„28 éves vagyok, és az elmúlt évem azzal telt, hogy minden nap azt kívántam, hogy bárcsak a férjem megcsalna egy másik nővel, hogy legyen egy nyomós okom véget vetni a házasságunknak. Ez elsőre furcsán hangozhat, de mindjárt elmagyarázom, miért érzek így.
Utálok házas lenni. A férjem inkább a szüleivel és a testvéreivel töltene több időt, mint velem. Az elmúlt három hétvégét az apósoméknál töltöttük, majd amikor eljöttünk, otthon késő éjszakáig csak videojátékozott. Már több hónapja nem voltunk intim kapcsolatban. De ez nem csak az szexről szól természetesen, ennél összetettebb a probléma.
A férjem állandóan szid engem a hátam mögött és a szemembe is. Hallottam, hogy azt mondja az ismerőseinknek, hogy idegesítő vagyok, meg hogy olyan nő vagyok, aki sokat panaszkodik. Nem érzem úgy, hogy többet kérnék tőle, mint amit bármelyik másik ember kér a párjától egy kapcsolatban, főleg egy házasságban. A legtöbbször csak este hét után érek haza, mert a gyerekekért kell mennem, vinni őket különórákra, és soha nem kérem, hogy menjen értük, vagy hogy főzzön vacsorát, amíg hazaérünk.
Arra kérem, hogy segítsen kitakarítani a házat vagy néha fektesse le az egyik gyereket, mert ő úgy általában csak az egyiket hajlandó lefektetni aludni, nem altatja őket egyszerre. Neki ezt szabad hárítani, feltételeket szabni a saját gyerekeivel kapcsolatban, hogy mit hajlandó megtenni és mit nem, nekem nincs választási lehetőségem.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
A házunk hónapok óta rendetlen, a férjem nem végez semmilyen házimunkát, minden az én feladatom szerinte. Néhány hete kifogyott a tiszta alsóneműből, és engem hibáztatott érte, mert az ő fejében az alsógatyái az én felelősségem. Nem gondoskodik magáról, nem akar jól lenni, például veszekszik velem, ha megpróbálok egészséges ételeket készíteni, mert ő nem szereti a zöldségeket. Nem akar velem edzőterembe járni, helyette ragaszkodik ahhoz, hogy amennyit csak lehet a kanapén ülve nyomja a videojátékot. Az elhízás a családjában öröklődik, és bár én mindent megteszek, hogy egészséges életmódváltásra ösztönözzem, teljesen hiába harcolok érte, ha ő nem akarja.
Tudom, hogy depressziós, de nem hajlandó beszélni senkivel, és nem szed gyógyszert. Akárhogy is próbálom bátorítani, inkább csak szenved. Mindezzel együtt nem érzem, hogy ez elég nyomós ok lenne a válásra.
Nem vagyok boldog a házasságomban, de ez helyrehozható. Persze csak akkor, ha mindkét fél hajlandó rá, csak ő nem partner ebben sem. Rendkívül vallásos környezetben nőttem fel, a »jó ok« nélküli válás az én családomban mélyen elítélendő. Azt hiszem, ez annyira belém égett gyerekkorom óta, hogy emiatt érzem úgy, hogy az én indokaim nem elég jók. Bárcsak megcsalna a férjem, hogy úgy érezzem, hogy van komoly alapom azt mondani, hogy el akarok válni! Már nem is fájna annyira.”
