Az EMMA Vonal önkénteseit rengetegen hívják várandós nők és anyák az anyasággal kapcsolatos bizonytalanságaikkal, a szülés körüli tapasztalataikkal, és tulajdonképpen minden olyan témával, ami nőként és anyaként nehézséget okoz nekik. Bán Kornélia mentálhigiénés szakemberrel, az EMMA Vonal operatív vezetőjével és Bitaróczky Eszterrel beszélgettünk, aki önkéntes a Vonalnál, és művészetterápiás workshopokat tartott a közelmúltban az EMMA önkénteseinek a kiégés ellen.
Nőnapi Élő Adás adománygyűjtő rendezvény
Az önkéntesek kiégése ellen tartott programsorozatra az EMMA Vonal a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány Nőnapi Élő Adás adománygyűjtő rendezvényén gyűjtött pénzt, melynek segítségével megvalósulhatott a segítőket segítő programsorozat.
Sorstárs segítő vonal
A 30 önkéntessel működő EMMA Vonal minden hétköznap délelőtt 10-12 valamint este 9-11 között érhető el ingyenesen az anyáknak a 06/80-414-565 telefonszámon. Emellett az emmavonal@emmaegyesulet.hu e-mail címen is várják az anyák megkereséseit az önkéntesek. „Régebben főleg a várandósság, a szülés, a gyermekágyas időszak volt a fókuszban, de most már kamaszokat nevelő anyák is hívnak minket – mondta el Kornélia. – Az egyik legerősebb téma most is a szülészeti ellátórendszerben elszenvedett lelki és fizikai sérülések, jogsértések, de mellette hasonlóan hangsúlyosan megjelennek az anyasággal, mint társadalmi szereppel, vagy a belső elvárásokkal, és a kívülről kapott elvárásoknak az internalizálásával kapcsolatos nehézségek is. A nők egy része pedig a szülészeti ellátással kapcsolatos információkért keres meg minket, vagy nőközpontú szemléletű szakembert, például pszichológust, perinatális szaktanácsadót keres.
Az anyai bűntudat érzése nagyon erősen előjön a beszélgetésekben, gyakran halljuk azt a szívszorító mondatot az anyáktól, hogy szerintük a gyerekük jobb anyát érdemelne.
Bán Kornélia és Bitaróczky Eszter (fotó: Neményi Márton)
Szerintem a legfontosabb, hogy az EMMA Vonal egy sorstárs segítő vonal: itt anyák dolgoznak anyákkal, akik tapasztalati szakértőként sorstárs támogatást nyújtanak. Azzal tudunk segíteni, hogy értjük, tudjuk, milyen helyzetben vannak a telefonáló anyák, mert mi is ebben élünk. Ez az egyik legegyetemesebb biztonságot adó alap, hogy nem vagy egyedül, és valójában teljesen normális reakció, hogy nem vagy jól, mert annyi teher van rajtad, annyi szerepben várják el tőled, hogy helyt állj, hogy ezt így nem lehet bírni.”
A Vonal
„Az EMMA Egyesület kezdettől fogva azért dolgozik, hogy megteremtse a társadalomban a fenntartható anyaság feltételeit, és a világot egy anyák számára is élhetőbb hellyé tegye. Az EMMA segélyvonalon dolgozó önkénteseink úgy igyekeznek gondoskodni a segítségre szoruló anyákról, és támaszt nyújtani a számukra, hogy közben maguk is marginalizált, rengeteg kihívással küzdő társadalmi csoportok tagjai: nők és anyák. Az EMMA segélyvonalon dolgozva vállalják azt, hogy kisgyerekeik mellett, ügyeletben nyújtanak lelki támogatást nehézségekkel küzdő vagy krízishelyzetben lévő anyáknak. Ez a feladat elképesztő érzelmi és pszichés terheket ró rájuk, ráadásul az utóbbi hónapokban robbanásszerűen nő a látóterünkbe kerülő anyák száma, így folyamatosan növekszik a terhelés is, amelyben helyt kell állniuk” – áll az EMMA Vonal pályázatában, amellyel a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány adománygyűjtő eseményén részt vettek.
