elég szabadidejük felfedezni az őket körülvevő világot. Ez lehetővé teszi a gyerekek számára, hogy felfedezzék önmagukat, hogy a szervezett tevékenységek között regenerálódjanak, és hogy legyen elég idejük a családtagokkal való kötődésre.
Bár nem biztos, hogy mindenkinek való, a slow parentinget érdemes megfontolni, ha úgy érezzük, egy nagy versenyfutás az életünk, és szeretnénk egy kezelhetőbb életritmust felfedezni – nyilatkozta a Fatherly magazinnak Nadia Teymoorian házasság- és családterapeuta. A szakember a családokkal végzett munkája során azt tapasztalta, hogy a lassú szülői elvek gyakran hozzásegítik a szülőket, hogy tartalmasabb, mélyebb kapcsolatuk legyen a gyerekeikkel.
„Amikor a szülők elfogadják a lassabb szülői stílust, ahol nem érzik magukat nyomás alatt, hogy folyamatosan szórakoztassák a gyerekeiket, a gyerekek megtanulják felfedezni a saját érdeklődési körüket, és örömüket lelik az egyszerű, nem stimuláló tevékenységekben – mondta Teymoorian. – A lassítás segíthet a türelem és a jelenlét érzésének kialakításában. Ez lehetővé teszi a gyerekek számára, hogy meglássák a körülöttük lévő világot, és gazdagabb belső életet alakítsanak ki.”
Lassulj le!
A lassú szülői magatartás a slow mozgalom kiterjesztése, amelyet Carl Honoré kanadai újságíró indított el közel két évtizeddel ezelőtt, amikor In Praise of Slow: Challenging the Cult of Speed (Slow – A lassúság dicsérete) című könyvével felhívta a figyelmet a rohanó élet ártalmaira. A slow parenting mozgalom pedig a második, Under Pressure: Rescuing Our Children from the Culture of Hyper-Parenting (Nyomás alatt: Gyermekeink megmentése a hiper-szülői kultúrától) című könyvével indult el, amelyben a helikopterszülőket vizsgálta közelebbről, akik a gyerekek életét túlszabályozzák, ami a mentális egészségük, rugalmasságuk és függetlenségük rovására megy.
Carl Honoré a The New York Timesnak adott interjújában kifejtette, hogy a „lassú” kifejezés ebben az összefüggésben nem azt jelenti, hogy mindent csigalassan kell csinálni, hanem azt, hogy a megfelelő sebességgel kell élni. A szerző szerint ez a minőséget jelenti a mennyiség helyett, valódi és tartalmas emberi kapcsolatokat, jelenlétet és a pillanat megélését.
„Számomra a slow parenting arról szól, hogy egyensúlyt viszünk az otthonunkba – nyilatkozta Honoré. – A gyerekeknek küzdeni kell, de ez nem jelenti azt, hogy a gyermekkornak versenyfutásnak kellene lennie. A lassú szülők rengeteg időt és teret adnak a gyerekeknek, hogy a saját feltételeik szerint fedezzék fel a világot. A családi napirendet kordában tartják, hogy mindenkinek legyen elég ideje pihenni, gondolkodni és egyszerűen csak együtt lenni. Elfogadják, hogy nem biztos, hogy a legjobb megoldás az, ha mindenből a legjobbat adjuk a gyerekeknek.
A lassú szülői magatartás azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy a gyermekeink kidolgozzák, kik is ők valójában, és nem azt, amit mi szeretnénk, hogy legyenek. A lassú szülők megértik, hogy a gyereknevelés nem lehet a versenysport és a termékfejlesztés keresztezése. Ez nem egy projekt, ez egy utazás.
