Előző cikkemben rögtön arról írtam, hogy mit kell átbeszélni az esküvő előtt, de talán jobb lett volna azzal kezdeni, hogy hogyan lehet jól beszélgetni. Azaz hogyan tudjátok úgy megosztani egymással az érzéseiteket és vágyaitokat, hogy azt a másik megértse, miközben kölcsönösen biztonságban tudjátok érezni magatokat. Az esküvői szertartás könnyű terep, mert a hangosan elmondandó szövegek nagy részét vagy mi, vagy mások előre megírják.
Vannak kötelező panelek, vagy a szokásjog alapján elhangzó mondatok. De hogyan fogjunk hozzá a beszélgetéshez, ha nincsen leírt szöveg, főleg, ha érzékeny dolgokról, például a saját érzéseinkről kell beszélni, amihez nem nagyon szoktunk hozzá? Sokaknak ez komoly nehézséget okoz. A párok könnyen elakadnak a kommunikációban, és többszöri sikertelen próbálkozás után feladják, néha mindketten azzal az érzéssel, hogy a másik nem is kíváncsi rám, nem hallgat, vagy nem ért meg engem. Ez nagyon is komoly problémát tud okozni, hiszen a megfelelő kommunikáció hiánya gyakran félreértéshez, frusztrációhoz és konfliktusokhoz vezet. Ebben a cikkben ezért összeszedtem a három legfontosabb dolgot a hatékony kommunikáció elősegítésére.
fotó: getty images
Sokan abban az illúzióban ringatják magukat, hogy beszélgetni egyszerű dolog. Csak elmondom, amit akarok, és a másik megérti. Ám ez koránt sincs így. Ha így lenne, nem lennének túlterheltek a párkapcsolati terapeuták. Nem ritka, hogy egy pár azt éli meg, hogy képtelenek megbeszélni a dolgokat, és lassan a kapcsolatuk ellaposodik, a beszélgetéseik felszínessé válnak, míg végül eljutnak ahhoz az állapothoz, amit Pilinszky olyan zseniálisan fogalmazott meg:
Az ágy közös, a párna nem.
Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, első körben három egyszerű szabályt kell betartanunk.
Első: tanuljátok meg meghallgatni egymást! Ez nem csupán annyit jelent, hogy amíg a másik beszél, én hallgatok. Ez önmagában kevés. Ismerős az az érzés, hogy miközben hallgatod a párodat, azon gondolkodsz, hogy mit fogsz neki válaszolni? Udvariasan bólogatsz, talán még hümmögsz is, de csak azt várod, hogy befejezze, és te bele tudj kezdeni a mondandódba, ami rendszerint így kezdődik: “igen, de…” Nos, ez a legnyilvánvalóbb jele annak, hogy oda sem figyeltél. Anélkül pedig nehéz megérteni, hogy a másikat mi is bántja igazán, vagy mit szeretne kérni tőled. A meghallgatás azt jelenti, hogy a páromra figyelek, és minden érzékemmel próbálom megérteni nemcsak a mondandóját, de a mögötte megbúvó érzelmeket, vágyakat, félelmeket. Mit mond, mire vágyik, mit szeretne elérni, mitől tart? Milyen érzések vannak benne? És miután mindezt megértettem, akkor jöhet az, hogy én mit szeretnék, amit reményeim szerint ő is ugyanezzel a nyitottsággal fog hallgatni. Hogy ez így lassú lesz? Valószínűleg igen. Egy potenciális konfliktus küszöbén azonban már az is “életet menthet”, ha kicsit vissza tudunk venni a tempóból.
