Az rendben van (és normális!), ha nem szeretsz mindig mindent a testeddel kapcsolatban. Amikor az influenszerek és a hírességek a testpozitivitásról prédikálnak, és azt hirdetik, hogy ők szeretik a testüket, függetlenül attól, hogyan néznek ki, és hogy mindenkinek ilyen pozitívan kellene hozzáállni a testéhez, az nem biztos, hogy jó hatással van a lelkünkre. Sőt, inkább tabusítjuk miatta a saját érzéseinket, mert úgy gondoljuk, hogy nem lehetünk őszinték a testünkkel kapcsolatban. Pedig van az úgy, hogy nincs elragadtatva a látványtól az ember lánya, amikor fürdőruhát vesz – és ezzel nincs semmi baj.
Serena Williams nemrég két videót posztolt magáról, amin egy szoknyát próbálgat, amit még akkor vett, amikor második lányával, Adirával volt terhes. Az első videóban azon nevet, hogy „Houston, van egy kis problémánk”, miközben megpróbálja felhúzni a szoknyát. Az a célja, hogy fel tudja venni, de a második videóban még mindig nem jó rá a szoknya.
„Nem mondhatom, hogy örülök neki – mondja – de lassan csak eljutok odáig”. Elismeri a munkát, amit beletett, látja, milyen fejlődést ért el, és nem mond semmi negatívumot a testéről. Csupán jelzi, hogy addig dolgozik tovább magán, amíg a szoknya jó nem lesz rá.
Ez a mentalitás, amit Williams képvisel – és ami a testsemlegesség gondolata körül forog – sokkal reálisabb, mint az, hogy folyamatosan azt várjuk el magunktól, hogy imádjuk a testünket. A testsemlegesség azon az elképzelésen alapul, hogy el lehet fogadni azt, ahogy a testünk ma kinéz, és büszkék lehetünk rá, miközben azt is elismerjük, hogy vannak részek, amiket szeretnénk megváltoztatni rajta.
A testsemlegesség nem azt jelenti, hogy utálod a tested. Azt sem jelenti, hogy negatívan kell gondolkodnod a testedről. Csak azt jelenti, hogy lehet, hogy sóhajtasz egy kicsit, amikor felveszed a fürdőruhádat, mert szeretnéd, ha máshogy állna, de ezután csak folytatod a napodat és boldogan lubickolsz a gyerekekkel a vízben. Anyaként a tested annyira megváltozhat, hogy nehezen ismersz rá: szélesedik a csípő, kinyúlik a bőr, csíkok jelennek meg itt-ott. Mindezt nem lehet elrejteni a fürdőruhában, mint mondjuk ősszel a farmerrel és pulcsival. De ez nem baj, mindez te vagy.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Egy anya így ír erről a Motherly oldalán: „Az elmúlt öt évben a testem az esküvőm előtti fitneszcsúcsomtól a két gyönyörű kislány világra hozatala után új állapotba került. A dolgok megnyúltak és eltolódtak, és felszedtem némi súlyt, főleg a hasamra és a »mamapocak« területére. Szeretem, hogy az elmúlt évben sokkal erősebb lettem. Büszke vagyok a fejlődésre, amit az edzőteremben való következetesebbé válásom miatt láttam. Nagyra értékelem, hogy könnyedén tudom cipelni a legkisebb lányomat és a hatalmas táskánkat, és hogy a lányaimat a fejem fölé tudom dobni a medencében. Imádom, hogy le tudok guggolni velük a karomban.
De még mindig megmarad, hogy szeretnék másképp kinézni a fürdőruhámban. És azt hiszem, ez normális; egy általános harc, amit sok nő vív a testével való kapcsolata miatt.
Nem baj, ha nem szereted azt, ahol most vagy, de ettől még szeretheted magad. Nem fogom hagyni, hogy a saját véleményem arról, hogyan nézek ki fürdőruhában, megakadályozzon abban, hogy idén nyáron jól érezzem magam. Továbbra is ünnepelni fogom, hogy mire képes a testem, és továbbra is a fejemben lévő célért fogok dolgozni.”