Fotó: Getty Images
A mai kor szülőinek egyik nagy keresztje, hogy óriási nyomást éreznek a vállukon, hogy a tökéletes gyerekkort biztosítsák a gyerekeik számára. Mindenből a legjobbat adjuk, hogy a gyerek mindenből a legjobb legyen, hogy aztán boldogulni tudjon az életben. Ebben nem a szülők a hibásak, Honoré szerint inkább az a probléma, hogy a globalizáció térnyerése nagyobb versenyt és bizonytalanságot hozott a munkahelyeken – ami miatt még jobban aggódunk, hogy gyerekeinket megfelelően felkészítsük a felnőtt életre.
„A fogyasztói kultúra a magasba szökő elvárások kultúráját hozta létre: ma már tökéletes fogakat, tökéletes hajat, tökéletes testet, tökéletes nyaralást, tökéletes otthont akarunk – és tökéletes gyerekeket, hogy a portré kerek legyen – mondta Honoré.
Azt gondoljuk: »Nos, hogyan lehetnénk jobb szülők? Csináljuk azt, amit a munkahelyünkön, amikor javítani akarunk a teljesítményünkön: hívunk szakértőket, rengeteg pénzt költünk és túlórázunk – professzionalizáljuk a szülőséget.«
A lényeg az, hogy ebben a generációban a szülők elvesztették az önbizalmukat – tette hozzá a szerző. – Ez könnyű prédává tesz bennünket a gyermekneveléshez felesleges eszközöket áruló cégek számára és kiszolgáltatottá tesz minket a többi szülő nyomásának.”
Lassú szülői teendők és tilalmak
- Menj ki a szabadba, amennyit csak lehet.
- Ne tervezz egymásra épülő tevékenységeket.
- Csökkentsd a képernyő előtt töltött időt (felnőttek is!).
- Ne engedj a társadalmi nyomásnak (nincs szükség a fotózásokra, a puccos első születésnapi bulikra).
- Találj ki hagyományokat (heti villásreggeli, havi kirándulások, éves összejövetelek).
- Bátorítsd a szabad játékon alapuló tanulást.
- Ne helyezz előtérbe tárgyakat az élményekkel szemben.
- A minőség kerüljön előtérbe a mennyiséggel szemben, amikor a gyerekekkel töltött időről van szó.
- Ne fukarkodj az alvással.
- Legyen naponta néhány óra szabad játékidő a gyereknek.
Hogyan működik a gyakorlatban?
Teymoorian négy tanácsot adott ahhoz, hogyan kezdjük el a slow parentinget, és segítsünk mély levegőt venni az egész családnak.
1. Kerüld el a túl sok programot!
A túl sok programnak, túltervezésnek ára van – nemcsak abban, hogy megfosztjuk a gyerekeket a pihenés lehetőségétől, hanem abban is, hogy értékes közös időt veszítünk, amelynek során szorosabban kapcsolódhatnánk a gyerekeinkkel. „Amikor ellenállunk a késztetésnek, hogy túltervezzük a gyerekeink életét, arra kényszerítjük a családtagokat, hogy a legfontosabb dolgokat helyezzük előtérbe – mondta el Teymoorian.
Ilyenkor nem egyszerűen nemet mondunk bizonyos programokra, hanem előnyben részesítjük a lehetőségeket, hogy több minőségi időt töltsünk együtt.
A különböző típusú pihenőidők, köztük a játékidő és a családi idő, fontos szerepet játszanak abban, hogy a gyerekek regenerálódjanak a mindennapi élet stresszéből. A szülők feladatai közé az is beletartozik, hogy biztosítsák a gyerekeknek ezt a pihenést. Természetesen nem arra buzdít a terapeuta, hogy vegyük ki minden különóráról a gyereket és kényszerítsük arra, hogy bámulja otthon a négy falat, hanem azt tanácsolja, hogy okosan húzzuk meg a határokat, hogy ne legyenek túlterheltek a gyerekeink.
2. Maradjon idő a szabad játékra!
„A szabad játék merev szabályok nélkül fejleszti a gyerekek kreativitását, problémamegoldását és szociális készségeit – mondta Teymoorian. – A gyerekek önbizalma növekszik, ha a felnőttek hagyják, hogy felfedezzék mindazt, ami tényleg érdekli őket, és döntéseket hozzanak a játékban.”
