„Összességében azok tekinthetők tehetségesnek, akik átlagot meghaladó általános és speciális képességeik, kreativitásuk és a feladat iránti elkötelezettségük alapján – e négy fenti összetevő ötvözeteként – magas szintű teljesítményre képesek az élet valamely tevékenységi területén” – olvashatjuk a tehetség fogalmának definícióját Hozzáférés és esélyek a tehetséggondozásban című könyvben, amely a Nemzeti Tehetség Program gondozásában jelent meg. Ebben a kiadványban részletekbe menően tárgyalják azt is, hogy a hátrányos helyzetű magyar régiókban milyen lehetőségek állnak a tehetséggondozásban a gyerekek előtt.
A tehetség elveszhet
A tehetség persze nem olyan egyszerűen meghatározható, hogy azt egy mondattal elintézhetnénk. A fogalom értelmezése nem függetleníthető attól sem, hogy milyen környezetben nő fel a gyerek, és kulturális szempontok is közrejátszanak abban, hogy a társadalom kit tart tehetségesnek. Mást jelenthet ez Magyarországon, és mást mondjuk Ázsiában. „A tehetség társadalmi konstrukciója felfogható úgy, mint a társadalmi elvárások, igények és az egyéni képességek eredménye” – írja könyv.
A kiemelkedő képességek még nem jelentik azt, hogy kiemelkedő teljesítményre is képes lesz az illető a későbbiekben, ehhez lenne szükség arra, hogy a tehetséggondozás elérhető legyen mindenkinek. Megfelelő oktatásra, nevelésre és esetenként speciális támogatási formákra lenne szükség főleg az olyan tehetséges gyerekek számára, akik kilógnak az iskola keretei közül.
Képünk illusztráció (Fotó: Leéb Ádám)
Dr. habil. Gyarmathy Éva PhD klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, a magyarországi Diszlexia Központ és az SNI Tehetségeket Segítő Tanács megalapítója egyetemi oktatóként és pszichoterapeutaként is a különleges helyzetű tehetségekkel foglalkozik. Véleménye szerint, bár sok szó esik a tehetséggondozásról, valójában leginkább azok a gyerekek kapnak lehetőségeket az iskolai tehetséggondozásban, akik “szabályos tehetségek”, azaz megfelelnek az elvárásoknak magában az oktatásban, vagy azokat meghaladóan képesek tanulni.
„Akik nem illenek be az oktatási rendszer igen merev teljesítményképébe, azoknak csak akkor jut támogatás, ha van a közelben valóban hozzáértő, jó szemű pedagógus, tehetségszakértő – mondta el a szakember az nlc-nek egy interjú során. – Minthogy a tehetségek legtöbbje nem szabályosan fejlődő, így a hivatalos tehetséggondozás lényegében az amúgy is szépen teljesítő gyerekekből él meg. Hiába van tehetségpont-hálózat, nagyon nehéz helyet találni a tehetséges gyerekeknek.
Az iskola különösen ártalmas lehet, mert a kiegyensúlyozatlan fejlődés miatt büntetheti a tehetséges gyermeket még a teljesítményeiért is.
Gyarmathy Éva erről Tehetségfejlesztés című könyvében is írt: „Két dolog van, amit nem akarok elviselni és tétlenül nézni: az értékek pusztulása és a szenvedés. Amikor pedig egy tehetséges kisgyerek fejlődését a környezet akadályozza, egyrészt értékeket pusztít, másrészt iszonyú szenvedéseket okoz. A tehetséges gyerek számára kínzás, ha a szokásos eljárásoknak teszik ki, és a szokásos viselkedést kell produkálnia, amikor ő legfeljebb küllemében szokásos, minden másban eltér.”
Mikor tehetséges egy gyerek?
Potocki Ágnest, a Tehetségműhely Alapítvány vezetőjét kérdeztük arról, milyen jelek mutatnak arra, hogy tehetséges egy gyerek. A szakember szerint az egyik első jel öt-tíz éves kor között az, hogy a kiemelkedő képességű gyerekek két-három évvel előzik meg a korosztályukat. Jellemző rájuk egy csillapíthatatlan belső hajtóerő, amely valamilyen formában meg akar nyilvánulni. A tehetséggondozás célja az, hogy ez az előny megmaradjon, a belső motiváció ne égjen ki. „Olthatatlan kíváncsiságuk megmaradjon, és tudjanak, merjenek kérdezni, merjenek érvelni és tanuljanak meg kulturáltan vitatkozni – teszi hozzá Ágnes.
A másik ismérv pedig az, hogy a saját korosztályukkal nehezen találnak hangot, nehezen illeszkednek be, egy-egy feladatban nehezen tartható fenn a figyelmük.
