Három éve él kislányával az anyaotthonban
Timi 31 éves múlt. Úgy tudja, egykor édesanyja a kórházban hagyta őt születése után, így állami gondozásban nevelkedett. Utógondozottként az egyik családtagja elcsalta nevelőszüleitől, akikkel emiatt megromlott a kapcsolata. Miután azonban rokonai kihasználták, utcára került, akkor ismerkedett meg a párjával. Állapotos lett, az albérletben azonban, ahol párjának családtagjaival éltek együtt, a főbérlő nem járult hozzá, hogy újszülött gyermekét odavigye.
Timi és kislánya, Roxi
Kislánya, Roxi már a harmadik kórházat járta meg, mielőtt végre édesanyjával együtt bekerülhetett az anyaotthonba: a kórház lelkiismeretes dolgozóinak köszönhetően mindenhol kitöltötte a maximálisan lehetséges időt, hogy nyerjenek pár napot az édesanyának.
„Amikor kiderült, hogy covidos vagyok, a kórházban kellett hagynom Roxit. Nagyon kétségbe voltam esve, sokat sírtam, állandóan hívtam őket, hogy jól van-e a kislányom, eszik-e rendesen. Könyörögtem a kórház munkatársainak, hogy segítsenek rajtam: én is intézetben nevelkedtem, nem akartam ugyanezt a kislányomnak. A kórházból hívtak a jó hírrel, hogy mehetünk az anyaotthonba. Roxi azóta már hároméves, az összes gondozót úgy kezeli, mintha a rokona lenne, mindenkit nagyon szeret. Nagyon sok segítséget kaptam tőlük, még olyat is, amiről nem is álmodtam. Amikor Roxinak korai fejlesztésre volt szüksége, az ott dolgozók abban is segítettek, hogy a kislányom ingyenesen hozzájusson a Dévény-tornához.”
Az anyaotthon munkatársai mindenkinek abban segítenek, amire az adott családnak szüksége van
Az Üdvhadsereg által fenntartott anyaotthonban jelenleg tizenhárom édesanya és huszonhét gyermek él. A közös tereken kívül a családok önálló, privát lakóegységekben élnek. Az intézmény azonban sokkal többet nyújt egy kulturált környezetnél.
Az anyaotthon
A probléma azonban akkor kezdődik, mikor a családoknak lejár az anyaotthonban tölthető ideje. Az intézmény ugyanis a működésére vonatkozó hatályos jogszabályok alapján egy évre köt szerződést, ami indokolt esetben fél évvel meghosszabbítható. Molnárné Fülöp Anna intézményvezető szerint a rövid idő ellenére a jó szakemberek fantasztikus eredményeket képesek elérni egyes családokban, azonban sok esetben elvész a munka, ha nincs továbblépési lehetőség.
„Gyakran az édesanyák és a gyermekek egyaránt nagyon traumatizáltak, így az első három-négy nálunk töltött hónap azzal telik, hogy lelkileg megkönnyebbüljenek. Mindenben igyekszünk segíteni, a legnehezebbnek mégis azt találjuk, hogy jövőképet adjunk nekik. Valamilyen módon ők is hajléktalanok, hiszen elvesztették a lakhatásukat, önállóan a gyermekekkel egy fizetésből nem tudnak piaci alapon fenntartani egy albérletet. Ma viszont szinte reménytelen, hogy valaki szociális bérlakáshoz jusson. Nagyon nehéz tartani bennük a lelket, hiszen mi is tudjuk, hogy kevés lehetőség van a továbblépésre, lényegesen kevesebb mint amennyire szükség lenne.”
Miben tudja támogatni az édesanyákat egy anyaotthon?
Az anyáknak olykor bántalmazó kapcsolatból kell menekülniük, gyakran egyetlen táskával érkeznek, néha még iratokat sem tudnak magukkal hozni. Az anyaotthon dolgozói segítenek a hiányzó iratok pótlásában, a gyermekek beiskolázásában és az adósságrendezésben is. A kiszolgáltatott édesanyák gyakran kényszerülnek hitelek felvételére, de olykor az is előfordul, hogy rokonok, barátok az ő nevükre vesznek fel kölcsönt, amit utána nem fizetnek vissza, így az anya marad adósságban. Az anyaotthon szakemberei a bejelentett munka megkeresésében is segítenek. Támogatást nyújtanak az idő- és pénzgazdálkodás megtanulásában, nevelési tanácsadással és a szülői kompetenciák fejlesztésével segítik az édesanyákat a talpra állásban. Az anyák nagyon gyakran érkeznek olyan szociokulturális háttérből, ahol gyermekként ők sem kaptak kellő figyelmet, nevelést, így nekik felnőttként kell megtanulniuk, hogyan kellene gyermeket nevelni, a mindennapi életben boldogulni. Az anyaotthon tehát főként bántalmazott édesanyáknak és gyermekeiknek nyújt menedéket, de nem kizárt hogy egyéb szociális problémák miatt krízishelyzetbe került édesanyákat is fogadjon.