Tehát még ha meg is van a tökéletes kézműves projekt szombat délutánra, néha jobb, ha hagyjuk, hogy a gyerekek folytassák a szerepjátékos főzést vagy a vár építését takarókból a testvéreikkel, ha elragadja őket a pillanat. A szervezett, előkészített játék megvárja őket egy másik napon.
3. Szeresd az unalmat!
Nem csupa móka az sem, ha teret hagyunk a szabad játéknak, előfordulhat, hogy a gyerekek azzal bombáznak, hogy unatkoznak, és – főleg, ha már hozzászoktak – azt várják el a szülőktől, hogy szórakoztassák őket. Ennek nem szabad megadni magad, a jó szülőséget nem abban mérik, hogy hány programot tudsz belesűríteni egy napba, és valójában még egyetlen gyerek sem halt bele az unalomba.
Lehet, hogy el kell viselned némi nyafogást, de az unatkozó gyerekek előbb-utóbb megtanulják használni a kreatív „izmaikat”, és kitalálnak valamilyen elfoglaltságot maguknak. Persze lehet ebben segíteni nekik olyan kedves javaslatokkal, mint hogy „Kell lennie egy szórakoztató könyvnek a polcon” vagy „nézd meg, hogy kint kitalálsz-e egy érdekes játékot” – így elég nyitottak maradnak a gyerekek opciói ahhoz, hogy ki tudják aknázni a saját fantáziájukat, és fejlődjön az önbizalmuk, bővüljön a problémakezelési eszköztáruk.
4. Kontrolláld a digitális jelenlétet!
A médiafogyasztást már a slow parenting mozgalom kezdeti időszakában is potenciális csapdaként jelölték meg, mivel a reklámok a gyerekeket a legújabb és legjobb játék állandó megvásárlása felé terelhetik, ami csak a szülő-gyerek konfliktust táplálja. A digitális tér azóta drasztikusan megváltozott, és kiderült, hogy a elektronikus kütyük használata a gyerekeknél ronthatja az impulzuskontrollt, a figyelmet, a végrehajtó funkciókat és az általános kognitív működést. Közben pedig ugyanazt a szülő-gyerek konfliktust hozza elő, mint régen az új játékokért könyörgés, csak nem a játékok, hanem a több képernyőidő a könyörgés tárgya.
A slow parenting eszméje alapján Teymoorian a tudatos médiakontroll mellett érvel, a digitális wellnesst szem előtt tartva. Nem javasolja a képernyők teljes kiiktatását, tiltását, ehelyett inkább azt tanácsolja, hogy tanítsuk meg a gyerekeket a technológia helyes használatára, figyelembe véve az általános jólétüket.
A digitális wellness a gyerekek számára magában foglalja a digitális média tudatos és kiegyensúlyozott használatát, a folyamatos szórakoztatás helyett a tanulásra és a kreativitásra fókuszálva
– mondta el a családterapeuta. Például ahelyett, hogy esztelenül görgetnék a TikTokot, a gyerekek használhatnak egy olyan alkalmazást, amely lehetővé teszi számukra, hogy digitális művészeti alkotásokat hozzanak létre.
A digitális tudatosság alól nem kapnak felmentést a szülők sem, hiszen nekik kell példát mutatni. „A szülők egészségesebb kapcsolatot alakíthatnak ki a digitális eszközökkel azáltal, hogy felelős online viselkedést modelleznek, ami segít a gyerekeknek megérteni, hogy milyen fontos a képernyőidő és más tevékenységek közötti egyensúlyozás” – mondta Teymoorian. Mint a slow parenting legtöbb jellemzőjében, digitális téren is a „tudatos és kiegyensúlyozott” irány a kulcs. A fő cél, hogy megéljük a pillanatot a gyerekeinkkel, ami elég nagy fékezést igényel a körülöttünk lévő rohanással szemben, hogy a családi életet észszerű tempóra lassítsuk.