A tehetséges gyerek tehát, ahogy Gyarmathy Éva is mondta, nem feltétlenül azt jelenti, hogy jól teljesít az iskolában, sőt, előfordulhat, hogy pont nem illeszthető be jól a megszokott iskolai keretek közé: „Nagyon gyakori, hogy a tehetség valamilyen atipikus idegrendszeri fejlődéssel jár együtt. Így tanulási, figyelem, hiperaktivitás és autizmus spektrum zavarok bármelyike és bármilyen kombinációja megjelenhet. Különösen az átütő fejlődés és a kiemelkedően kreatív tehetség esetében szinte szabály, hogy az idegrendszeri éretlenséggel jár együtt. Mindezek jelzik, miért van szükség a tehetségfejlesztésben a komplex eljárásra” – nyilatkozta Gyarmathy Éva.
Potocki Ágnes szerint is a tehetséges gyerekek gyakran figyelemtöbblettel rendelkeznek, és segítségre lenne szükségük abban, hogy “benne tudjanak maradni a feladatban”, ne vonja el őket olyan könnyen valami más, azaz hogy képesek legyenek irányítani a figyelmüket. Erre azonban az iskola nem tud megoldást nyújtani, mert ehhez két pedagógus kellene nyolc-tíz gyerekre, hogy azonnali visszajelzést tudjanak adni – ez nyilván lehetetlen egy harminc fős osztályban egy tanárral.
„Ha a pedagógusnak nincs módja velük külön foglalkozni, külön feladatokat adni, akkor abból befelé fordulás, elszigetelődés éppúgy lehet, mint agresszív megnyilvánulás – egész egyszerűen azért, mert unatkoznak – egészíti ki Ágnes. – És hogy mi lesz azokkal, akik nem jutnak el egy ilyen, Tehetségműhelyhez hasonló helyre? Lehet, hogy a szülők találnak nekik egy megfelelő szakkört.
A másik kevésbé szimpatikus kifejlet az, hogy a gyerek “bekockásodik”, elveszíti a kíváncsiságát azért, hogy elkerülje az iskolai konfliktusokat – Nem szólítanak fel? Hát akkor nem jelentkezem.
Ha pedig tartósan nem inspirálják, belekényelmesedik abba, hogy mindent tud. És akkor, amikor már olyan dolgokkal szembesül, amit már ő sem tud, döbbenten áll, nem tud reagálni, szorongani kezdhet.”
Képünk illusztráció (Fotó: Leéb Ádám)
Akik hátrányból indulnak
A Tehetségműhely Alapítvány a szülők támogatásából működik és végzi a tehetséggondozó munkát, de dolgoznak azon, hogy a kevésbé jó anyagi körülmények közül érkező gyerekeknek is tudjanak segíteni. „Elvileg lehetséges, hogy egy tehetséges, de szegény családból érkező gyerek talál magának egyéni szponzort, támogatót, de erre nem nagyon van példa – mondja Potocki Ágnes.
Erőfeszítéseket teszünk rá, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek közül is kerülhessenek be a programba, de nagyon nehéz, ugyanis a cégek, vállalatok nem látják a gazdasági előnyeit annak, ha ők egy hat-tizenegy éves korú gyerek fejlesztését, tehetséggondozását támogatják.
A Hozzáférés és esélyek a tehetséggondozásban című könyvben Magyarország regionális különbségeit is vizsgálták a magyar kutatók, és arra a következtetésre jutottak, hogy a keleti országrészben kiemelt hangsúlyt fektetnek ugyan a hátrányos helyzetű fiatalok tehetséggondozására, ám ezt a munkát több tényező is akadályozza.
„Ezek közül elsődleges a fiatalok általános leterheltsége, másrészről a tehetség fogalmával kapcsolatos szakmai nézeteltérések is nehezítik az együttműködéseket, harmadrészt pedig megfigyelhető a humán erőforrás terén a kapacitáshiány, és ezzel szoros összefüggésben a pénzbeli nehézségek is. Megítélésünk szerint a tehetséggondozásban a legnagyobb problémák elsősorban ez utóbbi területen jelentkeznek, leginkább a nem egyházi fenntartású iskoláknál.”
A szakemberek kiemelik, hogy leginkább azokban az iskolákban elérhető a gyerekek számára a tehetséggondozás, amelyek emelt szinten tanítanak, míg a kisebb településeken a tanulók hátrányba kerülhetnek csupán azért, mert ott laknak vagy mert
a kisebb tanulói létszámmal működő, sok esetben hátrányos helyzetű tanulókat nagy arányban oktató iskolák infrastrukturális feltételei és a rendelkezésre álló humán erőforrás, szakemberhiány nem teszi lehetővé a tehetséggondozást.
