„Azért vagyok itt, hogy elmondjam neked, hogy bár nagyon szép, hogy olyan keményen próbálkozol, és annyi könyvet, cikket olvastál, videót néztél, melyek alapján kialakítottál egy igazán tudatos gyereknevelési stratégiát, de a legtöbb átgondolt, jól kikutatott szülői elved semmit sem fog érni, ha a gyereked kamasz lesz és belép a középiskolába” – vág bele a közepébe Julia Williamson, akinek két majdnem felnőtt lánya van.
Kicsúszik a kontroll a kezünkből
Az anya alaposan alá is támasztja ezt az állítását, amivel a saját tapasztalataink alapján maximálisan egyetértünk. Amikor a gyerekeink még kicsik, úgy érezzük, mintha abszolút uralmunk lenne az aprócska életük felett. Mi választjuk meg, hogy mit egyenek, milyen médiát fogyaszthatnak, mikor alszanak – mindent. De egy bizonyos ponton a kontroll (már amennyiben volt egyáltalán) kezd kicsúszni a kezünkből.
„Nyelvhasználat, amelyet sértőnek találsz, politikai nézetek, amelyek megizzasztanak és érthetetlenek, divatkatasztrófák, furcsa elképzelések a vallásról; a gyerekeid kapcsolatba kerülnek a külvilággal – teszi hozzá az anya. – Úgy tűnhet, hogy a szülői befolyásod erős, de elérkezik a tinikor, amikor minden gondosan felépített irányelved az út szélére kerül. Nem számít, hogy születésüktől kezdve bio-vegán étrenddel eteted a gyerekeidet, vagy hamburgerrel árasztod el őket; amikor 12 évesek lesznek, azt fogják enni, amit a barátaik.”
A középiskolával a gyerekek életének minden területén átveszik a hatalmat a barátok és annak a vágya, hogy valahova tartozzanak, ami nem a családjuk. Ezt szülőként nehéz átélni, és lenyelni a békát, hogy már nem irányíthatjuk a gyerekek életét úgy, mint azelőtt.
„Lehet, hogy az a gyerek, aki eddig csak animét és természetfilmeket nézett, most már azon veszekszik veled, hogy fennmaradhasson, és nézze a trash valóságshow-t, és azt kéri, hogy vidd el a moziba a legújabb horrorfilmre – fejti ki Williamson. – És bár ezek önmagukban nem szörnyű dolgok, de az egész a következőre fut ki: néhány évig a korábban kedves gyereked nagyon kevés figyelmet fog fordítani bármire, amit mondasz vagy teszel, és ehelyett követni fogja azt a divatot vagy elfoglaltságot, amit a társai csinálnak.”
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Nem a te hibád
Könnyen esünk ilyen esetekben anyaként abba a hibába, hogy elkezdjük magunkat okolni a gyerek távolodása miatt, és azon rágódunk, hogy mit csináltunk rosszul, amiért a gyereket ennyire elvonja a környezete a családtól. A válasz általában az, hogy semmit, vagyis csak abban hibáztunk, hogy azt hittük, erősebb a befolyásunk a gyerekre, mint a társak és a divat szava. Ez csak a kamaszkor velejárója, ilyenkor még a szülők hangját is szelektálja a gyerekek agya, mert a fejlődésében ott tart, hogy a társai között kell megtalálnia a helyét. Mindez nyilván vezet aztán őrült döntésekhez, és rettenetes viselkedéshez, de vigasztaljon az a tudat, hogy a kamaszkor sem tart örökké. Egy nap a gyermeked újra felismerhetővé válik számodra.
Manapság a szülőség már olimpiai sportág lett, tele kézikönyvekkel és napi ellenőrzéssel, hogy lássuk, ki áll az élmezőnyben. Úgy tűnik, arra a téves következtetésre jutottunk, hogy a mikromenedzsment biztosítja a vágyott eredményeket. De ez csak a kollektív szorongásunk. Kiderült már rég, hogy a világ összes útmutatása és felügyelete sem lehet ellenszere a rossz tapasztalatoknak, amelyek érik a gyerekeket, főleg kamaszkorukban.
„Próbáljunk meg tehát mindannyian lazítani egy kicsit – tanácsolja az anya. – Sem az, hogy hagyjuk, hogy a gyerekünk brownie-t egyen vacsorára, sem az, hogy kitiltjuk a cukrot a házból, nem fog évekig tartó étkezési zavarokhoz vezetni.
Ha a gyerek lilára akarja festeni a haját, vagy piercinget akar az orrába, tudd, hogy bármilyen választ is adsz, az valószínűleg nem befolyásolja, hogy milyen sikeres felnőtt lesz a jövőben.
Ha arra nevelted a gyereket, hogy megfontolt legyen, egészséges határokat állítson fel, és keresse az igazságot, akkor a szülők és a barátok befolyása előbb-utóbb kiegyenlítődik. De tudd, hogy a középiskola kezdetétől néhány évig a gyereked úgy nézhet ki és úgy viselkedhet, mintha vadidegen lenne.”