Magányos anyák
Kornélia tapasztalata szerint az EMMA Vonal működése óta, az elmúlt 9 évben megfigyelhető az anyák elmagányosodása, de főleg 2020 óta látja azt, hogy nem sikerült a Covid okozta károkat helyreállítani az anyaközösségekben, kevesebb személyes kapcsolódás van az anyák között, mint előtte. Ettől pedig még nehezebbnek érezhetik az anyaságot a nők, mert izolálva vannak egymástól.
„Mi az Emma Műhelyt biztosítjuk az anyáknak a kapcsolódásra, ami egy védett tér, ahol havonta találkozhatnak egymással – tette hozzá Kornélia. – Általában ismeretlenül jönnek az anyatársak, nem egy zárt körre kell gondolni. Legtöbbször egy alaptéma körül kezdünk el közösen gondolkodni, beszélgetni, néha külső szakember meghívásával.
A lényeg, hogy ez egy olyan tér, ahol el lehet mondani a paradox anyai érzéseket is, hogy például mindig vannak körülöttem, mégis magányos vagyok, vagy hogy nagyon szeretem a gyerekeimet, mégis most éppen nem bírom elviselni őket.
A telefonos és személyes beszélgetésekből is az tűnik ki Kornélia szerint, hogy nagyon végletesen tudnak gondolkodni az anyák, aminek az egyik oka az, hogy borzasztóan fáradtak, és emiatt nehezen tudnak kilépni és kilátni a napi mókuskerékből. Ilyenkor már csak az nagy segítség, hogy elmondhatják az anyák, mit éreznek anélkül, hogy filterezni kéne, vagy az ítélkezést magukra vonnák, ami túlságosan jellemző az anyákkal szemben társadalmi szinten, hiszen mindenkinek van arról véleménye, hogy szerinte milyennek kellene lennie egy anyának.
Fotó: Neményi Márton
„Szeretnénk egy olyan társadalmat, ahol jó anyának lenni – fogalmazta meg Kornélia az EMMA Vonal fő küldetését.
Most az anyasággal kapcsolatos társadalmi elvárás az, hogy nőként teljesedjek ki az anyaságomban, és ha véletlenül mégsem így érzem magam, ha hiányzik a »régi életem«, akkor már jön a szégyen és a bűntudat, és az, hogy biztosan velem van a baj.
Szerintem ez nagyon erős, közös érzés az anyákban. Mi szeretnénk normalizálni azt, hogy ezek az érzések megférnek egymás mellett: szerethetem úgy is az anyaságomat, hogy hiányzik az az életem, amikor nem volt gyerekem.
Az önkéntesek lelke is fontos
Az EMMA Vonal önkénteseinek a munkája jól látható társadalmi munka, ami a nők és anyák jóllétét és mentálhigiénés állapotát támogatja. Az önkéntesek munkája épp ezért nagyon megterhelő, fennáll a kiégés veszélye is. Az EMMA Vonal kiégés prevenciós workshop-sorozatát ezért hívták életre tavaly a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány Nőnapi Élő Adás adománygyűjtő rendezvényének segítségével, ahol az EMMA Vonal 1,2 millió forintot tudott gyűjteni arra, hogy egy programsorozat keretében a segítőknek adjon segítséget a kiégés megelőzésében. A programsorozat utolsó előtti állomásába kaptunk betekintést, egy művészetterápiás workshopon jártunk, amit Eszter tartott már harmadik alkalommal az önkéntesek számára.
„Ezen az alkalmon textilmandalát készítettek a résztvevők, »a vágyaim és az odavezető út« volt a téma, hogy jelenítsük meg ebben a mandalában a vágyainkat – mondta el Eszter. – Ilyenkor egyfajta meditáció az alkotás. A workshopon volt egy nyitókör az elején, amikor mindenki pár percben festett egy mini akvarell tájképet az éppen aktuális hangulatát tükrözve, hogy hogyan érkezett és milyen táj jellemezné a lelkiállapotát, amiről fél órát beszélgettünk, mindenki bemutatta a saját tájképét, és utána eveztünk át a mandalás gyakorlatra. Másfél órás elmélyült alkotás után pedig átbeszéltük, hogy kinek mit jelent a saját mandalája, milyen céljai és vágyai vannak.”
