Szabó-Bartha Anett klinikai szakpszichológus, pár- és családterapeuta, egyetemi docens a Károli Egyetemen, mindemellett pedig nemrég jelent meg új könyve Sémakémia: Miért éppen vele? Miért éppen így? Párválasztásunk és párkapcsolataink rejtett dinamikái címmel. Az írót kérdeztük a könyvéről és arról, hogy mit tehetünk azért, hogy megszelídítsük a sémáinkat.
Futnak a belső programok
„A sémákat úgy érdemes elképzelni, mint egyfajta belső programokat, melyek a minket érő tapasztalatok és élményeink nyomán keletkeznek, és magukban hordozzák azok legfőbb következtetéseit és lenyomatait – fogalmazza meg Szabó-Bartha Anett, hogy mit jelent a séma. – A sémáink a születésünktől kezdve alakulnak és formálódnak bennünk, a kora gyerekkori, de akár a későbbi, serdülőkori, és a felnőttkori élményeink nyomán is. A sémáinkban sok minden jelen van, így érzések, emlékek, gondolatok, sőt akár testi érzetek is, amik alapvetően abban segítenek minket, hogy a későbbiekben el tudjunk igazodni a világban.”
A szakember elmagyarázza, hogy a sémáink adnak nekünk egy elképzelést többek között arra vonatkozóan, hogy mire számíthatunk a másokkal való kapcsolatainkban, megbízhatunk bennük, lehet rájuk számítani, támaszkodni vagy inkább vigyázni kell velük. Ugyanígy kapunk általuk egy képet önmagunkról, hogy vajon mi értékesek és szerethetőek vagyunk-e vagy sem, milyenek is vagyunk mások szemében. Eligazít minket abban, hogy a világot egy biztonságos helynek látjuk-e vagy inkább óvatosságra int minket, és arra késztet, hogy mindig résen legyünk, mert bármikor bármi megtörténhet. Azaz meghatározza a séma azt, hogyan járunk-kelünk a világban, és hogyan működünk többek között a kapcsolatainkban. Az életünk történései tehát kialakítanak a lelkünkben olyan támpontokat, amikkel navigálunk a világban, ezeket nevezzük sémáknak.
Fotó: Getty Images
„Amikor az élményeink túlnyomórészt rendben vannak, pozitívak, akkor ezek a sémák rugalmasak és adaptívak lesznek a jövőre vonatkozóan, azaz segítenek minket az alkalmazkodásban, hogy könnyebb legyen eligazodni később, ha hasonló helyzetekbe kerülünk – teszi hozzá a szakember.
A probléma akkor van, és ilyenkor beszélünk maladaptív sémákról, ha ezek az élmények alapvetően nem pozitívak, vagy valamilyen szempontból szélsőségesek, azaz az egészséges fejlődésünkhöz szükséges igényeket, szükségleteket nem megfelelően töltik be.
Például hiányok maradnak bennünk gyerekkorunkban, mert nem kapunk elég figyelmet, biztonságot, szeretetet, vagy elhanyagolnak, bántanak bennünket a körülöttünk élők.”
A gyerekkor meghatározó szerepe
Ám maladaptív sémákat nemcsak negatív történések eredményeznek, hanem lehetnek akár pozitív előjelű okai is, mint amikor túl sokat kapunk valamiből, túl sok a figyelem, az aggódás, a védelem. Ezek például kialakíthatnak bennünk olyan sémákat, amik arról szólnak, hogy mások nélkül nem boldogulunk, mindig kell, hogy valaki vigyázzon ránk, mert egyedül nehezen állnánk meg a helyünket, vagy kialakulhat miattuk egy olyan alapbeállítódás is, hogy mindig résen kell lenni, mert a világ veszélyes hely, és mi benne nagyon sebezhetőek és sérülékenyek vagyunk, bármikor történhet velünk vagy a szeretteinkkel valami rossz. Szabó-Bartha Anett szerint emellett az is nagyon fontos, hogy mi az, amit magunkkal hoztunk, örököltünk, milyen a velünk született temperamentumunk, mert ezek a korai élményekkel összeadódva határozzák meg a működésünket.
