A nyugati civilizáció nagy részében a házasság inkább a pénz, a hatalom és a túlélés kérdése volt, szerelemről szó sem volt. A középkori Európában a földesúrtól kezdve a szomszédokig nagyjából mindenki beleszólt abba, hogy a nő kihez menjen férjhez. A szerelem gyenge indoknak számított a házasságkötésre. Még a felvilágosodás korában is egy barátság is gyakran szenvedélyesebb volt, mint a házasság.
A házasság hetét február 7. és 14. között tartják, 1996-ban egy prevenciós kampányként indult, és fő célja, hogy felhívja a figyelmet az egészséges házasság előnyeire. Külföldön nagyobb hangsúlyt kap, programokkal és előadásokkal ünneplik, hogy segítsenek az embereknek tájékozódni az egészséges párkapcsolat jellemzőiről. De hogyan alakult ki a mai házasság intézménye?
A házasság évezredek óta velünk van
A házasság intézménye a feljegyzések szerint körülbelül 4350 éves lehet. Az antropológusok úgy vélik, hogy évezredekkel ezelőtt a családok lazán szervezett, akár 30 fős csoportokból álltak, több férfi vezetővel, több nővel és gyerekekkel. Az első bizonyíték egy nőt és egy férfit egyesítő esküvői szertartásokról i. e. 2350 körülről származik Mezopotámiából. A következő néhány száz év során a házasság széles körben elterjedt, és az ókori héberek, görögök és rómaiak is átvették.
Abban az időben azonban a házasságnak kevés köze volt a szerelemhez vagy a valláshoz, elsődleges célja az volt, hogy a nőket a férfiakhoz kösse, és így garantálja, hogy a férfi gyermekei valóban az ő biológiai örökösei legyenek. A házasság révén a nő a férfi tulajdonává vált. Az ókori hébereknél a férfiak szabadon vállalhattak több feleséget; a házas görögök és rómaiak szabadon kielégíthették szexuális vágyaikat ágyasokkal, prostituáltakkal vagy épp férfi szeretőkkel, míg a feleség helye otthon volt. Ha pedig a feleség nem szült utódokat a férjnek, akkor visszaadhatta a nőt a családnak, és mást kereshetett nemzőképes feleségnek.
Egy viktoriánus férfi és felesége esküvői portréja (Forrás: Getty Images)
A vallás megváltoztatott mindent
Ahogy a római katolikus egyház egyre erősödött Európában, a pap áldása kellett az érvényes házassághoz. Az 1563-as tridenti zsinaton a házasság szentségi jellegét az egyházjogban is rögzítették. Ez a lépés valójában javított a feleségek sorsán. A férfiakat arra tanította a vallás, hogy nagyobb tiszteletet tanúsítsanak a feleségük iránt, és tiltotta a válást. A keresztény tanítás nyomást gyakorolt a férfiakra, hogy szexuálisan hűségesek maradjanak.
Az egyház azonban továbbra is úgy tartotta, hogy a férfiak a családfők, és a feleségek feladata engedelmeskedni az uruknak.
A szerelem jóval később lépett színtérre a házasságban. A történelem nagy részében a párok gyakorlati okokból kapcsolódtak össze, nem pedig azért, mert egymásba szerettek. Idővel persze sok házastárs mély kölcsönös szeretetet és odaadást érzett. De a romantikus szerelem, mint a házasságot motiváló erő gondolata csupán a középkorig nyúlik vissza. A 12. századi irodalom már azt tanácsolta a férfiaknak, hogy a szemét, haját és ajkait dicsérve udvaroljanak a nőnek. A 13. században a francia király orvosa, Richard de Fournival pedig megírta a Bestiaire d’amour című művét, amelyben azt javasolta, hogy a nő vessen a szerelmére kacér pillantásokat.
A férj birtokolja a feleségét
A szerelem felforgatta a házasság intézményét alaposan. Marilyn Yalom, a Stanford történésze és az A History of the Wife című könyv szerzője szerint a romantikus szerelem koncepciója nagyobb hatalmat adott a nőknek a házasságban. A feleségek többé már nem csak azért léteztek, hogy a férfiakat szolgálják. A romantikus férfi valójában arra törekedett, hogy a szeretett nőt szolgálja. Mégis, az a felfogás, hogy a férj birtokolja a feleségét, évszázadokon keresztül továbbra is megmaradt.
Ez a helyzet akkor változott meg, amikor a nők szavazati jogot nyertek 1920-ban, aminek hatására a házasság intézménye drámaian átalakult. Hirtelen a házasság két teljes jogú állampolgárból állt, bár a hagyományok szerint a férj továbbra is a ház ura maradt. „Az az elképzelés, hogy a házasság két egyén kiteljesedését szolgáló magánkapcsolat, valóban nagyon új – mondta Stephanie Coontz történész, a The Way We Never Were: American Families and the Nostalgia Trap című könyv szerzője. – Az elmúlt 40 évben a házasság többet változott, mint az elmúlt 5 ezer évben.”
Melegházasság
A melegházasság nem ismeretlen a történelemben. Néró római császár, aki Kr. u. 54-től 68-ig uralkodott, kétszer is összeházasodott férfiakkal hivatalos esküvői szertartás keretében, és arra kényszerítette a császári udvart, hogy a feleségeként kezelje őket. Rómában a 2-3. században a homoszexuális esküvők eléggé elterjedtek ahhoz, hogy ez aggasztotta Juvenal költőt. A rómaiak 342-ben betiltották a homoszexuális házasságot. John Boswell, a Yale történészprofesszora azonban bizonyítékokat talált az ezt követő homoszexuális kapcsolatokra, köztük olyanokra is, amelyeket a katolikus és a görögkeleti egyházak elismertek.