Nem mindegy, hova születünk
A könyvben olvasható megállapításokkal egybecseng az, amit a Csörögi Tanoda munkatársa, Hárs Nóra is megfogalmazott a kérdésünkre. A Csörögi Tanoda 2012 óta segíti a helyi gyerekeket tanulmányaikban, a képességfejlesztés, a konfliktuskezelési stratégiák átadása és az iskolai karrier követése a fő tevékenységük. Ahogy a honlapjukon írják: „Ma Magyarországon az emberek életét szinte teljes mértékben meghatározza, hogy milyen körülmények közé születnek. Ha valaki hátrányos helyzetűként látja meg a napvilágot, nagyon kicsi az esélye, hogy ki tudjon törni ebből a helyzetből. A Csörögi Tanodában ezt az esélyt igyekszünk növelni.” És ez a tehetséggondozásra is igaz: nem mindegy, hova születik az a magyar gyerek, aki tehetséges.
„A tehetséggondozás nehéz kérdés a tanodában, mert alapvetően, a hétköznapokban tüzet oltunk – mondja Hárs Nóra a kérdésre, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeknél milyen tapasztalataik vannak. – A munkánk nagyobb hányadában az iskolai lemaradással küzdünk, vagy segítünk elkerülni a bukást, ami azért is rossz, mert nyilván közöttük is hasonló arányban van különböző területeken tehetséges gyerekek, mint bármely más gyerekközösségben.
Csak a körülmények miatt nem könnyű a tehetséggondozást biztosítani nekik.
A tanodában több olyan gyerek is van – és volt is -, akik valamiben tehetségesek. Itt hiszik, hogy mindegyikük az valamiben. Nóra több esetet is mesél, amikor egy-egy gyerek szívesen járt volna valamilyen különórára, de mivel ezek jellemzően Vácon elérhetők, nem tudnak a biztonságosan felügyelt iskolabusszal hazajönni. Márpedig egy kisiskolás gyereknél ez komoly szervezést igényel autó nélkül.
Képünk illusztráció (Fotó: Leéb Ádám)
A szakember szerint gyakori, hogy ez nem csupán logisztikai probléma, hogy dolgozik-e a szülő, milyen közlekedési lehetőségei vannak, hány gyerekről gondoskodik, van-e hátráltató egészségügyi problémája, hanem sok családban a tehetséggondozásnál csak annyit látnak, hogy felnőttként ez lehet majd a gyerek foglalkozása. Egy zenei tehetségnél nem értik, miért kellene neki szolfézsra járni, vagy hogyan segíti ez majd az iskolai előmenetelét és bármiféle jövőbeli munkáját.
Kevés ember, kevés lehetőség
„Azt látom, hogy a családok sok esetben nem tapasztalják meg, hogy létezik egy olyan kulturális tőke, amivel lehet, hogy nem keresünk sokkal többet, de segíti az esélyeinket az életben a boldogulásra – teszi hozzá Nóra. – És ebbe a kulturális tőkébe tartozik a tehetséggondozás is. Jobb esélyekkel indul egy budapesti értelmiségi hátterű család. Pedig ha a gyereknek sikerélménye van abban, amiben tehetséges, az motiváló számára, és tovább marad az iskolarendszerben. Fejlődnek a készségei, egyéb kompetenciái is – de ezt nehéz átlátni sok szülőnek. Hogy ez nem arról szól csak, hogy a gyerek “elzenélget”, hanem komoly jelentősége lehet abban, hogy továbbtanul-e, illetve hogy milyen esélyekkel indul az életben.
Nagyon nehéz szerintem ezeken a helyeken tehetséggondozásról beszélni, ahol helyben minimális lehetőség van, hiszen még sokszor iskola sincs a faluban.
A legfőbb probléma a szociális ellátórendszerben nem is csak a pénz hiánya Hárs Nóra szerint, hanem még annál is égetőbb, hogy kevés az ember, aki tudna a tehetséggondozásban bármilyen módon segíteni. Persze összefügg a pénz- és emberhiány, hiszen pénzzel lehetne fizetni az embereknek.
Sokkal több pedagógusra, szakemberre lenne szükség, illetve olyan segítőkre, akik például elkísérik a gyerekeket egyik városból a másikba a tehetséggondozás helyszínére, ha a szülők nem tudják megoldani a logisztikát. Illetve alapjaiban a pedagógusok képzését is meg lehetne reformálni, arra képezni őket, hogy felismerjék a tehetségeket a gyerekek között, és legyen lehetőségük gondozni adott esetben az iskola keretein belül. Sokkal több időre és figyelemre lenne szüksége a hátrányos helyzetű gyerekeknek a tehetséggondozás szempontjából is.
„Olyan jó lenne, ha sok-sok olyan felnőtt lenne a gyerekek körül, aki az erősségeiket próbálja keresni – mondja Nóra. – Legyen az szociális munkás, pedagógus-asszisztens, osztályfőnök, szülők, vagy védőnők, teljesen mindegy, csak minél több olyan felnőtt, akik abban próbálják erősíteni a gyereket, amiben jó, mert ez motiválná a gyerekeket a továbbjutásra és kitörésre.”