„Éppen ezért van az, hogy ugyanaz az élmény nem biztos, hogy mindenkinél ugyanazokhoz a következményekhez vezet – teszi hozzá a pszichológus. – Lehet, hogy egy gyermekkori tapasztalat – például elhanyagolás hatására- valakinél kialakul egy maladaptív séma, másnál, mondjuk a testvérénél azonban nem. Illetve az is előfordulhat, hogy ugyanaz a történés eltérő belső programokhoz, sémákhoz fog vezetni. A sémák kialakulásában az is szerepet játszik, hogy milyen mintát kapunk gyerekkorunkban a körülöttünk lévő fontos emberektől, többek között a szüleinktől. Így érdemes ránézni, hogy nekik vajon milyen elakadásuk van a saját életünkben, és mit hoztak magukkal a korábbi generációktól.
Hiszen gyermekként a legfontosabb tapasztalatokat, és megoldási eszközöket a szüleinktől tanuljuk, így nehéz magunkat felvértezni a későbbiekben olyan nehézségekkel szemben, amikkel ők maguk sem tudtak megbirkózni.
Így például egy olyan nőnek, aki a saját édesanyjától és a női felmenőktől azt kapta örökül, hogy a nő egyetlen dolga, hogy megteremtse a családi békét minden áron, valószínűleg komoly nehézséget fog jelenteni, hogy bizonyos helyzetekben kiálljon saját magáért. Ily módon a transzgenerációs örökségeinket is érdemes megvizsgálni, hiszen azok is benne lehetnek a sémáink alakulásában.”
A felismerés az első lépés
A Sémakémia könyvben érthetően és történetekkel tűzdelten tanulhatunk a saját sémáinkról, arról, hogy mi alapján választunk hasonló karakterű párt magunk mellé, mintha ismételnénk magunkat, mert tényleg ezt tesszük,amikor a sémáink alapján működünk. Így fordulhat elő, például, hogy mindig elérhetetlen vagy elköteleződni képtelen partnerek után vágyódunk, vagy éppen folyton ugyanabba a szerepbe kerülünk a kapcsolatainkban (például a megmentő vagy éppen az áldozat szerepébe). A könyvben az író megfogja az olvasó kezét, és hat főszereplő – három férfi és három nő – történetén keresztül segíti hozzá a saját sémáinak felismeréséhez – ami az első és legfontosabb lépés Szabó-Bartha Anett szerint.
„Ha már felismerjük, hogy milyen sémák mozgathatnak minket, akkor már rá tudunk nézni kívülről a viselkedésünkre – mondja a szakember –, meg tudjuk nevezni, hogy például azért nem merünk belépni egy kapcsolatba, vagy azért ragadunk meg évtizedek óta egy rosszul működő, már nem kölcsönös, nem szeretetteli kapcsolatban, mert benne tart egy hiedelem, egy nagyon erős szabály vagy éppen egy nagyon erős félelem, ami valamely múltbeli elakadásunkból, sémánkból jön. Az első lépés ennek a tudatosítása.”
A változáshoz persze több lépés is szükséges, hiszen a sémákat – így a hozzájuk kapcsolódó erős érzelmeket – át kell írni ahhoz, hogy ne újra és újra ugyanabba a folyóba lépjünk bele a párkapcsolataink során. Az út nem egyszerű és olykor fájdalmas is lehet, szembesülhetünk fel nem dolgozott eseményekkel, élményekkel, érzelmekkel, melyekkel foglalkozni kell.
Szabó-Bartha Anett
„És ha ez is megtörténik, még akkor is van egy harmadik lépés: nem elég ugyanis valamire rájönni, és azzal kapcsolatban érzelmileg másképp érezni, szükségünk lehet korábban talán soha nem használt új megoldásmódok megtanulására és kipróbálására is – teszi hozzá Szabó-Bartha Anett. – A múltbeli programjainkhoz ugyanis gyakran társulnak automatikus megoldások, amiket a helyzet kezelésére gyakran alkalmazunk, még akkor is, ha azok nem mindig lesznek hatékonyak, főleg nem hosszútávon. Így például, ha a sémámban az van kódolva, hogy mások érzelmei fontosabbak, mint az enyémek, és nekem mindig csak arra kell figyelnem, hogy ne bántsak meg másokat, akkor könnyen válhatunk önfeláldozó, önmagunkat folyton háttérbe szorító személyekké.