A workshopon részt vett Kornélia is, aki így élte meg a folyamatot: „Miközben a mandalámat alkottam, azt fogalmaztam meg, hogy egy egyszerűbb, letisztultabb életet szeretnék. Kevesebb feladattal, kevesebb szétaprózódással. Ez most nagyon hangsúlyos az én életemben, hogy túl sokfelé akarok megfelelni, helytállni, és ezt le kell tisztítani, meg kell tisztítani, mert pont ezt a típusú elmélyülést, amit a mandalakészítés közben megtapasztaltam, egyáltalán nem találom most a saját életemben. Nem tudok elmélyülten dolgozni, mert pattogok ide-oda. Ez egyébként szerintem az egyik közös anyai alapérzésünk is.”
Segítőként jelen lenni
Kornélia elmondása szerint az önkéntesek kiégését megelőző programsorozat célja az, hogy a pihenéshez, regenerálódáshoz és a biztonságos munkavégzéshez való alapvető jogukat gyakorolják a nők, és a workshopokon szerzett tudást a magánéletükben is tudják hasznosítani, nem csak az önkéntes munkában. „A biztonságos munkavégzésnél arra gondoltunk, hogy nagyon megterhelőek tudnak lenni ezek a hívások – mondta Kornélia.
Egy-egy hívás közben iszonyatos düh tud bennünk is keletkezni, tehetetlenség, szomorúság, enerváltság, ahogy átérezzük az anya helyzetét.
Ez volt a fókusz, hogy ezeket az érzéseket felismerjük, hogy én most rosszul vagyok, most dühös vagyok, sőt olyan is van, hogy az anyára vagyok dühös, mert valami olyat csinál, ami ellenkezik az én személyes értékítéletemmel, de ott segítőként vagyok jelen, viszont utána azért ezt érdemes megdolgozni magamban – erre van az önkénteseinknek a szupervízió, és most erre van ez a programsorozat.”
A programokat hat alkalom bodywork alapú szomatopszichoterápiás workshoppal kezdték, mert rendkívül fontosnak tartották, hogy első körben meg kell tanulni segítőként azt, hogyan ismerjék fel az önkéntesek, ha nincsenek jól. Ezek a foglalkozások abban segítettek, hogy tudják azonosítani az érzéseiket a testükben, és megtalálni azokat az erőforrásokat, amelyek továbbviszik őket a segítői úton.
Fotó: Neményi Márton
A hat alkalom után tartották meg a három művészetterápiás workshopot Eszterrel, aki arról számolt be, hogy az első kettő is nagyon sok pozitív visszajelzést kapott. Mindegyik alkalomnak más volt a fókusza: az elsőnél egy életnagyságú testtérképen azonosították a saját sziluettjükön a résztvevők az érzéseket, erősségeket, stresszt egy hatalmas papíron. A második alkalommal pedig agyagoztak, kaspót vagy vázát készítettek a résztvevők, az Erő tálja címmel – ebben is az erősségekre fókuszáltak, és arra, hogy milyen eszközökhöz nyúlhatnak saját magukban, milyen erőforrásaik vannak belül. A programsorozat utolsó állomása pedig augusztus 27-én lesz az önkéntesek számára, egy playback színházi előadás vár rájuk, a Per Pillanat Playback Társulattal. „A playback színház olyan rögtönző színházi forma, amely során a közönség tagjai történeteket osztanak meg egymással, hogy megnézzék, ahogy azt ott helyben a színészek visszajátsszák. Ezen az előadáson az önkéntesek reflektálhatnak a programra és az önkéntes munkára egyaránt” – magyarázta el Kornélia.
Az EMMA Vonal munkája rendkívül fontos az anyaság társadalmi megítélésének és az anyák jóllétének szempontjából is. Az pedig, hogy az önkénteseket ilyen becsben tartják és megvalósították a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány segítségével a kiégést megelőző programsorozatot, sok munkáltatónak állhatna példaként, nem csak a segítő szakmákban.