Anna úgy látja, olykor családok tömegei keringenek a rendszerben, egyik anyaotthonból a másikba kénytelenek menni, ami magában foglalja az ún. hospitalizálódás veszélyét is. Ilyen esetben egyre nehezebb a kilépés, egy idő után a családok már csak ezt a közeget érzik maguk számára biztonságosnak, míg nagyban csorbul az önállóságuk.
„Ez az államnak sem költséghatékony. Azt kellene szem előtt tartani, hogy azok a családok, mint amilyen Timi is a kislányával, akik készen állnak a továbblépésre, valóban ki tudjanak lépni a rendszerből, és hasznos tagjai lehessenek a társadalomnak.”
Havi 150 ezerből egy gyermekkel nehéz saját lábra állni
Timi az egyik karját érintő rendellenességgel született, ezért jelenleg mindössze négy órát dolgozhat. Régen nagyon szeretett varrni, ez a szakmája is. Úgy érzi, ha lenne varrógépe, biztosan szívesen használná. Rajzolni is tanult, egykor azt is nagyon élvezte, főként tájképeket rajzolt. Az anyaotthonban töltött idejére úgy tekint, hogy minden támogatás jól jön, de egyszer mindenkinek talpra kell állnia.
„Úgy érzem, én erre már készen vagyok, tudnék önállóan élni a kislányommal, de nagyon kevés a jövedelmem. Tavaly Roxi sokat betegeskedett, még kórházban is volt, ilyenkor még a teljes fizetésemet sem tudom megkapni. Így még egy önkormányzati lakásban is nehéz lenne, de biztosan akkor is boldogulnánk. Nem is tudom, mit tennék, ha ő nem lenne nekem. Ő adja nekem a boldogságot és az erőt. Ha bánatom vagy rosszkedvem van, meglátom őt, és csak nevetni tudok. Nekem Roxi a legnagyobb boldogság az életemben, elvesznék nélküle.
Amit tudok és ami tőlem telik, mindent megteszek a kislányomért.
Sajnos idővel Timi kapcsolata megromlott gyermeke édesapjával. Próbáltak családos otthont keresni, ahol együtt élhetnének, de sajnos sehol sem volt hely. Ilyenkor könnyen eltávolodik az a szülő a családjától, aki nem lehet velük. Egy komoly vita után Timi végül kilépett a kapcsolatból. Az anyaotthon intézményvezetője úgy fogalmaz, Timit a lelkiereje és gyermeke iránti szeretete vitte át minden eddigi nehézségen.
Roxi még nem élt az anyaotthonon kívül
„Ebben az apró nőben hatalmas akarat van. Minden szeretetét erre a gyermekre árasztja ki, képes mindent alárendelni a gyermekének, és annak a célnak, hogy ő nevelhesse tovább. Timi már ügyesen intézi önállóan az ügyeit, egyedül osztja be a pénzét, és jól fel tudja mérni a szükségleteiket. Ahogy lehetőség adódott rá, azonnal elment dolgozni, és meg is tartotta munkahelyét. Állapota miatt a főváros által biztosított szociális foglalkoztatásban tud dolgozni, fizikuma egyelőre még csak négy óra munkát enged meg” – meséli Anna, aki hozzáteszi: Timi tartós munkaviszonyával elérte azt is, hogy plusz ellátásra legyen jogosult, de még ezzel együtt is nagyon alacsony a jövedelme, körülbelül havi 150 ezer forintból kellene kijönnie.
„Kihoztunk a reménytelenségből egy családot, reményt adtunk az édesanyának, képesítettük az önálló életre, cseperedik egy gyönyörű, teljesen kiegyensúlyozott kislány, aki a társadalom nagyon hasznos tagjává válhatna akkor, ha ez a folyamat nem törik ketté. De még mindig ott lebeg a fejük fölött a veszély, hogy nem lesz hová menniük. Ha nem fogjuk tudni megoldani a lakhatásukat, akkor ez a kislány akár állami gondozásba, édesanyja pedig hajléktalan-ellátásba is kerülhet.”
A lakhatási támogatás nagy segítség lenne a családoknak
A szakember úgy véli, hosszú távon elengedhetetlen lenne egy komoly szociális bérlakás-program. Ugyan a törvény szerint lakhatási vagy anyagi probléma miatt egy gyermek nem kerülhet állami gondozásba, sajnos a valóság gyakran mást mutat: az állami gondozásban élő gyermekek egy része biztosan ilyen okok miatt kerül be a rendszerbe.
Roxi nagyon szeret játszani
„A társadalomnak azt is érdemes szem előtt tartania, hogy azok az édesanyák, akik egy vagy akár több gyermeket nevelnek egyedül, sokszor alacsony iskolai végzettséggel, a munkaerőpiacon ők kapják a legalacsonyabb béreket, így szinte soha nem fogják tudni megoldani a piaci alapú lakhatást. Sok esetben megkezdődik a lecsúszás folyamata, nincsen családi támogató-megtartó közeg mögöttük, akihez fordulhatnak. A reményük, megküzdőképességük is gyengül. Amikor pedig a gyermek bekerül az állami gondozásba, gyakran ez termeli ki a következő hajléktalan réteget. Sok anyaotthonban élő édesanya maga is állami gondozásban nevelkedett, emiatt nincsen külső, természetes támaszuk,
egyedül állnak a világban.
Szponzorált tartalom