Visznek a belénk kódolt forgatókönyvek előre, és át sem gondoljuk, mit szeretnénk. Így a későbbiekben nehézségünk lehet a saját szükségleteink, vágyaink, igényeink felismerésében és kifejezésében, akár a legegyszerűbb helyzetekben is.
Így ebben az esetben meg kell tanulnunk, hogyan álljunk ki önmagunkért, képviseljük magunkat mások előtt, hogyan húzzuk meg a határainkat, kérjünk vagy éppen hogyan mondjunk nemet. Úgyhogy az új megoldások irányába is el kell indulni a változás-változtatás során.”
Már a párkeresésnél elakadunk
Fotó: Libri
Segítséget adhat a Sémakémia könyv ezen az úton, de Szabó-Bartha Anett javasolja pszichológus bevonását is a változás folyamatába, hogy szakember segítségével hatékonyabban tudjunk szembenézni és megküzdeni a sémáinkkal. A sématerápia az előbb említett mindhárom – kognitív, érzelmi és viselkedéses – szinten dolgozik, de a teljességhez hozzátartozik, hogy természetesen más módszerek is lehetnek hatékonyak a múltbeli történéseink feldolgozásában és átírásában. Bizonyos esetekben pedig -amikor egy múltbeli elakadás végleges megszüntetése és átírása kevésbé lehetséges – , akkor sincs minden veszve. Ilyenkor bizonyos módszerek -például az elfogadás és elköteleződés terápia – abban segíthet minket, hogy megtanuljunk a sémáinkkal úgy együtt élni, hogy azok ne rontsák az életminőségünket, ne tegyék tönkre a kapcsolatainkat, és ne vegyék át felettünk az irányítást.
Arra a kérdésre, hogy milyen párkapcsolati problémákkal találkozik leggyakrabban a munkája során, Szabó-Bartha Anett kis gondolkodás után már eleve a párválasztást nevezi meg. „Gyakorlatilag korosztálytól függetlenül azt látom, hogy hiába nőtt meg az ismerkedési lehetőségek száma az online felületek, társkereső oldalak révén, mégis olyan, mintha egyre nehezebben találnának párt maguknak az emberek. Már itt, az első lépésnél nehézségekbe ütközünk.
Természetesen nem minden nehézség mögött a sémák állnak, de érdemes ezt a lehetőséget is mérlegelni, főleg amikor már sokadszorra, ismétlődően ugyanabba a problémába ütközünk.
Mondjuk folyton a nem megfelelő partnert választjuk, vagy sok kapcsolatunkban ugyanazok a konfliktusok ütik fel a fejüket. Lehet, hogy senki nem elég jó nekünk, vagy nem tudunk elköteleződni és menekülünk, amint komolyra fordul a kapcsolat. Sokszor találkozom például azzal, hogy azt mondják, hogy »jó ez a kapcsolat, de mi van, ha igent mondok rá, és utána találkozom egy még jobbal és lemaradok emiatt valamiről?«
Szintén gyakran találkozni azzal, hogy a párok háromszög kapcsolatba kerülnek. A szerelmi háromszögek, megcsalások elterjedésének természetesen van egy társadalmi, kulturális háttere is: változnak a normák, megkérdőjelezik az emberek a monogámiát, egyre több kísértés vesz körül minket, és a fogyasztói társadalomból is azt az üzenetet kapjuk, hogy cseréljük le az elromlott kapcsolatot, mint ahogy a tárgyainkkal is tesszük.
De a háttérben ott vannak a kapcsolati tényezők (elhidegülés, egyéb konfliktusok), mint ahogyan az egyéni életünk története, és az abból fakadó személyes nehézségeink is fellelhetők időnként a megcsalások mögött.
Ez utóbbi kérdés részletes kibontásra kerül a könyvben, hogy vajon bizonyos sémákkal hogyan állhat összefüggésben az, hogy valaki bekerül egy háromszög kapcsolatba, akár szeretőként, félrelépőként vagy áldozatként.”
Bár a személyiségünk alapjai életünk első 5-6 évében formálódnak és alakulnak, azért nincs minden remény veszve a szakember szerint.Minden esély megvan rá, hogy legközelebb ne egy ugyanolyan kapcsolatban – legyen szó szerelemről vagy más emberi kapcsolatról – találjuk magunkat, ha foglalkozunk a sémáinkkal és elindulunk a változás felé vezető úton.