Második: engedjétek el azt a kérdést, hogy kinek van igaza! Senkinek, és mindenkinek. Ez ugyanis nem politikai vagy gazdasági eszmecsere, és nem is hitvita. Itt nincs nagybetűs igazság. A páros kommunikációban egyszerre lehet érvényes, hogy nem akartalak megbántani, és neked mégis rosszul esett. Mondjuk mert figyelmetlen voltam, esetleg rosszul fogalmaztam, vagy éppen neked ez a mondat előhozott egy régi emléket, amiről én nem is tudok. Szóval értelmetlen azon vitatkozni, hogy mi történt pontosan, inkább arról érdemes beszélgetni, hogy ki mit élt meg. Ha ítélkezés nélkül el tudjátok fogadni a másik érzéseit, tapasztalatát, és nem kezdtek el kényszerűen védekezni, akkor kialakulhat az a bizalmi légkör, ami az őszinte megnyílás alapfeltétele. Ehhez persze nem árt, ha mindketten stabil önbecsüléssel rendelkeztek, de az már a pszichológusok felségterülete.
Boldogok, akik sírnak
Hodász András sorozatában olyan, a társadalmat érintő kérdéseket jár körül, amelyekről hisszük, hogy indulatok nélkül, higgadtan és egymás érveit meghallgatva kell párbeszédet indítanunk.
A sorozat korábbi cikkei itt találhatók.
És végül a harmadik: a megoldást keressétek, ne a hibást! Teljesen fölösleges arra fecsérelni bármennyi energiát, hogy megtaláljuk a “bűnöst”, bár tudom, nagy a kísértés. Megszoktuk, hogy ha rá tudunk mutatni valakire, akit vádolhatunk az egész kialakult helyzetért, akkor hátradőlhetünk, hogy innentől nekünk semmi dolgunk nincs. Ez azonban zsákutca, hiszen semmi sem következik belőle. Attól még, hogy megvan a felelős, nem oldódott meg a helyzet. Ráadásul ritka, hogy egy helyzet annyira fekete-fehér legyen, hogy egyetlen ember legyen megnevezhető felelősként.
Mivel a párkapcsolat kulcsa, hogy mennyire tudunk megtanulni együttműködni, közösen megoldani a felmerülő problémákat, sokkal érdemesebb arra fókuszálni, hogy a jelen helyzetet hogyan tudjuk hosszú távon mindkettőnk számára megnyugtató módon kezelni.
Egymás hibáztatása helyett beszélgessetek tehát inkább arról, hogy milyen konstruktív javaslataitok vannak a jövőre nézve, hogy máskor elkerüljétek a feszültséget.
Hodász András (Fotó: Csomádi Ferenc)
Ha ezt a három egyszerű szabályt követitek, és gyakoroljátok, biztos vagyok benne, hogy a konfliktusaitok szelídülni, a közöttetek lévő bizalom pedig mélyülni fog. De, hogy mindez ne csak elmélet legyen, ennek a cikknek a végén is álljon néhány beszélgetés-indító kérdés:
– Milyen érzések vannak benned, amikor vitatkozol a pároddal?
– Úgy érzed, hogy meghallgat, és könnyen el tudod mondani neki, hogy mi van benned?
– Ha nem, mi segíthetne ebben?
– Mire lenne szükséged, hogy jobban meg tudj nyílni, és őszintébben el tudd mondani, hogy mire vágysz?
– Mit tehetnétek annak érdekében, hogy mindketten úgy érezzétek, hogy a másik meghallgat titeket?
– Hogyan tudnátok könnyebben újra kapcsolódni egymáshoz konfliktus után? Hogyan tudnátok jobban támogatni egymást ezekben a pillanatokban?
– Melyek azok a szavak vagy kifejezések, amelyeket kerülnötök kellene, mert sértőnek vagy bántónak találjátok őket?
– Mit tehetnétek azért, hogy megelőzzétek a viták elmérgesedését? (Akár megbeszélhettek egy közös jelet, vagy jelszót, amit bármelyikőtök használhat a vita megállítására, esetleg szünet kérésére, amikor úgy érzi, hogy el fogja veszíteni a kontrollt.)
– Mi az, amit tehettek egymásért, hogy jobban érezzétek magatokat a kapcsolatotokban, amikor konfliktus van?
– Hogy tudjátok kifejezni a szeretetet és tiszteletet egymás iránt, még akkor is, amikor épp nem értetek egyet?
