„Két lányom van, akik ennél különbözőbb életet nem is élhetnének” – kezdte a Reddit oldalára töltött vallomásában egy neve elhallgatását kérő, 52 éves, igen-igen kétségbeesett nagymama, majd azzal folytatta:
Mindkét lányom csodálatos, önálló és a maga területén sikeres felnőtté cseperedett, én pedig nem is lehetnék büszkébb rájuk.
A középkorú asszony a poszt folytatásában elárulja, bár lányai már nagyrészt önálló életet élnek a saját háztartásukban, a kapcsolatuk így is szoros maradt. Már csak azért is, mert mindketten viszonylag közel maradtak a szülői házhoz. „A kisebbik lányom, aki 25 éves, sokat utazik a munkája miatt, egyelőre nincs állandó kapcsolata, van viszont két kutyája, akiket a gyerekeiként szeret. A nagyobbik lányom 3 évvel idősebb, már egy ideje házasságban él, 3 hónapja pedig megszületett a kisfia is” – derül ki az anya posztjából.
„Kaptam egy listát a szabályaikról”
Ahogy a folytatásból kiderül, az újsütetű konfliktust az okozta az anya és kisebbik lánya között, hogy ő örömmel vállalta a néhány hónapos unoka felügyeletét abban az időben, míg a gyerek anyjának dolgoznia kell. „Bár eddig részmunkaidőben dolgoztam, most fel kell mondanom, hogy meg tudjam oldani a pici felügyeletét” – vallja be őszintén az anya, majd gyorsan hozzáteszi, nincs baja azzal, hogy feladja a munkát: a tény, hogy több és minőségi időt tölthet az unokájával, kárpótolja mindenért.
Nem is olyan rég, volt egy komoly beszélgetésünk a lányommal és a férjével a gyerekfelügyeletről. Kaptam tőlük egy meglehetősen hosszú listát, amin feltüntették a szabályaikat, többek között azt is, hogy nem szeretnének semmilyen állatot látni a fiuk körül.
Az anya azt mondja, mivel rendszeresen vigyázni szokott kisebbik lánya kutyáira – amíg ő munkaügyben távol van – rákérdezett a szigorú kitétel okára: „Azzal magyarázták a tiltást, hogy így érzik a legnagyobb biztonságban a gyermeküket.”
„Hetek óta nem hajlandó szóba állni velem”
„Miután megbeszéltem velük a feltételeket, jeleztem a dolgot a kisebbik lányomnak is, akinek már 3. éve vigyáztam a kutyáit. Sejtettem, hogy nem lesz különösebben boldog, már csak azért is, mert keresnie kell majd valakit, aki vigyáz – az egyébként teljesen jó magaviseletű négylábúakra – és az a mi környékünkön nem annyira egyszerű. A reakciójára azonban nem voltam felkészülve” – panaszolja az anya, majd elárulja, a lánya teljesen kiborult a hír hallatán.
Közölte, hogy egyáltalán nem fair, hogy az unokámat előnyben részesítem a kutyáival szemben, hiszen ők már amúgy is régebb óta járnak hozzám.
Az anya elmondása szerint kárpótlásul felajánlotta neki, hogy miután visszaadta az unokát, szívesen ránéz otthon a kutyusokra és sétáltatja, eteti őket, de ezzel sem sikerült meglágyítania a gyereke szívét. „Az utóbbi két hétben nem hajlandó beszélni velem, én pedig rettegek, hogy a döntésem miatt elveszítem őt.”
